„Az olyan absztrakt festészet, mint Pollock vagy Monet képei képesek elveszni a színekben, az érzékelésben, és az emlékezetben, hogy megmutassák, a valóság szubjektív. És egyébként lerántják a leplet az univerzum titkairól.” Mintegy mellesleg. A Guardian újságírója, Jonathan Jones eszmefuttatása következik az absztrakt erejéről.
Az absztrakt művészet egyfajta csoda. Hogyan tud egy festmény, egy szimpla fehér felület, vagy színörvény jelenteni valamit? Mert tud, és jelent, az absztrakt a modern idők egyik legmeghatározóbb vívmánya.
A Whitechapel Galéria jövőre kiállítást nyit Adventures of the Black Square (a Fekete négyzet kalandjai) címmel, bemutatják az absztrakt történetét onnantól kezdve, hogy Kazimir Malevics kiállította a Fekete négyzetét 1915-ben. De Jones nem a korai huszadik századi absztrakt-festők forradalmának köszönheti rajongását az efféle művészet iránt.
A csöpögő festék misztériuma
Jackson Pollock az oka. Amikor először járt a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, hullámokban öntötte el a festményeiből áradó erő, igazság és meglepetés. De miféle meglepetés? Az absztrakt festészet tekintélyét részben a megfejthetetlen természete adja. Intim fényben ábrázol személyes és kozmikus titkokat, de soha nem szájbarágósan.
Pollock romantikus tájképeket festett, erőteljes nyugati helyeket, és primitivista mitológiai drámát, mielőtt leterítette a vásznát a földre, hogy festéket szórjon, csöpögtessen, dobjon rájuk, aztán útjukra bocsátotta csillagszerű szín-hálóit, hogy próbáljon kezdeni velük valamit a világ.
Festményei a külső és belső távolságról, terekről szólnak. Ösztönösen ráéreznek a valóság összetettebb, szavakba önthetetlen oldalára. Ettől Pollock az egyik legmegindítóbb művész, akit Jones ismer. Olyan szövetet sző éleslátásból, ami egyszerre misztikus, tudományos, és pszichológiai.
A dolgok kezdete
Az absztrakt művészet felséges, Mark Rothko festményei a Tate Modernben ugyanúgy bizonyítják, mint Pollock. De mikor kezdődött, és hogyan?
Talán nem is 1915 a megfelelő dátum, és helytelen volna a mozgalmat Maleviccsel és a „forradalmi” művészettel azonosítani. Az absztraktnak mások a gyökerei. Pollock támogatói az ötvenes években nem Malevics ideológiai modernizmusában látták az elődöt, hanem a késői Monet-képek misztikus költőiségében. Ha bele akarod vetni magad az absztrakt művészetbe, hogy elvessz a színekben, az érzékiségben, és a ködös emlékekben, kezdd Monet vízililiomaival. Monet egyébként is különös, a legváratlanabb helyen akadtak rá egy festményére, és nagyon szeretik a kínaiak.
Vagy nézegesd Cézanne képeit. A dolgok formái megremegnek és darabokra törnek az állandóan mozgó figyelemtől, és az absztrakt színek magukba olvasztják a természetet.
Nem, az absztrakt művészetet nem az orosz forradalom találta fel. Akkor kezdte meghódítani a festészetet, amikor a művészek felismerték, hogy bármennyire is szeretnék lefesteni a természetet, a színek, amiket vászonra vittek, a saját elméjükből származnak. Az absztrakt művészet azon felfedezésből ered, hogy a valóság szubjektív. Ugyanez a modern fizika egyik alapvető meglátása is. Talán ezért van, hogy Pollockot nézve Jones úgy érzi, magát az univerzum alakját figyeli.
