Varró Dani tankönyves történetéről, és az azt övező érdeklődésről már esett szó, Konok Péter a következő versben védte meg a költőt:
Varró Dani margójára
Az áll itt egy gyerekversben,
hogy legjobb a gyerek nyersen.
Ízletesebb, mint a nyárson,
az áll itt egy gyerekversben.
Háborog sok kommentelő:
ez a kis vers de leverő!
Sokkal jobb a vesevelő,
háborog sok kommentelő.
Versben legyen isten-haza,
mert különben kutyafasza!
Felháborítóan laza;
versben legyen isten-haza!
Mert a vers az felelősség,
zaj, csata és vérfelhős ég.
Közepén haragvó Isten:
ha ez nincsen, vers se nincsen!
Facebook oldalán ezt írja:
Köztes álláspontot foglalok el. Varró Dani verseiért nem vagyok különösebben oda, de többnyire szellemes nyelvi játékok, néha megrázóan viccesek (én órákig röhögtem a „szép madár a bölömbika/ elbődül, ha fülönbököm” sorokon); ugyanakkor a hype-ot én sem kedvelem. Gyerekverseknek szerintem pont azért jók, mert ráveszik a gyereket a szavakkal (és persze így a gondolatokkal) való önfeledt és aktív játékra. Az biztos, hogy én nem veszem elő naponta a köteteit (azt hiszem, nincs is VD-kötetem), de a verse körül fellángoló sajátos autodafét ijesztőnek, és nagyon jellemzőnek érzem. Hogy mi az az irodalom? Azt meg ki mondja meg?