A 2014-es év bővelkedett izgalmasabbnál izgalmasabb tárlatokban. Képzettség, szakmai tudás hiányában sokszor éreztem kevésnek magam bizonyos munkák megítéléséhez, ugyanakkor arra is rájöttem, hogyan érdemes laikusként szemlélni, élvezni a kortárs magyar képzőművészetet.
1. Boros Mátyás grafikus installációi igazi kísérletező munka eredményei voltak. Átlépték a határokat, megreformálták a grafikáról alkotott hagyományos elképzeléseinket. Tárgyak függtek a képek előtt, árnyékot is vetettek rá, valójában egy bizonyos szögből a tárgynak bele is kellett olvadnia a képbe. Az alkotóval interjút is készítettünk.
2. A tejleves, mint erőltetett egzisztencialista metafora címmel nyílt meg Komoróczky Tamás legújabb kiállítása a Higgs Field Galériában. Nem volt könnyű menet az értelmezés, akár be is vallhatnám, hogy kudarcot vallottam. Komoróczky 1963-ban született Békéscsabán és a 90-es években induló generációhoz tartozik. Tagja volt az első olyan underground képzőművészeti csoportosulásnak, az Újlak Csoportnak, mely (nyugati példára) házfoglalásokat szervezett. (Így indult el például a máig működő Trafó is.) Az egyik első olyan képzőművész volt, aki installációkat készített. Kezdetben előszeretettel nyúlt az assamblage műfajához, tárgyakat rakott csak egymás mellé, és műalkotásnak kiáltotta ki őket. Azt mondta, nem ő szervezi meg a művet, hanem az elemek maguk.
3. A SPACEMETAL 3.0 című kiállítás Horváth Gábor, a miskolci születésű, tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal festőművész emlékkiállítása volt. Horváth Gábor idén augusztusban lett volna 40 éves, ezen évforduló alkalmából rendezett újra kiállítást a MissionArt Galéria. Furcsa keserédes öröm volt megnézni a SPACEMETAL képeit. Öröm volt, hogy a képek itt vannak Budapesten, öröm volt, hogy ennyi ember töltötte meg a galériát, de mély fájdalom volt tudni, hogy Horváth Gábor tíz termékeny évének munkája után nincs folytatást. Ezek a képek vannak, és nincs tovább. Rengeteg kép volt, de mégsem elég.
4. Turós Margaréta fotográfiái színes sorstörténetek, egyetlen rögzített pillanatból áramló csodák a világ minden tájáról. Turós Margaréta olyan tájakra jutott el, ahová sejthetően nem sokan. Turós Margarétának sejthetően olyan fényképezőgépe van, amilyen nem sokunknak, és olyan szeme, olyan látásmódja is van, amit megirigyelhetünk. Színeim története címmel nyílt meg Margaréta tematikus kiállítás szeptember 15-én az Izraeli Kulturális Intézetben.
5. 1940. július és 1944. november között Bátki Györgyöt háromszor hívták be munkaszolgálatra. 1942 májusától 1943 szeptermberéig a 107/2 Különleges Munkásszázad tagjaként Nyugat- és Észak- Ukrajnában illetve Belorussziában töltött 16 hónapot. Zsebnoteszét és rajzfüzetét sikerült kimenekítenie a táborból. A megmaradt rajzokat, naplórészletek a 2B Galéria állította ki.
Talán mindannyian láttunk már értelmetlennek, vagy éppen erőltettnek ható performanszokat, melyekbe nem ritkán be is akartak vonni minket a művészek. Ha nem sikerül értelmezni a láttottakat, műveletlennek érezzük magunkat, pár ilyen eset után talán fel is adjuk a nemes célkitűzést, hogy kiállításokra járjunk. Ways of Looking címmel jelent meg Ossian Ward vezető brit kritikus új könyve, melyben a szakzsargont mellőzve magyarázza, hogyan érdemes élvezni a néha idegesítően érthetetlen mai művészetet. Hasznos segédlet lehet azok számára, akik hasonló cipőben járnak, mint én.
