Hazugság- és szappangyárak, avagy mire megy el a te lóvéd is…
Kerényi Imre Szabadkán elmondta, magyar emberből nem főzünk szappant. Miért, más emberekből szabadna?
Van az a duma – különösen jól hangzik ez tehetségtelen költők szájából -, hogy engem nem érdekel a politika, mert az olyan izé (meg se tudja magyarázni, az izé az miért olyan izé). Pedig elég egyszerű dolog, elmagyarázom, főleg annak, aki adózik: beadjuk a közösbe a pénzt, a megválasztott képviselőink (által megválasztott funkcionáriusok) eldöntik, mire mennyi menjen – a saját zsebükbe, útra, oktatásra, orvosokra, segélyre és szélessávra. Az internetadó-ellenes tüntetés is azért lett, mert nem akarunk a közösbe dobni még pluszba, hogy mások zsebébe menjen, például a rendőröknek, akik majd szétverik az újabb tüntetéseket, miközben csökken a szabadságunk.
Igen ám, de nem csak az van, hogy most nyertek az internetezők egy nullra a kormány ellen. Mert másra is bőven folyik szét a lé. Stadionra (ez ellen miért nem tiltakozunk?), közmédiára (emiatt is voltak tüntetések, de elhaltak), külügyre (emiatt is kéne) stb. Vagy a kultúra miatt is.
Mert gondolták volna, hogy mondjuk Kerényi Imre – aki mindenféle rémes kultúrszar kormánybiztosa – ámokfutása sem történhetne meg adóforintjaink nélkül? Emlékeznek? Ő mondta azt, hogy a buzilobbit ki kell űzni a színházból. De szokott ő sok más érdekeset is mondani, csak nem írja meg az újság. Mert akiknek meg kéne, nem meri, meg hát úgyse közölnék le.
Íme egy új anekdota: történt a minap, hogy Kerényi Szabadkán járt szakérteni, az ottani magyar Népszínházban, ahol két friss drámát olvastak fel, majd beszélgettek el róla. Az egyik, Csík Mónika alkotása a szűkszavú beszámoló szerint mélyszegénységben élők közt, faluban, kocsmában játszódik, mindenki iszik és agresszív (eddig ez Székely Csaba Bánya-darabjaira hajaz), a végén az idősb feleség megöli az idősb férjét, mert már elege van, és szappant főz belőle. Állítólag nem rossz szöveg, humoros is, tragikus is.
Na, ezek után felállít az Imre – így mesélik -, és leteremtette az ifjú szerzőt, hogy szerethetné jobban a hazáját (egy határon túli magyarnak az meg ugyan hogy s mi?), a magyarságot, és jegyezze meg, magyar emberből nem főzünk szappant.
Halkan kérdezzük – miért, másból igen? Lehet, szabad? Volt arra már példa, Imre. Arra célzol?
Jó, Imrét hagyjuk, szegény, bolond, ahogy falun mondják, már nem felelős tetteiért, mondataiért. Az ottani közönség, a színháziak egy része elhűlve hallgatta a bolondot, megrémülve is, de azóta is röhögnek rajta.
De az újvidéki/szabadkai Magyar Szó c. napilap – amit részben szintén a magyar adófizetők pénzéből tartanak fenn (via Bethlen Gábor Alap), amúgy már rég bedőlt volna– azonban erről nem írt, hanem ezt idézte Imrétől (ami szintén merő agyrém, csak nem annyira, mint a fentiek, s pont a fordított irányból):
Ismét megerősödhettem abban, hogy Szabadka egy fontos kulturális hely, nem csupán Kosztolányi és Csáth, valamint nem csak a kortárs délvidéki írók miatt. A szabadkai elkötelezett, nagy tradíciójú, nagyon igaz kulturális magyar hagyományának gyönyörű folytatása volt a mai nap. Engem elsősorban az fegyverezett le, hogy a két mű írója hű szülőföldjéhez. Nagyon szép az, ha nem tudunk elszakadni a hazánktól, mert a hazánkat mindig visszük magunkkal. Gyönyörű, hogy Vajdaságban létrejött két ilyen tökéletesen beszélőképes színdarab. Ez a magyar kultúra elpusztíthatatlanságát, szépségét, decentralizált voltát jelenti. Egyben felelősséget ad a művelődési élet képviselőinek, hogy mindezt ne hagyják veszni.
Aha. De szép is ez – elpusztíthatatlan magyarság, kultúra (épp csak a most megtartott Magyar Nemzeti Tanács-választásokra ment ki 30 százalékkal kevesebb magyar, mint négy éve, hát igen, mert fogynak és mert emigrálnak). Meg hogy egy színdarab attól jó, mert a szerző a szülőföldjén, a seggén marad. Már kommentelni sem érdemes.
De hogy Imre valójában mit mondott, azt az ott lévőktől suttyomban kell megtudni.
Hisz a Magyar Szó szintén úgy hazudik, vagyis nem mondja el az igazságot, mint a magyar közmédia. Elhűlve olvastam ugyanis, hogyan (nem) foglalkoztak az internetadó elleni tüntetésekkel. Íme, számukra mi volt a fontosabb a magyar politikából – hogy a helyzet paradoxabb legyen, ezt nem Magyarországon élők írják zömmel nem Magyarországon élőknek (a neten a hírek java ráadásul nincs is fenn, az olyan izé újdonság, hogy fenn legyenek):
- tehát szerdán nekik nem volt hír a kedd esti tüntetés(ek), de az igen, hogy:
- Peking hídfőt lát Magyarországban;
- a külügyi államtitkár szerint Magyarországot nem veszélyezteti elszigetelődés;
- Basescu szerint Magyarország nem is Európa-ellenes;
- (az-a-rohadt) Brüsszel bírálja az internetadót.
Aztán csütörtökön sem írtak semmit a tüntetésekről, igaz, úgy igen, hogy:
- Deutsch Tamás szerint a demokrácia bizonyítéka, hogy azok vannak.
Ám megtudtuk, hogy:
- Magyarországon csökkent a munkanélküliség;
- a Tárki szerint a kormánypártok népszerűsége nőtt (mármint a magyarországiaké);
- a NAV vezetői visszautasítják a korrupciós vádakat;
- a magyarországi külügyesek nem szólnak bele az erdélyi magyar politikába (hát igen, eddig mást se csináltak ott).
És ilyenkor kinyílik az ember zsebében a bicska, mert ugyan én is határon túli (származású) vagyok (e cikket is a Vajdaságban írom), de ez egyfelől szégyen, másfelől nem azért adózom a NAV felé, hogy hazugsággyár működjön Szabadkán és Újvidéken. Vagy bárhol másutt. (Közben a horvát állami tévét nézem, ott minden híradóban hír, hogy internetadót akart Orbán, de a tüntetések miatt visszavonta. Hiába, ilyen exkluzív hülyeség rég történt a világban, szerkesztő ki nem hagyná.)
Azaz sehol sem vagyunk még. Ott tartunk, hogy egy olyan típusú portálon kell efféle dolgokról beszélni, mint a Librarius – pedig de szeretnék magam is alanyi költő lenni, a szívfájdalmakról énekelni.
De nem azért, mert a politikával direktebben foglalkozó honlapokon ilyesmiről nem lehet, nem tudnék írni. Nem, hanem azért, mert minden politika, minden kultúra, minden összefügg. A szappanadó is ide tartozik, Imre ámokfutása is, és éppen szellemünk tisztasága megőrzése érdekében kell a szájunkat járatni. Még ha a fogkrém is drágulni fog.
