Nem saját szavaival ugyan, de Lackfi János is állást foglalt a versbotrány kapcsán: Kiss Judit Ágnes költő, író szövegét osztotta meg kommentár nélkül. A szöveg alább olvasható változtatás nélkül:
Kiss Judit Ágnes: VARRÓ, LACKFI ÉS A KÖZOKTATÁS
Kicsit későn kapcsoltam ugyan, tudom, most mással kéne foglalkozni már, lecsengett ez az őrület, de mégis muszáj tisztázni valamit. Az a hisztéria, ami Varró Dani és Lackfi János egy-egy tankönyvbe került verse miatt végigsöpört a FB-on, fölháborított tanárként is, költőként is, önismerettel foglalkozó személyként is. Mindhárom fölháborodás megérne talán egy-egy posztot, talán még akkor is, ha az ürügy lassan (vagy remélhetőleg minél gyorsabban) elenyész, talán egyszer meg is írom a másik kettőt is, de most a tanári felháborodással kezdeném.
Az irodalom (és semmi más művészet) nem normatív. Nemcsak tanmese és erkölcsnemesítő alkotás létezik. A Bibliában sem csak a Tízparancsolat meg a Hegyi Beszéd szerepel, hanem nemi erőszak, vérfertőzés és kínzás is. És van olyan templom, ahol ezeket felolvassák és prédikálnak róla! Hát mi lesz, ha a hívőknek eszükbe jut követni az elhangzottakat, gyereket csináltatni maguknak a leitatott apukájukkal, vagy megöletni a kiszemelt nő férjét?!
Egyébként látott már valaki Bosch-képet? Hogy azokon miket nem csinálnak! Kereszténységünk és zsidóságunk szent irata és európai művészetünk egyaránt pofátlanul, gátlástalanul megmutatja az embert minden szörnyűségével együtt.
Aber nicht vor den Kindern – ne a gyerekek előtt! – hangzik a naftalinszagú tánti megbotránkozása. Amiről kislánykorom édes(kés) gyerekregénye, A két Lotti jut eszembe, melyben a narrátor megemlíti a gyermekszínész Shirley Temple esetét, akinek nem volt szabad megnéznie azokat a filmeket, amelyekben játszott. A gyereket nem úgy kell megvédeni a borzalmakról, hogy nem beszélünk róluk!
Egy anyuka egyszer megkért, hogy ne tanítsam az ötödikes gyerekének a Pál utcai fiúkat, mert az arról szól, hogy Nemecsek nem a szüleitől kér segítséget, amikor bajban van, nem mond el semmit az anyukájának, és bele is hal. Nehogy már az ő gyerekét az iskolában tanítsák arra, hogy előle eltitkoljon dolgokat. Az anyuka pszichológus volt. Számára erről szólt ez a regény, és föl se merült benne, hogy a tanítás esetleg az olvasatok ütköztetését jelentené.
Tanári pályám egy másik izgalmas élménye egy érettségi előtt álló (katolikus iskolabeli) fiúosztály, akiket elvittem színházba egy nagyon erős, katartikus előadásra (Bűn és bűnhődés – a rácsok mögött). És azok a srácok, akiknek a szájából csak úgy röpködtek a lófaszok a szünetben, most meg voltak botránkozva, hogy a színpadon a börtönben lévő gyilkosokat játszó színészek csúnyán beszélnek. Mert „az más”. De a kérdésemre, hogy miben, nem tudtak választ adni.
Nyilván az iskola is „más”. Ahol csak szépet és jót szabad mutatni a gyerekeknek. Nyuszikát igen, nyuszikára lecsapó sasmadarat már nem. Vagy sasmadarat magában igen, de nyuszikával a csőrében már nem. Esetleg a rosszat a Jó gyerekek képeskönyve szellemiségében prezentálni, ahol a kis Olgi játszott a tűvel, hiába mondta neki az ő jó édes anyukája, hogy Olgika, ne játssz a tűvel, a szófogadatlan kislány nem hallgatott rá, ki is szúrta a saját szemét, úgy kell neki!
Csak arra volnék kíváncsi, mi lenne, ha mindent ezen a látásmódon kéne átszűrnünk? A költészeti klasszikusok közül kiesne Petőfi, aki gyilkosságra uszít (Akasszátok fel a királyokat!), és nem lehetne elénekelni az ovisoknak a Katalinka, szállj el kezdetű dalocskát, mert állatkínzásról szól:”kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek”. (A megbotránkozás persze főleg abban az esetben szép, ha kikérem magamnak szülőként, hogy az óvónéni a Katalinkát énekli, majd a gyermek szemtanúja annak, hogy tesszük ki az utcára egy dobozban a fölösleges kutyakölyköket…)
A történelem egy az egyben tiltólistára kerül, mert a gyerek megtanulja a rabszolgatartást meg a háborút, a biológia is necces, mert a vírusok beleköltöznek a gazdatestbe és jól felfalják, hát milyen csúnya dolog ez! A kémia veszélyes, megtanítják a szubsztitúciót, aztán csodálkoznak a sok váláson meg a swinger klubokon, a fizika meg szóba se kerülhet, atombomba lesz a vége.
