Choli Daróczi József, Szolnoki Csanya Zsolt, Kovács József Hontalan, Bari Károly, Kalányos Mónika, Rácz Lajos és Szepesi József verseiből összeállított Cigány passió cigány tanulók számára készült. De nem csak nekik fontos!

Karácsonykor szeretném, ha az önismeretből fakadó, megalapozott büszkeséget senki nem keverné össze a kisebbrendűségi érzésből és butaságból fakadó kivagyisággal. Szeretném, ha cigány honfitársaink egyként büszkék lennének/lehetnének magyarságukra és cigányságukra, hiszen egy normális társadalomban ők nem kevesebbet, hanem többet ér(né)nek. [Aki sértve érzi magát az eddig leírtak miatt, azt tisztelettel megkérem, hogy lépjen ki ebből a cikkből, és inkább keresse meg a Librarius sportrovatát!] Igenis többet! Annyival többet, amennyivel két befogadott és megélt világ több, mint az „egy”.
Ahhoz, hogy magyarságukra büszkék lehessenek a cigányok, nekünk, nem-cigány magyaroknak is tisztába kell jönnünk önmagunkkal, értékeinkkel. Nekünk, nem-cigány magyaroknak kellene leküzdenünk azt a kisebbségérzést, ami saját kultúránk büszke felvállalása helyett arra késztet minket, hogy másokat megpróbáljunk (alulról) lenézni. A magyarságnak – ha csak kultúráról van/volna/lehetne szó – nincs miért szégyenkeznie, s ha ezt sikerülne megérteni, akkor nem lenne igény a cigányozásra, zsidózásra, románozásra… nem lenne igény a habókos történelemhamisítók portékájára: a kacagányos, pödrött bajszú ősmagyar-szittya Jézusról mindenki látná, hogy csak egy rossz minőségű és giccses karikatúra, amit igaznak beállítani bűntény, komolyan venni pedig balgaság. A magyarság biztosan nem faji kérdés, és ezzel nincs is semmi gond. A magyarság – amire büszkének kellene lennünk – kulturális kérdés, a magyarság ápolása, pedig nem jelent mást, mint folytonos tanulást és reflektálást (naná, hogy azok döngetik leghangosabban magyar mellkasukat, akik nem állhatják a betűszagot sem!) Ilyen gondolatok járnak a fejemben Karácsony táján, míg a magyarságukra büszke cigányokat várom…
…legalább annyira várom őket, mint a cigányságukra büszke cigányokat! Ehhez sem kell más, mint az előbbihez: megmerítkezni a kultúrában, habitusként felölteni, és közben tanulni! Persze, kicsit nehezebb megtalálni a tanítókat, azokat, akik még ismerik az értékeket, és át is tudják adni. Nem véletlen, hogy a Nagy Gusztáv által összeállított Cigány Passió a cigány gyerekek számára íródott. Talán pont ezért (is) érdemes arra, hogy nem-cigányok, gyerekek és felnőttek is olvassák.
A karácsony Jézusa pontosan annyira zsidó, mint amennyire cigány, magyar, oláh, tót, mánta, vend, bosnyák, albán, csecsen vagy irokéz…

fotó: Molnár Zoltán

(A képekért külön köszönettel tartozom Molnár Zoltánnak, akinek Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett, témába vágó kiállításáról itt írtunk.)

[Grozdits Hahó]

Cigány passió

Összeállította: Nagy Gusztáv.

SZEMÉLYEK: Mária, Gludija, József, Judás, Cigány asszony, Barabás, Moga, Gruja, Zoga, Pap, Bodonya, Gurán, Jézus, A tanítvány, Pilátus

ELSŐ FELVONÁS
1. jelenet

Betlehem városában, egy elhagyatott istállóban MÁRIA és JÓZSEF. Egy kopott jászolban fekszik JÉZUS, az újszülött Megváltó. MÁRIA altatja a kisdedet és énekel, JÓZSEF takargatja, hogy meg ne fázzon.

MÁRIA
Aludj, kicsim, aludj, drága
Anyád ringat két karjában:
Énekemmel kérek áldást álmodra.
Álmod fehér-könnyű legyen,
Mint pillevirág a hegyen:
Énekemmel kérek áldást álmodra.

Kintről egy cigány jósnő, most árus

CIGÁNY ASSZONY
Gyöngyhegyet!
Emberek,
Gyöngyhegyet tessenek!
Szív kelyhe termette
Fekete gyöngyöket
Vegyenek!
Testvérem, nagy világ!
Gyermekem, ifjúság!
Vedd meg e könnyeket!

A CIGÁNY ASSZONY belép az istállóba és MÁRIA elé veti magát.

CIGÁNY ASSZONY
Hontalan lelkem kér bebocsátást,
Könyörülj rajtam,
Jézus anyja, oldozz fel
Szíved erejével,
Sugaraiddal tisztíts meg,
Add rám áldásodat.

MÁRIA (a jövevényhez hajol és megáldja)
Szülessen benned oly naggyá,
Oly hatalmassá a lélek, mint amilyen nagy és
Hatalmas Tebenned az összeomlás.
Beszélj, jövendőmondó!

CIGÁNY ASSZONY
Onnan indultam
Én is:
A vadvirág lángokban rejtőző
Árvák földjéről,
Hol szomorú tüzekre olvassák
Bánataikat az anyák
Mellükön éhes csecsemőkkel,
Suttogva Mária nevét,
Vándorolva
Márvány-fagy telekkel
Nyöszörgő keréknyomnyi hazákban,
Csillagfény-zománcos éjjeleken
Lázas gyermekek
Madár-homlokára hajolva,
Éj-sóhaj sátrakban
Rejtőzve,
Kuporogva várva
A Megváltót.

