Írta: Nógrádi Gábor
Nyissátok ki az ajtót!
Magyar sorsfordulók küszöbnézetből Vitányi Iván új életrajzi könyvében
Ferenc József, Horthy, Kádár, Antal József… Nem veszi észre a hasonlóságot? ‒ kérdezte az izraeli egyetemi tanár 1990-ben, mikor megkérdeztem, hogy mit szól?
Mármint az akkori magyar választás eredményéhez mit szól.
A magyar népnek király kell ‒ mondta a neves politikai elemző. ‒ A magyar népnek apa kell. A magyar feudalizmus nem fejeződött be, amikor véget ért.
Vitányi Iván körülbelül ugyanezt írta A feudalizmus továbbélése a mai Magyarországon című könyvében, csak éppen kétszáz oldalon.
Mit ér az értelmiségi gondolata, igazsága, ha a világ, az ország úgy repül a maga évszázadok során megrajzolt pályáján, mint ama nehéz kő? Mit érnek máraik, bibók, tégéemek, petschnigek, vitányik, ha ma is inkább kölcsönből dőzsölő dzsentri akar lenne a nemzet java (java?), és nem öngondoskodó és önkorlátozó polgár, munkás, alkalmazott, vagy ésszel élő vállalkozó? Mit érnek a halálra utált, vagy öngyilkos, és meggyilkolt költők, ha a magyar képzelet csak a még drágább tévé, autó, lakás körül kereng, és nem gyermekének, önmagának húsz évvel későbbi sorsán?
*
Megjelent Vitányi Iván új könyve, életrajzi kötete: A küszöbember.
Mit lehet egy ilyen címről mondani?
Küszöbember.
A múlt kilökte, a jövő nem engedi be.
Nyissátok ki az ajtót!
*
*
Kilencven évig a küszöbön élni nem egy kényelmes mulatság.
Királyok küszöbén uralkodójukat orgyilkosoktól védő alattvalók aludtak egykor.
Hű kutyám, Tapi alszik ma is a küszöbömön, védi a házam.
Maradj a küszöbünkön még sokáig Vitányi Iván, ki júliusban leszel kilencven éves!