Az iskola, kérem tisztelettel, kedves aggódó szülők, nem giccs. Nem lehet úgy beszélni a fényről, hogy hallgatunk a sötétről, nem lehet úgy beszélni az életről, hogy eltitkoljuk a halált. Se egy hároméves, se egy tizennyolc éves diákkal. Jelenségek vannak, amiket a gyerek észrevesz, mert nem hülye. Se egy hároméves, se egy tizennyolc éves. És ezeket elhallgatni, elhazudni akár az iskolában, akár otthon, az az egy, ami romboló.”
Ágnes (János),
tök jó szöveg, de korrigálja már valaki azt a német mondatot. EP is szerette ezt leírni, de ő jól írta. Szóval: nicht vor dem Kind, vagy nicht vor den Kindern.
Üdv,
Zoll
A szóban forgó versekkel nem feltétlenül a témájuk a baj, hanem, hogy egyszerűen színvonal alattiak. Ha az ember beül a színházba, vagy moziba, megnézhet bármilyen gazságokról szóló művet, de nem akarja rossz, unalmas darabokra pazarolni drága idejét.
Mondjuk, megfelelő mérce is kell egy vers értékének megítéléséhez!… Miért gondold, hogy te rendelkezel ezzel?…
István:
Aki olvasott már életében verset (netán írt is), annak ez borzalmas, primitív, színvonal alatti.
Ahogy a hölgy megfogalmazta, vannak olyan filmek, amelyek mindenki szerint rosszak, ugyanis van egy általános mérce, amely beárazza, értékeli a műveket, még ha ízlésről nem is érdemes vitázni, mivel alapvetően mindenkinek más tetszik. Ed Wood filmjei, csak a példa kedvéért, nagyon rosszak voltak.
Ez a vers is rossz, mint ahogy Varró Dániel „gyermekversei” is azok.
„Aki olvasott már életében verset (netán írt is), annak ez borzalmas, primitív, színvonal alatti.”
Érdekes amit írsz, mert bármiben lemerném fogadni, hogy Varró Dani vagy Lackfi János tuti, hogy több verset olvasott és írt mint te.
Lehet, hogy a felnőtt értékelés mellet azt is meg kéne kérdezni, aki ezt tanulja. Biztosíthatok mindenkit, hogy az osztályom 100%-ának tetszenek ezek a versek, 18-19 éves fejjel (és tetszettek, amikor olvastuk őket, pár éve is). Magyarórákon persze nem (csak) ilyeneket tanulunk, hanem Babitsot, Aranyt, Berzsenyit is, akiknek rengeteg verse a mai generáció számára értelmezhetetlen, régies, unalmas. (Akinek nem inge, ne vegye magára – és persze vannak kifejezetten jó verseik is.)
Személy szerint Varró Dani verseit nagyon szeretem, egy kis vidámságot hoznak a tanórákba, és biztos vagyok benne, hogy nem ettől fog megváltozni az életszemléletem. (Mint ahogy egy ötödikes sem hülye: ha a vers a kisbabákról szól, azt érteni fogja. Valaki gondoljon már vissza: ő ötödikesként, ha olvasott volna egy ilyen verset, azt gondolta volna: „Ez érdekesnek tűnik, most elrágom a laptopkábelt”? Emberek, ezek ötödikesek, nem retardáltak.)
A gyerekeket hülyének, nem partnernek, nem érdemesnek, kevesebbnek, stb. nézni nagy hiba.
És még nagyobb hiba nem figyelni arra, hogy mit hogyan tárgyalunk.
Megmutatunk dolgokat oké módon, vagy kvázi öncélúan gyereklányokat tárgyiasítunk.
A választásunknak üzenete van. Ezzel, ezzé neveljük őket, ezt rakjuk értékként a kezükbe.
Ennek pedig gáz, veszélyes üzenete van.
És akkor csak egy, a legnemokébb dolgot emeltem ki.
Őszintén szólva nagyon bízom benne, hogy a lányom soha nem kerül egy ilyen elveket valló tanár kezébe. Hosszú évig dolgoztam tanárok között, nem kell bemutatni őket. Gyerekkorom óta írok verseket is, és gyermekekkel is foglalkozom. Minden oldalról felháborít ez a vélemény. Minden gyerek, minden ember más. Van, aki érzékenyebb, van aki nem. Nálam például biztosítékot ver a Csernus féle magatartás, más viszont szereti. A gyermeki lélek nagyon sérülékeny, nagyon óvatosan kell vele bánni. A csúnya beszédet még csúnyább beszéddel gyógyítani… Komolyan nem találok szavakat. Ha a közoktatás a vulgáris szempontokat tartja szem előtt a gyerekek nevelésénél, ha a fény és sötét viszonyokat nem a megfelelő körültekintéssel és mértékkel tálalja, akkor ne csodálkozzunk azon, ha egyre több fiatal nyúl majd olyan eszközökhöz, ami talán eszébe sem jutott volna. Úgy gondolom, gyermekeink nevelése a helyes irányba terelésről kell szóljon, nem arról, hogy minél több idiótasággal tömjük a fejüket. A tiszteletre és etikára tanításról, a becsületről, és bár ehhez elengedhetetlen a rossz példák felmutatása is, mindenképpen fontos a megfelelő arányok, mértékek betartása.
