Budapest kulturális életébe nyakig merülve ritkán vetődik fel, hogy éppen szülővárosomból, Mosonmagyaróvárról tudósítsak. Most azonban hazatérve megnézem Nagy Judit Kis világok című kiállításának megnyitóját a Fehér Ló Közösségi Ház apró galériájatermében, ami zsúfolásig megtelik. A művész egyébként győri illetőségű, még ha családi kapcsolata révén kötődik is a Lajta-parti kisvároshoz.
Keresztény Gyula igazgató rövid köszöntője után az En L’air tánccsoport koreográfiája következik, majd N. Mészáros Júlia művészettörténész nyitja meg a kiállítást. Amelynek képei biológiai és más egyéb természeti, organikus és anorganikus formákat ábrázolnak, a bolygóktól a csillagokig, a pollenektől a spórákig, az idegszálaktól a sejtekig, lekicsinyítve vagy éppen felnagyítva azokat.
A művészettörténész rávilágít, hogy ezek az egyszerű és letisztult formavilágú, minimális alkotóelemekkel és tradicionális képalkotó eszközökkel, ceruzával, tussal, vízfestékkel készült rajzok, akvarellek egyszerre racionálisak és költőiek, ambivalens jelentésűek, racionálisak és személyesek, a valóságból kiemelt, átalakított, újraértelmezett mozzanatokat és részleteket tárnak elénk, és
olyanok, mint önvizsgálat után a változás lehetőségei
illetve
titkos naplójegyzetek saját magának a valósághoz való viszonyáról.
A legtöbbször gömbalakba rendezett szerkezetekről, ezáltal a hasonlóság és a sokszínűség hangsúlyozásáról nekem először a gyűjtőszenvedély jut eszembe: legyen az kagylóhéj, bélyeg vagy éppen söralátét, a gyűjtők mindig olyan tárgyakat halmoznak fel, amelyek nagy vonalakban hasonlítanak egymásra, de színükben, mintázatukban, és bizonyos keretek között még akár formájukban is ezerfélék lehetnek.
A hasonlóságnak és a sokszínűségnek, az ismétlődésnek és a változásnak ez az egymás mellett létezése természetes dolog, ugyanezt tapasztaljuk a növény- és állatvilágban, de az emberek, népcsoportok, családok egyes tagjai között is. Ugyanolyanok vagyunk, mégsem egyformák. Így akár tágabb összefüggésbe is helyezhető a természeti jelenségek absztrakt ábrázolása Nagy Judit képeit nézegetve.
Amelyek N. Mészáros Júlia szerint a világ megjavíthatóságának pozitív üzenetét hordozzák, mivel
alkotójuk tükröt tart maga és a világ elé, újradefiniálja a már ismert és a megsejtett valóságot, melynek eredményeként saját világunkra ismerhetünk, és új látásmódot nyerhetünk a magunk világának megértésére, jobbítására.
(A kiállítás november 29-ig látható a mosonmagyaróvári Fehér Ló Közösségi Házban)
Interjúnk Nagy Judittal itt olvasható.
