Egyszer megkérdezték Félixtől, miért van olyan sok jó vajdasági magyar zenész? (Ami egyébként nem is igaz.) Félix, ha jól rémlik, Yehudi Menuhinra hivatkozott, akitől egyszer hasonlót kérdeztek: miért van a zsidók közt oly sok jó violinista? Amire ő így riposztozott: hát sok jó zsidó hegedűs van, de épp annyi rossz is.
Lajkó Félixről már elég sok hülyeséget összehordtak: a Vajdaság Paganinije, az ördög hegedűse, a szőke cigány és a többi. Valamit az újságírónak csak ki kell találnia, szép, hangzatos jelzőket, de ezzel az erővel kinevezhetnék őt a vonózás Messijének, a négy húr Jürgen Habermasának, a citera Caeserájának, Kavilló furulyázó juhászának, valamint Kishegyes sakkozójának is. Pedig helyesebb volna úgy fogalmazni, ő a bácskai muzsika úttörője, aki a vajdasági eredetű lakodalmas rock, avagy muskátlizene egyeduralmát (a szégyent) leütötte. Ha ma egy vajdasági magyar vonatkozású filmben, tévéműsorban, riportban zene szól, az biztos, hogy Félix zenéje.
De ez körülbelül, kevés kivétellel, a vajdasági magyarok szegénységi bizonyítványa is – ennyi maradt: ő, Lajkó Félix.
A legviccesebb talán nemrég történt, amikor Újvidéken valami merész ötletből eredendően kinevezték híres cigánynak is, ki is plakátolták a többi híres roma közé, akinek talán a háromnegyede, ha az (volt, illetve származású). Mert aki hegedül, és magyar, az cigány. Pedig Lajkó nem attól hegedül jól, mert magyar vagy cigány, vagy akármi más, hanem mert hihetetlen tehetségét a szorgalommal ötvözte, és filozofálás helyett dolgozik.
Láttam, hallottam én eleget bazseválni, például általános iskolánk udvarán citerázni, úgy 1987-ben, meg is ígérte, hogy első interjúját nekem adja majd. Azóta se adott. Nem a szavak embere. Arról is szó volt, megírom az életrajzát, vagyis ahogy mondják, az önéletrajzát, de bement egy könyvesboltba, megnézte, miképp festenek a zenész (ön)életrajzok, aztán úgy döntött, ő nem fog dumálni. Zenél inkább, a mondandója abban van, nem mitikus zenésztörténetekben, éjszakai történetekben. Talán majd húsz év múlva megered a nyelve, és megcsináljuk.
17-én, azaz ma van a 40. születésnapja, két új lemezzel és egy koncert-maratonnal ünnepel, Szabadkán kezd, ha már Palicson él, aztán jöhet Budapest, Miskolc, más magyar városok, Bécs, Ljubljana, Berlin, s majd február 27-én és 28-án Budapesten végez.
Lajkó hírnevét nem csak koncertjei, lemezei minősítik (a Mező című citeralemeze a WMCE világzenei toplistájának első helyén szerepelt), vagy hogy kivel játszott – itt most nem soroljuk fel, mert sokáig tartana: Dresch Mihálytól kezdődően Boban Marovićékon át az iráni Mohammad Reza Mortazaviig, s ne feledjük Palya Beát, falubelijét, Rúzsa Magdit és a Budafoki Dohnányi Zenekart sem.
A kerek ünnep miatt Lajkónak most két új lemeze is megjelenik a Fonó Budai Zeneház gondozásában: a Jelszó/Password címűn a fiatal zongoravirtuózzal, Balázs Jánossal improvizál, a Végtelen/Infinity című albumon pedig a Budafoki Dohnányi Zenekarral játsszák nótái szimfonikus átiratát Hollerung Gábor vezényletével.
De Lajkót egy dolog jellemzi igazán, a zsenialitása. Amihez a díjak sem kellenek. Jó, falunkban díszpolgár lett, de különösebben nagy kitüntetésére én nem emlékszem, nem kapott ilyen-olyan keresztet, állami plecsnit se Magyarországon, se Szerbiában, de ami különösen fontos: Prima Primissimát sem, ami a mai időkben egyenesen érdem.
Én még emlékszem a fiatal Félixre, a bohémre, akivel együtt söröztünk a Dresch-koncertek után a budai koleszben. A lázadó figurára, aki nem akart tanulni, zenét pláne nem. Mára viszont olyan kimért, nyugodt lett, ami a művészetén is meglátszik. És szerény is.
Egyszer megkérdezték tőle, miért van olyan sok jó vajdasági magyar zenész? (Ami egyébként nem is igaz.) Félix, ha jól rémlik, Yehudi Menuhinra hivatkozott , akitől egyszer hasonlót kérdeztek: miért van a zsidók közt oly sok jó violinista? Amire ő így riposztozott: hát sok jó zsidó hegedűs van, de épp annyi rossz is.
Lajkó Félix, ha Budapesten jár, gyakran száll meg a Gellért Szálló-béli lakosztályban, amit Yehudi Menuhinról neveztek el. Ez jár Félixnek. És ennél nagyobb díj talán nincs is.