Bízom benne, hogy a tanárok ellenőrzése és szűrése pszichológiai szempontok alapján is meg fog történni a közeljövőben. Hasznos lenne!
Ha ön megfelelő szülő a gyermeke számára, akkor a lánya önre fog követendő példaként tekinteni. Ez esetben pedig semmiféle félnivalója nincs se az iskolától, sem a szörnyűséges, modern gondolkodású oktatóktól. A porcelánlelkű gyermekek is képesek lesznek feldolgozni a folyamatosan változó világot a megfelelő családi háttérrel. De valamiért ön nem bízik a saját kompetenciájában.
Elolvastam többször a verset és a cikket is….
A cikk majd minden szavával ès mondanivalójával egyetértek.
Értem a szemléletmódot is, azonban Kiss Judit Ágnes írása abszolút nem illik ehhez a rettenetesen színvonaltalan vershez. Olyan távol van a kettő egymástól, mint az a bizonyos Makó ….. és nem azért, mert más korosztàlynak szól.
Ezt a gyalázatos verset hogyan lehet ezzel a cikkel indokolni és védeni?
A vers nagyon nem tetszik, minél többször olvasom el, annál inkább nem tetszik!
Hihetetlenül fejleszti a szókincset…..
Nem a „szerző” a felelős ezért, hanem az, aki engedélyezte, hogy helyet kapjon egy könyvben és megjelenjen!
De azért üdv a cuki „szerzőnek” is, remeélem szereti az ubisalit, a husit, van papirzsepije, valamint, hogy soha nem lesz depis és nem hord tinibugyit!
Balogh József
Borzalmas, hogy az igénytelen nyelvhasználatot még tanítják is ilyen versekkel. Botrány. A legtöbb embert így is a hideg rázza, amikor ilyeneket hall. A a mai gyerekek ezt tanulják meg, mert ugye (ez szemmel látható fentebb) ezt tanítják meg nekik, ez a világ egy szörnyű hely lesz.
Nektek teljesen kiégett az iróniadetektorotok? Igen? Segítek: pont, hogy kifigurázza ezt a nyelvhasználtaot úgymond a túlzás eszközével.
Örülök, hogy segíthettem.
Captain Obvious
Ez nem felnőtteknek szól. Ez egy ötödikes könyvben szerepel. Szerinted egy ötödikes megtanulta már a korrekt nyelvhasználatot, amihez képest értené a „műben” rejlő iróniát?
Két nagyon fontos dolog, amit szerintem kihagysz a képletből:
1 – Szerintem egy ötödikes nem olyan hülye, mint ahogy sokan hiszik, és igen találkozott már versekkel, sokféle hangvételűvel, és 5 éve együtt van napi 8 órát rengeteg és sokféle gyerekkel, a netes kapcsolatokat nem is említve, biztos tud legalább egyet mondani majd aki ezzel a stílussal megy.
2 – Ott van egy tanár, akivel lehet ennek kapcsán beszélgetni.
De a legfontosabb: egy ilyen vers semmiképp nem fog példát mutatni arról, hogy ez jó, vagy menő. Ellenben nem karótnyelt, laza, és egy adott idegesítő szokást nagyon jól parodizál. Szerintem hatásosabb, mintha a tanár azt mondja: figyelem! a túlzásba vitt kicsinyítőképzők nem illők jólnevelt művelt gyermekekhez.
Egy: Biztosíthatok mindenkit: Lackfi János verse a 11-12. osztályos nyelvtankönyvben van. (Urambocsá’, lehet, hogy a 10. osztályosban.)
Kettő: Nem tudom, a felnőtteknek mi rémlik a középiskolai oktatásból (ugye én nem leszek ilyen?), de 13. osztályosként már megtanultam az avantgárd fogalmát, csakúgy mint az iróniát. Ez márpedig az. Sőt mi több: paródia. Nem hiszem, hogy ezek nagyon új fogalmak, Karinthy is használta az utóbbit (Így írtok ti). Nem hiszem, hogy erről nem tanultak, akkor pedig ismerniük kell a fogalmakat.
Ezeknek a verseknek nem a tartalmával van elsősorban a baj, hiszen a műanyag is fontos tárgy, hanem a legtöbb szülőnél kiveri a biztosítékot, ha a gyerkőc ilyen stílusban beszél egyáltalán. Lehetőleg ne ezt tanulják órán is. Gyönyörű versek vannak, gyönyörűen megrázó MODERN versek is vannak, megmutatják a világot, a csupasz énjében. Elemezzük azokat. Hogy értse a nemkiváló tanárelvtárs: biológiából sem a szart elemzik mikroszkóp alatt a tanórán, mégis mindenki tudja, hogy a valóságban büdös és barna.
