A Pop Matters oldalán Bill Gibron készített egy érdekes listát azon filmekről, amik bemutatójuk idején mérsékelt sikert arattak, aztán az idők során megkerülhetetlen klasszikussá váltak. A listán lévő filmek között olyanok is vannak, amelyek hagyományos értelemben nem számítanak buktának, mert visszahozták a költségüket, azonban az igazi siker mégis csak később találta meg őket. Kiemeltünk néhány filmet a listáról, az eredeti listát itt és itt találod.
Szédülés (Vertigo, 1958)
Nemrégiben volt egy szavazás a Sight and Soundban, amelyben a Szédülést szavazták meg a világ legjobb filmjének. Azonban Hitchcock 1958-as filmje hiába számít mostanra a rendező egyik legjobb munkájának, a megjelenésekor nem tarolt nagyon. Az ötvenes évek elejétől kezdve Hitchcock filmjei egyre kevésbé voltak népszerűek, hogy aztán az 1960-as Psycho újra felfedeztesse mindenkivel Hitchcockot. Egyébként ez azért különösen tréfás utólag, mert Hitchcock soha nem teljesített annyira egyenletesen magasan, mint az ötvenes években. Sokáig egyébként nem lehetett hozzáférni a Szédüléshez, ez is a híres „5 elveszett Hichcock-film” közé tartozott, amit 30 év csend után a rendező halála után, 1984-ben kezdtek el újra vetíteni a mozik.
A remény rabjai (The Shawshank Redemption, 1994)
Ma már nagyon nehéz elhinni, hogy A remény rabjai alig hozta vissza 1994-es bemutatója idején készítésének költéségét. A magyar felmenőkkel is bíró rendező, Frank Darabont jóformán ismeretlen volt még, mert A remény rabjai volt az első mozifilmje, előtte TV-filmeket rendezett és azok forgatókönyveit írta. A Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével készült börtöndráma az internet segítségével került a Parnasszusra, immáron elég régen az első helyen tanyázik az IMDb top 250-es listáján a nézők értékelése alapján.
Hivatali patkányok (Office Space, 1999)
A Beavis és Butthead és a Texas királyai alkotója, Mike Judge ingoványos talajra lépett a Hivatali patkányokkal. Ron Livingston ide, Jennifer Aniston oda, az irodai élet gyilkos szatírája nem tarolt nagyot a moziban 1999-es bemutatója idején, de annál nagyobb siker volt, amikor megjelent VHS-en és DVD-n. Mike Judge elég sokat küzdött a forgatás során a filmstúdióval is, a 20th Century Fox fejesei nem nagyon bíztak Judge megoldásaiban. Végül a filmből igazi kultklasszikus lett, Milton Waddams karaktere pedig az irodai pszichopata szimbóluma. A Hivatali patkányok szellemi továbbvivője volt a más humorral operáló Office című sorozat, Ricky Gervais sorozata szintén nem rögtön hozta meg a világhírnevet készítőjének.
https://www.youtube.com/watch?v=_IwzZYRejZQ
Szuper haver (The Iron Giant, 1999)
Brad Bird immáron a modern animáció fenegyerekének számít olyan filmekkel, mint A hihetetlen család és a L’ecsó, azonban első egészestés filmje elég nagy bukta volt. A Simpson család epizódokat is rendező Brad Bird Ted Hughes 1968-as regényét álmodta rajzfilmmé, azonban A bűvös kard – Camelot nyomában című Warner Bros rajzfilm akkor keresztülhúzta a rendező számításait. A Szuper haver egy kisfiú és egy óriási robot barátságáról szól, amit az őket körülvevő gonosz világ meglehetősen megnehezít. A Szuper haver becsületét szintén a VHS mentette meg.
Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982)
Az Alien kirobbanó sikere után Ridley Scott a Dűne tervén kezdett dolgozni (amit végül David Lynch rendezett, nem sok sikerrel), utána pedig Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című regényének filmváltozatára nyergelt át. A film főszereplője Harrison Ford volt, de a kritikusok nem voltak lenyűgözve. A film megjelenését egyébként Dick már nem érhette meg, de még a forgatás korai időszakában láthatott 20 percet a készülő Szárnyas fejvadászból és állítólag teljesen odavolt érte. A rendezői változat pedig már a közönség körében is osztatlan sikert aratott. Most derült ki, hogy a filmnek 32 év után folytatása is lesz, erről itt írtunk.
(A szöveg alapja a PopMatters cikkeinek fordítása.)