CIGÁNY ASSZONY, szenvedélyesen,
kitárt kezekkel a kisdedhez térdelve

CIGÁNY ASSZONY
Mi lesz
Velünk, Uram,
A jövendők mit hoznak?

Angyalaid
Csendőr éveket
Hoznak?

S mi lesz
Teveled, Uram,
Neked az évek mit hoznak?

Kereszteket
Ácsolnak,
Uram?

S mi lesz
A kis
Népekkel,

Koponyaheggyé,
Auschwitzi hamuvá
Válnak, Uram?

S az emberiséggel
Mi lesz,
Uram?

Milliárdoknak
A jövendő ezredek
Mit hoznak?

MÁRIA gyengéden karon fogja az asszonyt és
elvezeti JÉZUS jászlától

MÁRIA (kedvesen)
Áldott vendég vagy
Te nékem az éjszaka
Asztalánál. Ülj mellém,
Kedves, és végy a kenyeremből.

MÁRIA egy agyagtányérra mutat, amiben bodag (bokolyi) van.
Ebben a pillanatban kintről kopogtatnak. A CIGÁNY ASSZONY
ijedten hátrál, majd eltűnik azon az ajtón, amelyiken bejött.
JÓZSEF nyit ajtót. Tekintetében félelem szikrázik, de beengedi
a jövevényeket. Megjelenik a három bölcs király.

fotó: Molnár Zoltán

2.jelenet

MOGA, ZOGA, BODONYA (megállnak az ajtóban)

JÓZSEF (MÁRIÁ-hoz, megkönnyebbülten)
És eljöttek ők is,
A csillaggal-föllármázott
Királyok, átsuhogtak szívdobogva
A hó-urnákban sötétlő városok fölött,
Holdsugarak csipeszei elől menekülő sivatagok
Zizegésén, szél-jeleken, moha-taréjos kőfalakon
Átrepültek szárny csattogva s bekopogtattak
Hozzánk, hátukhoz fagyott sörényeikkel.

MOGA (a jászol előtt térdelve)
Nem szülnek már a hajnalok
Nevető hajnalcsillagot,
És nem szülnek már az estek
Álmot, mosolyt, szerelmeket.

ZOGA
A dalaink megfakultak
Sivár mezsgyéjén a múltnak.
Mélabút, csendet, kínt terem
Jövőnk kertjében a jelen.

BODONYA
Ám kamasz derűnk ma visszatért
Karján a világ Megváltójával.
S táncra perdül szívünkben a vér,
Kacér táncra, az elmúlással…

Lassan elsötétül a színpad

fotó: Molnár Zoltán

3.jelenet

Egyszerű szobabelső, amely bíborvörös színben ragyog, este van. A szoba közepén egy hosszú asztal, feltálalva a vacsora. JÉZUS felnőtt férfi (harminchárom éves), az asztal közepén vörös kantusban imádkozik. Körülötte cigányok és a tizenkét tanítvány. Imádkozás után mindenki vacsorázik. A színpad bal oldalán egy tizenöt év körüli lányt vonszol be az apja, GURÁN. GLUDIJA (a cigány lány) alig tud lépni, béna. JÉZUS előtt letérdel. A háttérben az angyalok kara: táncosok, zenészek, énekesek. Halkan énekelni kezdenek egy szomorú hallgatót, a Kalyi Jag együttestől.

Az angyalok kara lassanként elcsendesül

GLUDIJA(JÉZUS-hoz)
Te,
Aki olyan megfoghatatlan,
Titokzatos áramlat vagy
Az emberi szívekben,
Fordítsd most felém arcodat,
Hadd lehelem forró imáimat
Füledbe.

Te,
Aki az emberi test
Univerzumában a kromoszómákat
Oly ügyesen csavargatod,
Tekerd az agyam a szívem hullámára,
Ne kételkedjem létedben, vakon bízzak
És higgyek benned. Gyógyíts meg…

fotó: Molnár Zoltán

4. jelenet

JÉZUS feláll és megérinti a lányt. Az angyalok kara pergetőbe kezd, először lassú, majd egyre gyorsabb a ritmus. A ritmusra elindul a béna láb, először lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogy gyorsul az ütem, úgy gyorsul a láb is. Fergeteges szóló tánc következik, később a boldog apa és lánya együtt táncol. Eközben JUDÁS, JÉZUS tanítványa kimegy a színből, és kisvártatva visszatér néhány római katonával. Elárulta JÉZUSt. Megszakad a zene. Drámai csend. Majd hirtelen az angyalok kara bátran JÉZUS elé áll… Botoló tánccal védik meg a betolakodó katonáktól. Elkezdődik egy igazi botoló a katonák és a cigányok között. JÉZUS egy intéssel leállítja a verekedést.

JÉZUS (a katonákhoz)
Miért álltok körül? Mit akartok tőlem?
Hogy tenyereitek izzadságszagú edényeibe
Kiosszam véremet, ahogyan a hófehér férgeknek a halál
Kiosztja a holtat?
Fenékig lefetyeltetek már annyi megalázott tengert.

A katonák JÉZUS-t kiviszik a színből.
GLUDIJA kivételével mindenki kimegy. GLUDIJA a színpad hátsó falánál lefekszik egy földre terített pokrócra.
A színpad elsötétül. A lány megálmodja JÉZUS halálát.

A második felvonás a következő oldalon.