Egyetértek. Annak idején nekünk az irodalom tanárnő kilencedik osztályban azt mondta, írjunk verseket antik mintára. Hexametert, pentametert használva. Aztán kicsit később szonetteket. Az szellemi teljesítmény. Megdolgoztatja az agyat. Azonban nagyon sajnálatos, hogy már ötödikben és kicsit később ilyen alantas nyelvhasználatot tanítanak a gyermekeinknek. Persze nem szeretheti mindenki Homéroszt (nem is lehet), de az sem megoldás, hogy egy ember így tanulja meg a nyelv használatát.
Zárójelben megjegyzem: a fent említett biológiai példát mi megcsináltuk. Tanultunk belőle. És nem azt, hogy büdös és barna; de megfigyelhetőek benne az emészthetetlen anyagok, és hogy melyik állat mivel táplálkozik. (Persze nem mikroszkóp alatt elemeztük; felesleges lett volna, mikor látható szabad szemmel.)
Egyébként ez hatalmas ferdítés, azzal érvelni, hogy a szülők nem akarják megmutatni a valóságot a gyerekeknek, vagy, hogy el akarnánk titkolni a sötétséget és a halált… Miért, volt valaki, aki tiltakozott Radnóti, Ady, Pilinszky költészete ellen? Fellázadtunk, hogy tiltsák be Camut? Nem, ilyesmiről szó nem volt. A felháborodás lényege, hogy ne csökkenjen az oktatás színvonala, az iskola segítse egy értelmes, önmagát jól kifejezni tudó generáció felépülését! Részemről, addig, amíg Zelk Zoltán : Sirály c. verse nincs benne a tankönyvekben, addig ezek parcsi verscsik a coolcsi tancsikkal együtt elmehetnek a….
Igen, voltak kortársak, akik pl. Adyt erőteljesen támadták, határozottan tiltakoztak a költészete és személyisége ellen, majdhogynem idegszanatóriumba utalták volna legszívesebben. Még az általunk nagyon tisztelt „nagyok” is támadták egymást. Ady Kosztolányit, Kosztolányi Adyt. Nyilvánosan, publikációkban.
Ildikó! itt arról van szó, hogy a gyerek először tanulja meg a magyar nyelv helyes használatát. Utána meg ráér eldönteni, hogy igénytelenül használja, vagy úgy, ahogy művelt emberhez illik. De ezt ebben a korban, amikor előbbit még nem tanulta meg, nem lehet eldönteni. Vagyis ezek a „versek” telitalálatként üthetnének mondjuk 12. osztályban. De nem annál a korosztálynál, akik még meg sem tanulták rendesen a magyar nyelvet. Muszáj ennyire eligényteleníteni a gyermekeinket?
Így van, ez az indoklás egyáltalán nincs semmilyen kapcsolatban a verssel. Egyszerűen nincs ok-okozati összefüggés a kettő között. Kedves Kiss Judit Ágnes! Ha költőként és önismerettel foglalkozó személyként is meg szeretné fogalmazni a véleményét, akkor legyen szíves próbálja meg kiemelni az elemzettt „mű” kvalitásait – természetesen a megfelelő nézőpontból – és ne csak általánosságban beszélgessünk a témáról!
Attól még nem lesz vers valami, hogy szavakat egymás után dobálok és nem lesz művészet sem belőle. Nem találtam a neten semmilyen „verselemzést”, ami alapján ezek az izék elfogadhatóak lennének, ezek egyszerűen szörnyűek. Kétségbeejtő, hogy ilyesmit oktakásra akarnak használni. Vajon mit lehet ezeken keresztül megtanítani? És kinek? Tényleg nincs jobb???
Re: szerkesztő Zsidózásága! Kérem, ne használjon királyi többes számot!
Csak minden felháborodónak annyit mondanék: ez nem irodalomkönyv! A képzőket kell a versben keresni. Valószínűleg nyelvtan, annak is a kommunikációval kapcsolatos része lehet, közösségi oldalak, sms, stb. és annak elemzése, hogy ezek az eszközök hogyan hatnak a nyelvre. Lackfi verse azokra a kommunikációs stratégiákra akar rámutatni, amit szerinte a fiatalok használnak, köszönhetően az internetes és sms kultúrának. Lackfi szövege imitáció, amely azért kerülhetett egy nyelvtankönyvbe, mert a „jellegzetes képzőket” ki lehet mutatni rajta. Hogy jó-e a vers, azt mindenki döntse el maga ízlése szerint, de nem lehet kárhoztatni egy szöveget azért, mert humorosan közelít egy olyan jelenséghez, amit naponta gyakorlunk. Arany Jánossal zárnám:
„Sülülü
Bülülü
Kótyonfitty
Sipiritty”
(ez éppen azt imitálja, Lisznyai Kálmán milyen tré, Lisznyai Kálmánnak című)
Bár ízlésekről nem kell vitatkozni, ahogy a bölcs latin mondás is mondja. (De gustibus non est disputandum!) Minden hozzászólóval teljesen egyetértek. Nálam is kiverte a szöveg a biztosítékot múlt héten:) Amely szövegekkel nincs is gond ha történetesen például egy kocsmában hangzanak el, akkor azt mondom hogy még szellemesek is. De ez a feltörekvő ifjúságnak egy adott életkorban íródott(5. illetve 9. osztály) a tankönyv szerkesztőjének (jó) szándéka szerint, amely viszony viszont nem a tanár-haver illetve haver-haver nexusok terén értelmezendő. Én is a múlt héten reagáltam a saját oldalamon Robin Williams Holt költők társasága klasszikus jelenetét megemlítve, ahol Keating arra biztatja diákjait hogy az irodalom értelmezéséről szóló értelmezést tépjék ki. Ma már azt gondolom hogy kicsit eltúloztam, s ma már inkább az a véleményem, hogy a kitépett lapokat tegyék el a diákok, otthon jó mélyre a szekrényben, s az egyetemen vagy főiskolán vagy amikor már dolgozni fognak- vegyék elő ismét, s amikor a barátokkal összejönnek sörözni (jobb esetben:)) az egyetem vége vagy közepe felé, vagy munka után, akkor vegyék elő és olvassák fel, beszéljék át, akkor már biztosan jót fognak rajta szórakozni, mert szerintem sem olyan rosszak hogy elmenjünk mellettük egy szó nélkül (vagy a szerenádon az irodalomtanáruk lakásán 18 évesen). És igaza van Kiss Judit Ágnesnek is, amiket leír, azokkal egyet lehet érteni szinte mindenben és gratulálok hozzá mert sok mindent véleményem szerint jól lát s jól körülírja a valójában-létező problémákat. Továbbá Varró és Lackfi költők felé is -a sok szidalom ellenére- dicséret is hangozzon el -részemről legalábbis-: -Csak így tovább, hiszen mindkettő tehetséges költő -bár én ezeket a verseit olvastam -még- csak. S szerintem csupán a célcsoport kiválasztása nem volt jó, s ez lehet hogy inkább a tankönyv szerkesztőjének róható fel, ne adj Isten a tankönyv bírálóinak, s nem utolsósorban az Oktatási Minisztérium tankönyvvé nyilvánításáért felelős személyeknek, mint maguknak a költőknek, hiszen ők nem hiszem hogy a tankönyvkiadó megrendelésére írták meg a verseiket….
Igaz ez. A képmutatás és a máz csak betakarja, de nem teszi semmissé „sötét” oldalunkat.
Gogol úgy fogalmazott, hogy a műalkotás tükör. A társadalmat tükrözi vissza.
Ezek a versek valóban a társadalom egy – elég nagy – rétegét tükrözik vissza. Azt üzenik: Igen, így beszéltek, így írtok, így gondolkodtok.
Magam is fültanúja voltam egy női öltözőben a következő párbeszédnek:
– Otthon hagytam a türcsim, kölcsön adod a tied?
– És te a tusidat?
– Okés. És ne feledd ma még szoliba is megyünk este, holnap meg dizsibe.
– Hú, el ne felejtsem, muttinak ígértem, hogy veszek parit, ubit és zsömit.
A fentebb olvasott költemények ironikusak. Az irónia úgy gúnyol, hogy látszólag dicsér. Ezek a költemények karikatúrák, és e feladatuknak megfelelően: túloznak. Szándékosan.
Van a művészetnek „népnevelő”, „nemzetvezető” vonala is, de a művészet önmagában nem azért létezik, hogy erkölcsöket nemesítsen. Nem feladata, bár olykor -jól, rosszul – felveszi ezt a szerepet is. Viszont esszenciájából fakadóan gondolkozásra, önreflexiókra késztet.
Ezek borzasztóan igénytelen és gyenge „költemények”. Nem áll meg az irónia sem, a társadalmi tükör elve sem. Ugyanis a kicsik, akiknek ugye ez készült, ezt még nem értik, hisz nem tudják mihez képest beszél így a társadalom egy része. S itt a hangsúly az egy részén van!!!!! Az igénytelenebbik, ostobábbik részén.
Viszont ha az ilyet olvasókönyvbe,m tankönyvbe csempészik, akkor a gyerekek ezt tanulják meg! Hogy így kell beszélni. tele idegen, magyarított szóval, s pont az anyanyelv szépsége veszik el ezáltal. Ezért nem lenne szabad ilyen szellemi maszturbációkat oda okádni a kisdedek elé.
Amit pedig a cikkben író személy ide erőltet (Biblia, csúnya a világ, stb…) egyszerűen mellébeszélés, mosdatás.
Jaj de szepen, magyarosan fogalmaz kedves Drugics : „Ezért nem lenne szabad ilyen szellemi maszturbációkat oda okádni a kisdedek elé.” On valoszinuleg nem olvasott ilyen csunya verseket gyermekkoraban.
Nem tudom onnek hany „kisdedje” van, de higyje el, egy 10-11 eves mar igenis erti mirol van szo.
Még hogy nem értik az iróniát? Művelik is, ha még nem is profin… Lehet őket hülyének nézni, de arra rá fognak jönni.
