Pár napja szembesétált velem a Facebook-sztrádán Philippe Lechermeier és Rébecca Dautremer új könyve, ami igazából már az ősszel megjelent franciául és németül is, de a karácsony közeledtével kapott az osztrák sajtóban nagyobb visszhangot.
Mégiscsak a kereszténység legnagyobb ünnepe kopogtatott. A Bibliát újramesélni bátor dolog, főként, ha az ember magyar viszonylatban az újramesélt klasszikusokra meg az ellenük időről időre felzúduló felháborodásra gondol.
Az 1968-as, straßburgi születésű Lechermeier nem kevesebbet tesz, mint a kétezer éves történeteket meséli újra, különböző műfajokban. Az európai civilizáció alapját képező szövegek számtalan formában éledtek újjá az idők folyamán. A most több száz oldalban megszületett mű önmagában is csodálatos vállalkozás, Lechermeier azonban nem egyedül, hanem harmadjára dolgozott együtt Rébecca Dautremerrel, akinek a képei a szöveg mellett igazi, egyedi élményt és értelmezést adnak.
Mind Lechermeier, mind Dautremer az emberi történetekre helyezi a hangsúlyt, a képek portrétanulmányokkal is felérnek, kevés mai képeskönyvben láthatunk ennyire kidolgozott és különböző technikával elkészített portrékat.
De vissza a szöveghez.
Philippe Lechermeier az apja, Rébecca Dautremer az apacsok legnagyobb főnöke emlékének ajánlja a könyvet.
Miért a bibliai történetek újramesélése?
A Biblia közösségi tulajdon.
Nem valláshoz kötött.
Elbeszélések, mítoszok, mesék és legendák ezreinek tára, amelyek generációról generációra öröklődnek és fedeződnek fel újra és újra.
Általunk.
Emberek által.
Példaképei mind a mai napig jellemzik társadalmunkat, meghatározzák a hétköznapi életünket, ott keringenek a tudatalattinkban, függetlenül attól, hogy hívő valaki vagy sem.
Hogy érthetné meg bárki a világot, ha nem olvasta a Bibliát, és nem tudja, ki volt Ábrahám vagy Góliát, Sába királynője vagy Mária Magdolna?
Miképp lenne a művészet, építészet vagy az irodalom megfejthető társadalmunk mitikus alapjának ismerete nélkül?
Ez a Biblia nem A Szent Biblia, mégis azt kívánom, minden olvasó azt vihesse magával az újramesélésemből, ami számára a legfontosabb.
– írja a szerző a német kiadás előszavában, és igaza van.
Karácsony vagy sem, a magam részéről a képekbe való belefeledkezés után Eszter történetét lapoztam fel, és kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs hozzá kép, mi több az egyszerűen elbeszélt történet sem kárpótolt. Addig, amíg Mózes egy szúnyog által elzümmögött történetére nem találtam a kötetben.
De a műfaji váltások közt József színdarabjára is örömmel leltem rá, ahogy előtte Jákobéra és Ráhelére, amely anaforában íródott prózavers. De Lechermeier Bábelt is képes úgy újramesélni dialógusként, hogy képtelenség abbahagyni a friss, időnként kimondottan pimasz szöveg olvasását.
Az Újszövetség egyetlen 120 oldalas, fejezetekre osztott történetben mesélődik el. Azonban nem a megszokott angyali üdvözlettel, hanem a Madáremberrel kezdődik. József és Mária történetét pedig úgy sikerül összefoglalnia néhány mondattal, hogy a mai kor embere is ráismerhet a közös gyermekvárás bizalmas, intim, otthonteremtő örömére, amely egyébként a Szent Bibliában is benne foglaltatik, csak épp részletekben, félmondatokban fellelhető.
A betlehemi utazás, Jézus születésének ábrázolása egyszerre hű a Bibliához és korunkhoz.
Az Újszövetséget Lechermeier elbeszélésében olvasni jó, elgondolkodtató. Úgy meséli újra a már ismert történeteket, Lázár feltámasztását, Mária Magdolnát, de a többi történetet is, hogy egyszerre hű a tradícióhoz és adaptív korunkhoz.
Rébecca Dautremer képei nem ábrázolnak nagy csatákat, nincsenek tablószerű tömegvérengzések, noha a kor, amelyet képeiben megidéz, megengedné. Amerika hőskora, az első telepesek. A kánai menyegző például egy rajzolt dagerrotípia. Dautremer csakúgy, mint Lechermeier a történetek emberi oldalára, a gondolatokra helyezi a hangsúlyt. Az egyikük szavakkal mutatja meg a legkülönbözőbb műfajokban a régi történetek sokszínűségét, a másikuk főképp a portékra, az érzelmek arcokon vagy testtartásban való ábrázolására helyezi a hangsúlyt.
Rébecca Dautremer egy interjúban elmondta, hogy a kötet képei három évig készültek, bár közben más munkákon is dolgozott.
A Coppenrath, azaz a német kiadó egyébként felnőtteknek ajánlja – helyesen! -, és a könyvesboltban is a Bibliával foglalkozó kötetek közt találtam rá, amerre, az amúgy zsúfolt könyvesboltban alig ketten lézengtünk, így a belefeledkezésnek csak a véges időm szabott határt.
Lechermeier és Dautremer harmadik, közös munkája ismét igazi mestermű. A könyv vastag, több mint négyszáz oldal, tele gyönyörű képekkel. Az ára meglehetősen borsos, de reméljük, ahogy a Nevenincs és Sosemvolt hercegnők című munkájuk 2011-ben a Scolar kiadó gondozásában, ez is megjelenhet hamarosan magyarul.
A kötet prezentációja, franciául:
