Az alábbi tanmesét állítólag vitéz nagybányai Horthy Miklós rögtönözte egy – a neve napja alkalmából rendezett – spiritiszta szeánsz alkalmával, amikor az őt megidéző politikusok a boltok vasárnapi zárvatarásáról kérték a véleményét.
Ha hiteles, akkor be kell látnunk, hogy a Kormányzó Úr őfőméltóságának jót tett a túlvilági lét.
– Anyaaa, szorít már a cipőm, és a talpa is lyukas, belemegy a víz, amikor esik az eső.
– Tudom, kisfiam, az enyém is elvásott, és az utolsó harisnyám is lyukas!
– Anyaaa, vegyél nekem új cipőt!
– Nem.
– Anyaaa, most, hogy vasárnap nem kell dolgoznod, igazán elmehetnénk mise után cipőt venni!
– Nem!
– De miért nem?
– Egyrészt a boltok zárva vannak vasárnap, így hiába nem dolgozom vasárnap, nincs hol cipőt venni! Másrészt meg nincs rá pénzünk, mert így, hogy vasárnap nem dolgozhatok, nem kapok vasárnapi pótlékot sem… amiből futná új cipőre!
– Miért nem dolgozol vasárnap? Tavaly jó volt nekünk a szombati együttlét is!
– Mert a politikus bácsik, akiknek van pénzük gyerekcipőre, azt mondták, hogy nem szabad. Itthon kell ülnöm veled, és jól kell éreznünk magunkat!
– Anyaaa, attól nekem még lukas a cipőm, belecsorog a víz!
– Tudom kisfiam, ne pityeregj, lehet, hogy sikerül bekérezkednem Gazdagékhoz takarítani, kertet gereblyézni vasárnaponként. Tizenkét óráért talán fizetnek annyit, amivel pótolhatom azt, amit a politikus bácsik miatti pihenéssel elveszítettünk! Addig meg örüljünk, hogy van mit enni, ne fintorogj arra a kenyérre, kicsit száraz, és? Örülj te is, hogy itthon vagyunk együtt, szeretetben!
– Ne sírj, anya!
Szépen megvigasztalódtak mindketten, és Anya tényleg kapott vasárnapi munkát Gazdagéknál, és lett cipő is. Aztán Anya – néhány év múlva – belerokkant a munkába, s az addigra már nagyobbacska Kisfiú otthagyta az iskolát, hogy pénzt keressen és eltartsa Anyukáját. Misét csak a rádión hallgattak.