A minőség az egyetlen mérce, amit kötelező lenne betartani bármilyen szó (kép, zene, tánc, film, stb.) nyilvánosságra kerülésért felelős személy(ek)nek. Legyen szó gyerek vagy felnőtt közönségről, szinte nincs különbség. (A kereskedelmi rádiók műsorvezetői szövegei a felnőttek szellemi színvonalát ostromolják.) A minőséget pedig nem a tartalom határozza meg. Azt hiszem, senki nem vitatja, hogy a szinte csak társadalmi devianciáról szóló Keresztapa minden idők egyik legnagyszerűbb filmalkotása. Ennek a filmnek a zsenialitását már egy jobb képességű kamasz is meg tudja különböztetni a tanmese szerű, a jónak a végén mindig igazságot szolgáltató hollywoodi giccstől, és többre értékeli. Már ha olyan környezetben nőtt föl, ahol a minőség az érték. Az idézett vers azonban vicces lehet egy társasági beszélgetésben, paródiaként, ahol felnőttek gúnyolják ki saját magukat, vagy a kort, amelyben élnek, de semmilyen értéket, gondolati-, formai zsenialitást ez a bugyuta szavak listába szedése nem hordoz. A kisgyerekek pedig még nem értik a paródiát, nekik előbb meg kell tanulniuk a valódit, hogy ki tudják később figurázni azt, ami hamis.
Egy 10-11 eves mar nem „kisgyerek”. Nagyon is megvan a magahoz valo esze.
Sok-sok ember tökéletesen süket az iróniára. Kár számonkérni tőlük., Nincs nekik. Az egybites agy csak arra képes, hogy mindent „direktben” értsen. Reménytelen, kár erőltetni. Elvesztegetett idő.
Ez egy ötödikes könyv. Szerinted egy ötödikes megtanulta már a korrekt nyelvhasználatot, amihez képest értené ennek a „műnek” vélt ironikus mivoltát?
Most tanítanák nekik az iróniát, de nem hagyják. 🙂
A nap kommentje.
Ez így van!
Szerintem igen. Nagy baj, ha egy 10-11 eves meg nem tanulta meg a korrekt nyelvhasznalatot. Akkor nem az otodok osztalyban van a helye.
2002-es TÁRKI felmérés: „A legutóbb vásárolt könyvek felidézésekor a legfeljebb egy éve könyvet vásárlók több mint fele tudta pontosan megmondani a könyv címét. Minden harmadik megkérdezett csak egy címet mondott, minden ötödik viszont többet is. A válaszadók másik fele nem adott meg pontos címet, de 42%-nyian többé-kevésbé értelmezhetően körülírták a legutóbb vásárolt
könyvet…” Mennyit romlott azóta a helyzet. Micsoda buta vita lett ebből..Vajon a leginkább felháborodottak, hogy állnak az olvasással…
http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a186.pdf
https://www.youtube.com/watch?v=7ljMp8smA_s Ezt minden szidalmazónak érdemes lenne megnézni, nekem is egy kedves ismerősöm hívta rá fel a figyelmemet pár órája. Egyet kell érteni Lackfi Jánossal sok mindenben, s én sem hiszem azt, hogy Rilke Duinói elégiái vagy a misztikus költészet (pl. Ekhart mester stb.) vagy éppen Dante Isteni színjátéka lenne való 5. vagy 9. osztályban, sőt ezek még középiskolában is nagy falatnak számítanak szerintem. Az irány jó, bár nem az életrajz bebiflázása a lényeg azt hiszem , még ha rap formájában is tanulható, bár kétségtelen az életrajz néha nem megkerülhető , s nem is kell azt megkerülni. S üdvözlendő Lackfi János törekvései, hiszen az irányok szerintem jók nála. De azért a „kitépések”-et -az adott verseknél- továbbra is helyesnek tartom- Ez az én véleményem csak:), nem kell egyetértenie senkinek sem velem. Mert nem lehet szerintem pl. az 5.osztályos tanulónak ötletet adni ahogy milyen jó poén tollat dugni a konnektorba, hiszen 1000 gyerekből 1 tuti kipróbálja, s annak lehetséges, hogy a földi lét annyi volt ha nincs ott a mentő 5 percen belül…. Az más kérdés hogy épeszű marad- e a gyerek az 5 perc után?- megmondom az én véleményemet: nem biztos hogy az lesz, ha klinikai halálból hozzuk vissza. Sőt én a mentőorvosi pályafutásom alatt kb. 20-22 áram-ütöttet láttam el, ebből sajnos a váltóáram kb. 5 esetben azonnal végzett az emberrel s noha ebben az 5 esetben is, minimum 40 -50 percet próbáltuk újraéleszteni,s hiába volt velünk és volt adott volt a technikai háttér is,(OMSZ) – nem sikerült…. További 2-3 esetben sikerült az újraélesztés, de a végkifejletet nem tudom , de mi élve átadtuk:) Úgyhogy egyrészt egyetértek Lackfival, hogy jó, ha az adott korosztályban a saját nyelvén szólni a gyerekhez, de inkább én ezt főként a kisegítő, speciális iskolában látom jelentőségét. Továbbá bátorkodom megjegyezni, ha már a gyerek az iskolában is ezt a színvonalat kapja hová tart is a világ? „Sic transit gloria mundi…..”
1 órája · Tetszik
Nekem egyszer régen azt tanították, hogy a gyerekkel általában rendes, normális magyar nyelven illik beszélni, hogy azt tanulja meg. A gyerekek közelében gőgicsélő felnőttekről meg azt szokták mondani – legjobb esetben is -, hogy nem tudnak a gyerekkel bánni.
