A Király utcai VAM Design Center rideg előterében várakozunk, tulajdonképpen egy valamikori lakóház fedett, körfolyosós udvarában. A tánccsoport még próbál, gyakorolja a koreográfiát a testversfotókiállítás előtt (a többszörös szóösszetétel egyébként annyira új, hogy a szövegszerkesztő sem ismeri fel). A tárlaton Nánási Pál fotográfiái láthatók Viola Szandra testéről és verseiről, a testfestés pedig Könyv Kata műve.
A fotográfiákból kötet is készült Testreszabás címmel Szabó Tibor Benjámin szerkesztésében, az Athenaeum Kiadó gondozásában. Az írótársadalmat időről időre megosztó, de neves folyóiratokban is publikáló, színházi és tánckritikusként is tevékenykedő Viola Szandrának 2008-ban már megjelent egy verseskötete Léleksztriptíz címmel. Mégis inkább performanszairól ismert, olyanokról, mint például az idei nyári akció, amelynek keretében egy szál versben sétált az Andrássy úton, és ahogy a Librariusnak adott interjúban is elmondta, az öncélúnak tűnő figyelemfelkeltés mellett az irodalom népszerűsítése is a céljai közé tartozik.
A műsort tehát a tánccsoport performansza előzi meg, amelynek során a verseit szavaló Szandra és társai a múltkorihoz képest több ruhát viselnek. Aztán Petőcz András mond rövid megnyitót, amiben felidézi saját, az 1982-ben megjelent Ver(s)ziók című JAK-antológiában megjelent, kisebb botrányt kavaró avantgárd alkotását: meztelen női testre írt verset.
Petőcz szerint hiába beszélünk a nyolcvanas évek Magyarországáról, a meztelenség mindig mindenhol botrányt kavar, pedig a kitárulkozás, vagy ha úgy tetszik, a vetkőzés a költészet része. És nem csak abban az esetben, ha testeket ábrázoló vizuális költeményekről van szó. Ezért is idézi Pilinszkyt („Én valamiképpen a testemmel írok”), és ezért is ajánlja jó szívvel a figyelmünkbe mind a kiállítást, mind a kötetet.
Végül Baku György beszélget a három alkotóval. Viola Szandra a csapatmunka fontosságát emeli ki, mivel az előadáson és a kiadványon is sokféle különböző területről érkező művész dolgozott. A testfestésért felelős Könyv Kata és a fotográfiákat készítő Nánási Pál pedig annak örülnek, hogy hiába tabu még ma is a meztelenség, egy emberi testhez kapcsolódó művészeti projekt valósulhatott meg.
