Ma lenne 80 éves Elvis Presley.
Tardos Péter 1980-ban írt Rocklexikon című könyvében azt írja a Beatles szócikkénél, hogy vannak személyek, amelyeknek jelentőségét három szóban nem igazán lehet jól érzékeltetni. Elvégre Shakespeare esetében sem nagyon találó az, ha csak annyit írunk, hogy „jelentős drámaíró”.
Hogyan lehetne hát Elvis Presleyről úgy írni, hogy az ember ne szaladjon bele közhelyekbe és mindenki számára evidens információkba?
Ha olyan szavakkal dobálóznék, hogy a huszadik század „legjelentősebb”, „leghíresebb”, „legmeghatározóbb” rockzenésze, akkor eszembe juthat, hogy Bon Jovi promószövegében is valami hasonló állhat, mégse emlegetném őket feltétlenül egy lapon.
Az viszont biztos, hogy Elvis volt az, aki megmutatta a világnak, hogy a zene több egy lemezre préselt árucikknél: a popzene olyan kerek egész, amelynek ugyanolyan fontos része az előadó kiállása, imidzse és színpadi produkciója. Részletes pályaáttekintésre itt sem idő, sem hely nincs, de mi mégiscsak megpróbálkozunk méltón visszaemlékezni a Királyra, úgyhogy felvillantunk néhány (talán) kevésbé egyértelmű dolgot Elvisről.
Elvis Presley a Mississippi állambeli Tupeloban született.
Édesanyja, Gladys a szülésig nem is tudott róla, hogy ikrei vannak, ám az amúgy is nehéz szülést beárnyékolta, hogy Elvis testvére, Jesse Garon Presley halva született. Másnap a halott kisfiút egy jeltelen sírba temették az egyház költségén, a Presley család ugyanis olyan szegény volt, mint a templom egere. Nem ez volt Elvis egyetlen gyermekkori traumája: alig 1 éves volt, amikor 1936 áprilisában egy pusztító tornádó vonult át a városon, amelynek során 216-an vesztették életüket és további 700 ember sérült meg. Ez volt az amerikai történelem negyedik legpusztítóbb tornádója.
Egyik életrajzírója, Kathleen Turner szerint az ifjú Presley fejlődésére komoly hatással volt a tornádó, amely „egy pillanat alatt” elintéz egy emberi sorsot. Elvis papájáét például majdnem elintézte, ugyanis míg Elvis és anyukája a menedékhelyen vészelték át a tornádót, ő végig a házban volt. Saját bevallása szerint kíváncsi volt a tornádóra, Elvis mama viszont azt állítja, hogy a papa mattrészeg volt.
Ha már Tupelo, akkor érdemes megnézni az alábbi 1956-os koncertet. Minden egyes csípőrándítás és mosoly akkora ovációt kap, mintha éppen olimpiai rekordot döntögetne:
https://www.youtube.com/watch?v=WtY9GL8hm2k
Az Elvis-rajongást jól kifejezi a videón a tizedik perc utáni epizód, ahol egy lány felugrik a színpadra és néhány dicsőséges pillanatig Elvis mellett áll bénultan. A rendőrök kivezetik, a lány élete örökre megváltozik, Elvis meg mosolyog egyet. Így megy ez.
Már mindent megírtak
Elvis sikerkorszakáról, katonaságáról, függőségeiről, visszatéréséről, Nixonnal való találkozójáról, flitteres zakójáról és haláláról. Aki mégis szeretné magát beleásni a tényekbe, a PopMatters oldalán talál egy elég kimerítő válogatást, amiből az is kiderül, hogy hány kiló volt a kövér időszakában (113) és hogy hány dalának a címében szerepel a blue szó (15). Az Elvis-biznisz pedig változatlanul pörög: nemrég a Király repülőgépe is kalapács alá került, akárcsak első felvétele.
Viszont mit sem érne ez a cikk, ha nem emlékeznénk meg a magyar E Sávok zenekarról, akik lényegében egy egész lemezt szentelnek Elvisnek, ha nem is éppen a hagyományos felfogásban. A Levél Elvisünknek lemez 2012-ben jelent meg, a lemezt a duó 6 éven keresztül készítette és a cikk címét is tőlük kölcsönöztük. A zenekar mottószerű bemutatkozása pedig:
Mindannyian hisszük: olyanok vagyunk, mint Elvis.