Aber nicht vor den Kindern. A többi stimmelt.
Megkérdőjelezném az elmeállapotát annak, aki nem látja, hogy ez PARÓDIA, mégpedig egy élő jelenségé. Így írtok ti helyett lehetne a címe: Így beszéltek ti. Rögtön az irónia is színre léphetne. A művészetnek nincsen pápája, és nem matektanár, hogy példát mutasson
Nicht for deN Kindern (vagy pedig nicht for dem Kind, viszont akkor egyes szám).
Amúgy, teljesen egyetértek azzal, hogy a művészet/ tudomány nem normatív, és hogy az oktatásban olvasatok (értelmezések, elméletek) ütköznek.
A háborgás kiváló tükre az elmúlt évtizedek irodalomoktatásának, de úgy általában az elmúlt évtizedek gondolkodásra (nem) nevelésének is. De majd változik ez is, csak ne adjuk fel.
Csak hogy tudjuk, honnan indultunk el: https://librarius.hu/2014/10/21/tenyleg-ennyire-rossz-apa-lenne-varro-dani/
Nyugodt a lelkem, hogy néhányan már leírták előttem, hogy ezek a versek ironikusak/parodia jellegűek/stílusimitációk. Örömhír, hogy egyesek még azt is megpedzegették, hogy az ötödikes gyerek (10-11 éves, kiskamasz!) esetleg nem hülye, már jópár éve nem dugdos semmit a konnektorba a mobiltöltőjén kívül, látott már viccet közelről, netán megérti, hogy ezeket a verseket nem tök komolyan kell venni, vagy ha épp most nem esik le neki, akkor a tanár számára ez egy jó lehetőség, hogy erről beszélgessenek (neadjIsten ezért került a vers a tankönyvbe). Ezekkel már mind nem kell a szót csépelnem, úgyhogy inkább írok aranyosat itt a sok komolykodás mellé.
A kísérlet kedvéért ma kipróbáltam a Varró Dani verset hatodikos, tehát kissé már túlkoros, de azért még korosztályban lévő gyermek-ismerősömmel. Miután olvasás közben néhányszor felkuncogott, elkezdtem kérdezgetni:
– Miről szól szerinted ez a vers?
– Hát, arról, hogy mit nem jó a kisbabák közelébe engedni.
– És kiknek szól?
– A kisgyerekes szülőknek.
– Gondolod, hogy ők ezekt nem tudják?
– De, persze, hát ez biztos olyan emlékeztető-vers, nehogy elfelejtsék :-)))
nos, ha ebből bármit is le lehet vonni, akkor az az lenne, hogy szerinte ez a vers felnőtteknek szól és nem neki….
Meg azt, hogy nyilvánvalóan másképp értékelik mint ahogy sokan magyarázzák…
Ezzel kapcsolatban egy megtörtént eset: napközis foglalkozás alatt egy ötödikes felfedezte a verset a könyvben, először csak a padtársának olvasta fel, majd futótűzként terjedt az osztályban, hogy van egy „ilyen” vers a tankönyvben.Hangoskodás, nevetgélés, idétlenkedés következett, a nagyobb hangúak elkezdték biztatni a társakat, hogy keressenek konnektort a teremben és dugjanak bele tollat, ceruzát, majd a hangadók egymást biztatták, hogy nyugodtan lehet egymást könyvvel csapkodni, hiszen a versben apát ütjük lapáttal. Persze egy ötödikesnek már nem a homokozó lapát jut eszébe…nem volt könnyű lecsillapítani a kedélyeket…
De azert sikerult, igaz?
Az a legnagyobb hiba ha lenezzuk, lekicsinyeljuk a 10-11 eves korosztaly szellemi kepessegeit. Egy ilyen koru gyerek, mar nagyon is erti, hogy mirol van szo. Valoszinuleg mar tobb olyan konyvon, filmen, torteneten tul van ami az eroszakrol, az emberi gonoszsagrol vagy a halalrol szol. Ha pedig valamelyik azert fog tollat dugni a konnektorba mert elolvasta a verset, akkor ott egyebkent is nagy baj van. Kivancsi lennek egyebkent a hozzaszolok kozzul mennyinek van sajat gyereke. A gyerekek rengeteg – a felnottek altal butasagnak, gonoszsagnak – tartott dolgot kovetnek el, ha olvasnak – ha nem. Ez hozzatartozik a fejlodesukhoz, rengeteg dolgot ugymond a sajat vagy masok ka’ra’n tanulnak meg. Es szerintem meg egy gyerek sem akarta megsutni a nagymamajat vagy a szomszed nenit azert mert ezt hallotta a Jancsi es Juliskabol.
Ja, es a legnagyobb butasag amit eletemben hallottam, hogy egy gyerek majd azert kezd el „csunyan” beszelni, mert elolvas egy verset.
