Szükség van-e a másság, bármilyen másság, direkt megjelenítésére egy gyerekkönyvben?
BOTH GABI: Mindenre szükség van, ami kicsit is nyitottabbá teheti az embereket. Bár azt hiszem, ez a „túl direkt” kategória.
LARSSON MÁRIA: Igen, hiszen a jó gyerekkönyv azt a világot tükrözi, amiben élünk, és ehhez a másság is hozzátartozik. Bár Magyarországon nagyon kevés realista gyerekkönyvet írnak, ill. fordítanak a legkisebbeknek. Úgy érzem, ezekből a könyvekből hiány van. Legalábbis, ha a svéd gyerekkönyvkiadással hasonlítom össze.
MÉSZÖLY ÁGNES: Persze. De a gyermekirodalom-kritikusok (és a gyerekek!) nem kifejezetten szokták szeretni azokat a szövegeket, melyekből erősebben vagy árnyaltabban akár, de kiérezhető a didaxis. Ugyanakkor jogos elvárás az is, hogy szülessenek olyan könyvek, amelyek segítenek a gyerekeknek (és a szülőknek legalább annyira) eligazodni a jócskán megváltozott világban. Ennek a kettős elvárásnak egy idejűleg csak a nagyon-nagyon magas színvonalú művek tudnak eleget tenni.
Tapasztalataim szerint – és a tévedés jogát fenntartva – leginkább azok, amelyek nem tanító, elfogadtató, megmondó céllal születnek, hanem azért, mert a szerzőnek valami egyéb szándéka is van az adott művel (pl. a szórakoztatás), nemcsak az, hogy bemutassa: a bébifókákat nem szép dolog kinyírni, Isten szeret minket, az egyneműek házassága pedig rendben van.
NÁNÁSI YVETTE: Nemcsak a gyerekek, a szülők is gyakran szembesülnek azzal, hogy a minket körülvevő világ egyes jelenségeit néha mennyire nehéz is értelmezni, kezelni, elhelyezni. Nagyon fontos, hogy a szülőknek ilyenkor jó könyvek is a rendelkezésére álljanak, melyek az ő dolgukat is megkönnyítik.
Amikor a gyerekkönyvek tabutémákat feszegetnek, akkor a mese alapfunkcióját is betöltik. Tájékoztatnak, és segítenek az eligazodásban. Vegyük például azt a szomorú esetet, amikor a családban haláleset történik. Nem mindenkinek könnyű ilyenkor egy gyerekkel igazán jól, őt segítve megbeszélni, mi történt, mit érez, mi lesz most, főleg, ha esetleg a felnőttet is mélyen megviseli a helyzet. Ilyenkor is rengeteget segíthet a jó könyv, legyen az irodalom (mese) vagy akár ismeretterjesztő kiadvány.
Ugyanez vonatkozik a másságra, vagy konkrétan, amiről épp most beszélünk, a homoszexualitásra is. A homoszexualitás nem elvont fogalom, része a mindennapoknak, a másság minden formájához hasonlatosan. A gyerekek szeretnék megérteni, amit látnak, hallanak. Minden felelős szülő arra törekszik, hogy a gyereke minél többet tudjon a világról. Meg kell adnunk nekik a megfelelő információkat ahhoz, hogy aztán később kialakíthassák az őket körülvevő dolgokról a saját véleményüket, miközben abban is segítenünk kell nekik, hogy tudjanak mit kezdeni az őket ért benyomásokkal.
NÉMETH ESZTER: Mészöly Ágival értek egyet abban, hogy a direkt, azaz (az én értelmezésemben) tudatosan didaktikus megjelenítés elidegeníti az olvasót. Ez lehet persze szándékolt írói eszköz, de annak célja van, nem lóg ki a „lóláb“, ha jól van megírva, azaz maradandó, értékes alkotás. Szerintem leginkább hiteles alakokra van szükség a könyvekben, akik mindenfélék, akárcsak az olvasók.
Felülírhatja-e a témaválasztás és a küldetéstudat a minőséget? Miért igen? Miért nem?
BOTH GABI: Nem. Persze, szép dolog a küldetéstudat. És nagyon fontos a téma. De ez a könyv nem érte el nálam a célját, mert annyira csúnya. Pontosan ez az a nulla eredetiséget tartalmazó képi világ, amit nagyon nehezen viselek.
LARSSON MÁRIA: Szerintem nem jó, ha a ”ló nincs, szamár is jó” elvét alkalmazzuk. De kétségkívül nem könnyű ilyen típusú minőségi könyveket írni, hiszen ha a művész nem érez belső késztetést, talán nem is lesz jó a könyv.
MÉSZÖLY ÁGNES: Véleményem szerint a tanító szándék nem hogy felmentené, inkább súlyosbítja a kiadványt érő vádakat.
