+ Média

Elhunyt a magyar televíziózás nagy alakja, Bán János

bán jános

Nyugdíjazása után, családjával Hatvanba költözött. Felkérték az éppen akkor induló Hatvani Városi Televízió főszerkesztőjének, ahol szakmailag hozzáértő fiatal és igényes szerkesztőséget sikerült kialakítania.

Ki gyalog jár, gyalog gondolkodik.

Elhunyt Bán János televíziós újságíró, médiaszakértő 1933. április 10.-én született Budapesten.

1956 tavaszán az újságírói szakról Randé Jenő, a Magyar Rádió meghatározó személyisége, néhány fiatal értelmiségit – akkoriban merész ötlettel – kiválogatott és a Rádióhoz hívott, közöttük volt Bán János is. Amikor pedig Randé Jenő, a Magyar Televízió főszerkesztőségének vezetője lett, fiatal munkatársát is magával vitte. Az akkori pályakezdők hazánkban addig ismeretlen szakmát tanultak és, ma is élő műfajokat teremtve, együtt nőttek fel a Nézőkkel.

Hamarosan a gazdasági műsorokra specializálódott. Soha nem hitt a tévés polihisztorokban és meggyőződése volt, hogy legalább egy adott tudományágban otthon kell lenni ahhoz, hogy a beszélgetőtársaknak méltó partnerei lehessenek a riporterek. Ekkor született: a ,,Vezetők klubja”, az ,,Ilyen gazdagok vagyunk…”, a ,,Mit ér az ember, ha magyar…”, a ,,Párbeszéd a filmszalaggal…” – publicisztikai sorozata.

A ,,Nyugat-Európa magyar szemmel…” című tévés útinapló a hatvanas években úttörő kezdeményezés volt – legsikeresebb részeként az angliai összeállítás, amelyet a BBC is átvett.

Úgy érzi egyetlen felesleges szakmai kitérő volt életében. Hiába mondta, hogy: a külpolitikai gondolkodásra és fegyelemre alkalmatlan Pécsi Ferenc, a televízió elnöke, orosz nyelvismeretére hivatkozva 1969-ben kinevezte az MTV első moszkvai tudósítójának. Esztendő fordultával – tragikomikus -, egy súlyos autóbaleset után összepakolt és hazajött.

Ekkor kétségessé vált a pályán maradhatósága, visszaminősítették főmunkatársból segédszerkesztővé. A TV Híradó nagy tekintélyű főszerkesztője, Matúz Józsefné azonban bizalmat adott neki és maga mellé vette. Hamarosan a hetvenes évek új felfogású Híradójának első belpolitikai műsorvezetője lett. TV-jegyzetei miatt azonban a korrupcióról, vagy például: ,,ki gyalog jár, gyalog gondolkodik”- szimbolikus mondatáért, néhányszor, néhány hónapra letiltották a képernyőről.

Amikor Polgár Dénes elindította a legendás, azóta is etalon A HÉT műsorát – számára a legnagyobb szakmai megtiszteltetés érte -, meghívta műsorvezető kommentátornak.
A reform szellemében, a hetvenes évek végén, elindulhatott élőadásban a ,,Megkérdezzük a minisztert”… – sorozat és a ,,Munkások, vezetők egymás közt…” című, élő, kapcsolásos vitaműsor a kor aktuális kérdéseiről. Ez időben évekig parlamenti tudósító is volt.

A nyolcvanas években a nemzetközi sajtó is felfigyelt HATVANHAT című, élő public show műsorára, ahol – elsőként a magyar televíziózásban – a meghívott 66 vendég nyíltan vitatkozhatott közérdekű témákról miniszterekkel, felelős vezetőkkel.

Abból a tapasztalatra épülő óvatos tényből indult ki, hogy: amit a műsorvezető nem kérdezhet meg, azt megkérdezhetik a Nézők, és a válaszokat szavazógépeikkel minősíthetik, le is szavazhatják. A főműsorban sugárzott adás átlag másfél, két millió Nézőt vonzott! A sorozatot 1988-ban úgy szüntették meg, hogy a sztrájkról szóló vita után kinevezték az MTV Szegedi Stúdiójának vezetőjévé.

Született fővárosi lévén nehezen dolgozta fel a kényszer-váltást és főleg a módszert. Azonban, ahogy fogalmazott:

Utólag hálás vagyok a sorsnak, mert magán- és szakmai életem legszebb és legtartalmasabb éveit töltöttem Szegeden. Bekerültem egy fiatal, sokat akaró, tehetséges és szakmát szerető társaságba, akiknek egyetlen céljuk volt: bizonyítani. Tőlem csak azt várták, hogy menedzseljem őket. Közben kimaradtam a rendszerváltás utáni gerincet próbára tevő tévés időszakból, amikor a viszálykodás következményeit az alkotások sínylették meg.

Egy évtizedes sikeres és alkotó munka után, 1997-ban Életmű Nívódíjjal jutalmazták a Magyar Televíziónál töltött munkásságáért, majd Peták István felkérte elnöki tanácsadónak.

Televíziós munkásságáért 1998-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti fokozata kitüntetésben részesült és később, televíziós-újságírói tevékenységéért 2003-ban, Aranytollas Újságíróvá választotta a Magyar Újságíró Szövetség.

Nyugdíjazása után családjával Hatvanba költözött. Felkérték az éppen akkor induló Hatvani Városi Televízió főszerkesztőjének, ahol szakmailag hozzáértő fiatal és igényes szerkesztőséget sikerült kialakítania. Egy évtizede a Széchenyi István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti karán Jászberényben tanított, tömegkommunikációt és közéleti kommunikációt.

Díjak, kitüntetések:

SZOT díj (1981)
MTV Életmű díj (1998)
Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti fokozat (1998)
Aranytoll díj (2003)

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Jolly szerint:

    Nagyon kedveltem, kár hogy elment. Kedves Cikkíró! A fogalmazásra és a vesszők helyes alkalmazására figyelnie kellene! Gondolom, ha már nyilvánosságra hozhat egy írást, tanult valami újságírás-félét. Ha nem, akkor marad a józan parasztész – és a kontroll. Bocsánat, de annyi helyesírási hiba hemzseg a neten, hogy már nem bírtam tovább …

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top