Ki gyalog jár, gyalog gondolkodik.
Elhunyt Bán János televíziós újságíró, médiaszakértő 1933. április 10.-én született Budapesten.
1956 tavaszán az újságírói szakról Randé Jenő, a Magyar Rádió meghatározó személyisége, néhány fiatal értelmiségit – akkoriban merész ötlettel – kiválogatott és a Rádióhoz hívott, közöttük volt Bán János is. Amikor pedig Randé Jenő, a Magyar Televízió főszerkesztőségének vezetője lett, fiatal munkatársát is magával vitte. Az akkori pályakezdők hazánkban addig ismeretlen szakmát tanultak és, ma is élő műfajokat teremtve, együtt nőttek fel a Nézőkkel.
Hamarosan a gazdasági műsorokra specializálódott. Soha nem hitt a tévés polihisztorokban és meggyőződése volt, hogy legalább egy adott tudományágban otthon kell lenni ahhoz, hogy a beszélgetőtársaknak méltó partnerei lehessenek a riporterek. Ekkor született: a ,,Vezetők klubja”, az ,,Ilyen gazdagok vagyunk…”, a ,,Mit ér az ember, ha magyar…”, a ,,Párbeszéd a filmszalaggal…” – publicisztikai sorozata.
A ,,Nyugat-Európa magyar szemmel…” című tévés útinapló a hatvanas években úttörő kezdeményezés volt – legsikeresebb részeként az angliai összeállítás, amelyet a BBC is átvett.
Úgy érzi egyetlen felesleges szakmai kitérő volt életében. Hiába mondta, hogy: a külpolitikai gondolkodásra és fegyelemre alkalmatlan Pécsi Ferenc, a televízió elnöke, orosz nyelvismeretére hivatkozva 1969-ben kinevezte az MTV első moszkvai tudósítójának. Esztendő fordultával – tragikomikus -, egy súlyos autóbaleset után összepakolt és hazajött.
Ekkor kétségessé vált a pályán maradhatósága, visszaminősítették főmunkatársból segédszerkesztővé. A TV Híradó nagy tekintélyű főszerkesztője, Matúz Józsefné azonban bizalmat adott neki és maga mellé vette. Hamarosan a hetvenes évek új felfogású Híradójának első belpolitikai műsorvezetője lett. TV-jegyzetei miatt azonban a korrupcióról, vagy például: ,,ki gyalog jár, gyalog gondolkodik”- szimbolikus mondatáért, néhányszor, néhány hónapra letiltották a képernyőről.
Amikor Polgár Dénes elindította a legendás, azóta is etalon A HÉT műsorát – számára a legnagyobb szakmai megtiszteltetés érte -, meghívta műsorvezető kommentátornak.
A reform szellemében, a hetvenes évek végén, elindulhatott élőadásban a ,,Megkérdezzük a minisztert”… – sorozat és a ,,Munkások, vezetők egymás közt…” című, élő, kapcsolásos vitaműsor a kor aktuális kérdéseiről. Ez időben évekig parlamenti tudósító is volt.
A nyolcvanas években a nemzetközi sajtó is felfigyelt HATVANHAT című, élő public show műsorára, ahol – elsőként a magyar televíziózásban – a meghívott 66 vendég nyíltan vitatkozhatott közérdekű témákról miniszterekkel, felelős vezetőkkel.
Abból a tapasztalatra épülő óvatos tényből indult ki, hogy: amit a műsorvezető nem kérdezhet meg, azt megkérdezhetik a Nézők, és a válaszokat szavazógépeikkel minősíthetik, le is szavazhatják. A főműsorban sugárzott adás átlag másfél, két millió Nézőt vonzott! A sorozatot 1988-ban úgy szüntették meg, hogy a sztrájkról szóló vita után kinevezték az MTV Szegedi Stúdiójának vezetőjévé.
Született fővárosi lévén nehezen dolgozta fel a kényszer-váltást és főleg a módszert. Azonban, ahogy fogalmazott:
Utólag hálás vagyok a sorsnak, mert magán- és szakmai életem legszebb és legtartalmasabb éveit töltöttem Szegeden. Bekerültem egy fiatal, sokat akaró, tehetséges és szakmát szerető társaságba, akiknek egyetlen céljuk volt: bizonyítani. Tőlem csak azt várták, hogy menedzseljem őket. Közben kimaradtam a rendszerváltás utáni gerincet próbára tevő tévés időszakból, amikor a viszálykodás következményeit az alkotások sínylették meg.
Egy évtizedes sikeres és alkotó munka után, 1997-ban Életmű Nívódíjjal jutalmazták a Magyar Televíziónál töltött munkásságáért, majd Peták István felkérte elnöki tanácsadónak.
Televíziós munkásságáért 1998-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti fokozata kitüntetésben részesült és később, televíziós-újságírói tevékenységéért 2003-ban, Aranytollas Újságíróvá választotta a Magyar Újságíró Szövetség.
Nyugdíjazása után családjával Hatvanba költözött. Felkérték az éppen akkor induló Hatvani Városi Televízió főszerkesztőjének, ahol szakmailag hozzáértő fiatal és igényes szerkesztőséget sikerült kialakítania. Egy évtizede a Széchenyi István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti karán Jászberényben tanított, tömegkommunikációt és közéleti kommunikációt.
Díjak, kitüntetések:
SZOT díj (1981)
MTV Életmű díj (1998)
Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti fokozat (1998)
Aranytoll díj (2003)