NÁNÁSI YVETTE: Mindemellett úgy vélem, hogy még egy szándékosan egy témára kihegyezett könyvnél (és nem csak gyerekkönyvnél) is fontos szempont a minőség.
Annyit még hozzátennék, hogy azért azt ne felejtsük el, hogy minden másság elfogadása fontos, így tehát az is, ha valakinek ez a könyv úgy tetszik, ahogy van, és az is, ha valaki nem bírja elviselni. A toleranciának akkor is érvényesülnie kell, ha olyan dolgokat kell elfogadnunk, melyekkel abszolút képtelenek vagyunk azonosulni. Tehát az lenne a legjobb, ha a könyv „pártolói” el bírnák fogadni azoknak a véleményét, akik ellenzik, és fordítva. Megvenni, olvasni, és főleg szeretni: nem kötelező. Elfogadni, hogy megjelenhet, hogy mások megvehetik, olvashatják, és akár szerethetik, az pedig hozzátartozik a tolerancián alapuló együttéléshez.
Van-e a mi gyerekirodalmunkban tabu témákról szóló mese/könyv? Ki az a szerző vagy melyik az a könyv, amit szívesen látnál a könyvesboltok polcain a másság témakörben?
BOTH GABI: Van, persze, gondoljunk csak a Tündér Lalára. Vagy Szegedi Katalin Lenka és Palkó című könyveire, de a Csimota kiadó Tolerancia-sorozatának minden darabját felsorolhatnám. Paloma Valdivia alapkönyve: A Fentiek és Lentiek nagyon jót tenne a magyar társadalomnak.
SZEKERES NIKOLETTA: Nyilván van, de azért az, mint külföldön, hogy bőven belefér tabutémákról beszélni, és mégsem ez adja egy szöveg szervező erejét, vagy ha ez is adja, irodalmilag akkor is rendben van. Például a Csikkben a meleg szál zseniális, a Soha senkinekben a bántalmazás a szervező elem, de jó a regény és így nemcsak ezért olvassák stb. Ezeknek a témáknak nehéz itthon hangot adni, mivel nálunk nincs kultúrája, így könnyen didaktikussá, „küldetéstudatossá” válhat egy megszülető mű, de láthatjuk, azért máshol sem olyan egyértelmű ez. Én például nagyon szerettem, ahogy Szécsi Noémi érintette a válás témáját a Mandragóra utcában, vagány, valahogy így képzelem. Vagy ott a Szabadesés, A kék hajú lány, A kőmajmok háza, ezek a könyvek már valamit érintenek abból, hogyan lehet arról írni, ami nem színes, szagos és nem feltétlenül mindig boldog. De azért a humort hiányolom itthonról.
LARSSON MÁRIA: Pija Lindenbaum két könyvét említeném: Kenta och Barbisarna és Lill-Zlatan och morbror Raring. A napokban érkezett a könyvtárunkba egy új német gyerekkönyv svéd fordításban, ami a különféle családokról szól. Azt is nagyon jónak tartom: Alles Familie. Egy amerikai képeskönyv igaz történetet mesél el két pingvinről. Ezt szívesen látnám magyarul. Az ifjúsági irodalomból pedig Cassandra Clare A végzet ereklyéi című sorozatát említeném. Ebben az egyik főszereplő homoszexuális.
NÁNÁSI YVETTE: Szerencsére sok olyan gyerekkönyv kapható Magyarországon, melyek tabutémákat kezelnek. Ha már fent említettem a halál témáját, én nagyon szeretem a Csimota Kiadótól a Neked írok, Apu-t, a Hálás virágot, valamint a Vivandrától a Halál könyvet. De ott van még pl. a General Presstől a (a szintén Aranyvackoros) Morci is. Ha az Aranyvackor pályázatra beküldött pályázatok olyanok lesznek, mint a korábbi években, akkor pedig joggal remélhetjük, hogy jövőre még több ilyen könyv lesz elérhető magyarul a könyvesboltokban. Én ezeknek a megjelenését várom nagyon.
NÉMETH ESZTER: Mindegyik gyerekkönyvkiadónak van legalább egy, a témával foglalkozó könyve. Azt az egyelőre utópisztikusnak tűnő fordulatot szeretném megérni, hogy minden könyvesboltban és könyvtárban tájékozott, magasan képzett eladók segítsék a vásárlókat.
Arra az egyelőre, szintén utópisztikusnak tűnő pillanatra vágyom, hogy bármely kérdésben ugyanilyen, indulatoktól mentes beszélgetést lehessen folytatni, mint ez itt. Mint látjuk, számos alternatív gyerekkönyv van, ami tabunak számító témákat kezel kitűnően. Hogy mennyire jól, azt az is bizonyítja, hogy eljutnak a gyerekkezekbe szülői felháborodás nélkül. Csendben betöltik a feladatukat.
