Magyarországon hasad a tér-idő kontinuum

Talán nem árulok el titkot azzal, hogy – oktalan bizakodásommal együtt is – értetlenül állok a Magyarországon zajló társadalmi, politikai folyamatok, és azok etikai vetülete előtt. Az ország vezetőinek döntései (bárki sorolni tudná őket) köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit mi, hétköznapi emberek tapasztalni vélünk. Sokan vannak, akik „urizálásról” beszélnek, a legkitűnőbb koponyák – köztük kormányközeliek – is kétkedésüknek adnak hangot, akkor, amikor elhangzanak a hivatalos magyarázatok. Pedig, ha nem a saját, alsóállású nézőpontunkból figyelnénk a válaszokat, akkor észrevehetnénk a magabiztosság mellett jelentkező idegesség valódi okát is:

TÉNYLEG NEM ÉRTIK, MI A GOND A VÁLASZAIKKAL.

Nem értik, mi a gond a mexállási emlékművel.
Nem értik, mi a gond a Gördülő Kövek távoli koncertjével.
Nem értik, mi a gond a semmiből termő vagyonokkal.
Nem értik, mi a gond a kötelező vasárnapi pihenővel.
Nem értik…

Mi pedig – illetve magamat már nem sorolhatom ide sem – nem értjük, hogy mit nem értenek. Két értetlenkedő csoport áll szemben egymással, s az ellentét feloldhatatlannak tűnik, míg rá nem jövünk, hogy rossz a prekoncepció. A tajtékzó kritikusok azt feltételezik, hogy a politikusok hazudnak, s ilyen alapállás mellett nem csoda, ha nem veszik észre az árulkodó jeleket…

(megyek pisilni, aztán folytatom!)

No, szóval, így a Karácsony közeledtével álljunk meg egy pillanatra, s próbáljunk máshogy tekinteni erre a fránya valóságra! Tételezzük fel, hogy

– az utcára vonuló, egyre hangosabb tömegeknek igaza van
– ugyanakkor tételezzük fel azt is, hogy politikusaink és a hozzájuk közelálló oligarchák és családtagok a legtisztább szándéktól vezérelve (nem úgy értem, hogy vezér-elve) teszik a dolgukat és mondják az igazukat mindannyiunk javára és boldogulására.

Azt gondolod, hogy ez a kettő nem összeegyeztethető, és a tények nem ezt igazolják?
Azt gondolom, hogy tévedsz!

Tévedsz, mert társadalmi-politikai-etikai-gazdasági kérdéseket feltételezve próbálod feszegetni a valóságmagyarázatok összerozsdásodott páncélkazettáját, s megfeledkezel arról, hogy a világ sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint ahogy azt a newtoni világkép felől látni véled. Nem olvastál elég sci-fi-t! S ha mégis, akkor nem hatott rád a „sci”, csak a „fi”!

Kell lennie természettudományos magyarázatnak arra, ami itt zajlik. Ha ezt megtaláljuk, akkor elkezdhetünk dolgozni a megoldáson is! Fizikusokra van szükség, és nem etikusokra!

A tér és idő kutatói el tudnák magyarázni, hogy a bölcsészkedve odavetett hangzatos frázis – miszerint „a kormányzat elszakadt valóságtól” – szó szerint értendő! Persze, a pejoratív mellékzönge nélkül, a megoldáskeresésre koncentrálva.

Én, mérsékelt szellemi képességeim és csekély ismereteim birtokában csak felszínét kapirgálom annak, ami itt tényleg történik, de úgy gondolom, megtaláltam az egyetlen értelmes magyarázatot: Magyarországon a valóság tényleg meghasadt, azok, akik ennek a skizmának ellentétes oldalán állnak nem is érthetik egymást, mert tényleg nem ugyanarról beszélnek. Sejtésem szerint ez a fizikai valóságra is kiható változás akkor következett be, amikor egyesek nekiláttak, hogy visszaforgassák az idő kerekét. Tényleg sikerült nekik. Az időben visszafelé haladva az országot ért traumák és veszteségek kellemes élményekké és konkrét bevétellé változtak, s valóban létrejött egy XXI. századi poszthorthysta elit, mely a maga jóléti társadalmában megengedhet magának mindet. Bármit.

Mi meg itt maradtunk ebben a pusztuló országban… illetve én nem, mert megjött a feleségem által kihívott mentő, s a Doktor úr azt mondta, ha szépen velük megyek, akkor most nem kell felvennem a kényszerzubbonyt. Viszlát!

***

(Csata Judit fotográfiája a Librarius és a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok közötti együttműködés keretében készült.)