Semmi nem segít olyan sokat egy adott gondolat átadásában, mint a humor (irónia, paródia, stb. ) A „kis” ötödikes (aki az emberi gyengeségről és aljasságról valószínűleg sokkal, de sokkal többet tud, mint azt az itt kommentelők többsége szívesen elismeri) jóval könnyebben felfogja a „használjuk igényesen az anyanyelvünket” üzenetet egy mókás versen keresztül, mint ha le kell írnia százszor a táblára. Ne legyünk álszentek, mert semmivel nem ártunk annyit a gyereknek, mint ha a feketét rózsaszínre festjük (minden szép, minden jó, minden veretes és nemes) – vagy ha a rózsaszínt feketére (a nagy, nemes, világrengető gondolatokkal nem fér össze a humor, és különben is, minden költő (zeneszerző, színdarabíró, stb.) egy szentéletű mártír volt).
Itt viszont egy kis zavart érzek az erőben: ez a vers mókás, de még a saját ötödikes lányom is azt mondta, hogy egyes rímek iszonyúan erőltetettek, „fájnak”, és ez a fájás nem az irónia eszköze, Lackfi szinte összes verse egy kicsit izzadságszagú. Nyilván nem születhetik mindenki Romhányi Józsefnek, de ha már törekszik rá, egy icipicit jobban is igyekezhetne (:
Természetesen fel kell ismerni, hogy nagy baj van! Se stílus, se helyesen megfogalmazott közlendő – ugyanis nincs gondolat, mert nincs szókincs – és nincs helyesen kiejtett hang sem. Ez a vers lehetne egy vicces „gegrím” egy stílusismeretet tanító nyelvtankönyvben, de ebben az esetben nem az! Példa. Példa arra, hogy ez is jó, így is jó…… A szavak csonkulnak, az értelem sorvad. Ez a célja a jelenlegi oktatáspolitikának. Fogadok, hogy előbb-utóbb az állathangokat és a testbeszédet fogják tanítani, azt is csak a napköziben.
KIDERÜLT! LACKFI JÁNOS AZ OKTATÁS ELSORVASZTÁSÁNAK SZEKÉRTOLÓJA!
VAGY VARRÓ! NEKEM MINDEGY! KONEKTORBA VELÜK!
Mi a baj ezzel a verssel??? Nem véletlenül görbe tükröt akar mutatni, ironizál, esetleg parodizál??? Én jót nevettem rajta. Valóban (ahogy előttem írta valaki ) nem karót nyelt pedagógusoknak, meg szülőknek való. Mondjuk – talán – hatodikos könyvben jobban elférne….
Nem az iroval van baj…csak lassan ne csodalkozzatok,ha a magyarorszagi magyar gyermekek,nem tudjak helyesen beszelni es irni,oseik nyelvet…
Hetek óta „ízlelgetem” ezt a témát, de most már tényleg vicc, ami a két vers miatt folyik a különböző fórumokon.
Az ötödikes napközis csoportban valószínűleg nem véletlen, hogy pont a hangadók és pont másoknak adtak ötleteket a konnektorba dugdosáshoz, és hogy felmerült bennük a könyvcsapkodás ötlete. A hangadók általában nem a legvisszafogottabb diákok, nem egyszer ők kezdik a piszkálódást, kiközösítést, csúfolódást is. És szerintem tökéletesen tisztában is vannak azzal, hogy mit csinálnak. Ahogy a konnektoros-könyves történetnél is. Ha annyira „tökösek” lettek volna, ők maguk nyúlnak a konnektorba, de TUDTÁK, hogy rossz, így a gyengébbeket próbálták rávenni. Lehet persze, hogy pontosan még nem értik, mit jelent/okoz az áramütés, de szerintem inkább röhögni akartak más hülyeségén.
A másik pedig: a szülők fele szerintem nem is tudja, mit csinál a gyerekeke a neten, hogyan kommunikál, rövidít, értelmez, és úgy egyáltalán, milyen ingerek érik a világhálón.
Lehet sopánkodni, szörnyülködni, de tegye őszintén a szívére a kezét mindenki: honnan tudnak már az óvodások is „bazmegolni”? A „másiktól tanulta el” nem jó kifogás. Ahányszor megmosolyogjuk, hogy egy rossz/csúnya szót használ, kvázi jutalmazzuk, és elérjük, hogy ugyanazt ismételje újra és újra.
Az pedig már csak egy félmondat erejéig érdekes: az itt szörnyülködők olvasnak a gyereknek, vagy hagyják, hogy menjen a tévé, legalább addig is csöndben van?
Na ja, a gyerekek szövegértése – ha kellő szellemi érettséggel párosul – meglepetést okozhat a „buta felnőtteknek”. Ami meg a csúnya beszéd „megtanulását” illeti: akkor egy egyszerű példa Petőfi Sándor: Mit nem beszél az a német c. opusa; akkor ne tanuljunk klasszikusokat se , mert azok is „fertőzőek” lehetnek! 🙂
Majd legközelebb ezzel a sok balfék hozzászólóval kell megszerkesztetni a tankönyveket. Azokkal, akik képtelenek voltak megérteni a cikket, a szóban forgó verseket szintén, melyeket emiatt aztán színvonal alattinak titulálták. Persze nem kell, hogy tetszenek mindenkinek a szóban forgó versek, de kritikák szánalmasak.