Indulok a gyárba – mondhatnám megint. Valahogyan mindig megtalálnak a gyárak – gondolhatnám. Azt is gondolhatnám, hogy ha gyárba kell mennem egy színházi előadásra, vagy ez esetben egy kiállításra, az csak jól sülhet el.
Az Art Factory I. Galériába is kalandosan jutottam el. A kék metróval elmentem a Forgách utcáig, majd a Váci úton bolyongtam a 152-es házszám után kutatva, amit bár megleltem, galériát mégsem sikerült találnom hozzá. A kérdezősködés nem igazán segített, a járókelők kérdőn néztek rám ha azt mondtam, az Art Factoryt keresem.
Csak a 152-es számban bízva benyitottam egy épületbe, ahol egy portás fogadott. Pár perccel később már a bakelites gyárkomplexumhoz hasonló térben bolyongtam, félhomályban, munkagépekkel a hátam mögött. Szinte magabiztos voltam; ilyen ez a pesti művész-közeg, szeretik a gyárakat.
Az Art Factory Galéria a gyártelep közel 800 m2 -es részében helyezkedik el. Eredetileg egy skót és egy londoni képzőművész kiállítására jöttem.
Caroline Walker Skóciában született, a Glasgow School of Art-on (BA) és a londoni Royal College of Art-on (MA) végezte tanulmányait festészet szakon. Walkert korábban a John Moores Festészeti Díjra, a Jerwood Kortárs Festők, valamint a Threadneedle Díjra jelölték. Rendszeres jelleggel állít ki az Egyesült Királyságon belül illetve külföldön; munkáit a közönség Londonban, Bukarestben, New Yorkban, Milánóban láthatta egyéni kiállítások formájában.
Tom Gidley Birminghamben született, a londoni Central St Martins College of Art-on végezte művészeti tanulmányait (BA, MA). Az Egyesült Királyságon belül és nemzetközileg is rendszeresen állítják ki munkáit, többek között Londonban, New York-ban, Hollandiában, Olaszországban és Kanadában. 2005-ben jelent meg első regénye, a ‘Stunning Lofts’, a párizsi Metronome Press gondozásában, illetve a közelmúltban fejezte be második alkotását ‘Peasouper’ címmel.
Női alkotóként, Walkert a női nem ábrázolásának elterjedése foglalkoztatja, amely a képalkotás történelme folyamán túlnyomórészt az ellenkező nem munkájára vezethető vissza. Női archetípusok azonosításán és vizsgálatán keresztül azt kutatja, hogyan viszonyulnak alakjai különböző helyszínekhez – legyen az luxus enteriőr vagy pompás külső tér. Magyarországon töltött ideje alatt Budapest termál fürdőire irányult figyelme. Jelen kiállításának darabjai saját megfigyelésének lenyomatai, amelyek a fürdőzésre, mint nyilvános cselekvésre fókuszálnak, továbbá azt feszegetik, mit jelent ez a környezet nőknek, főként, mint közösségi hely.
Tom Gidley szerteágazó művészete magában foglalja a festészetet, szobrászatot, videoinstalláció- készítést és írást.. Közvetlenül egyesíti festményeit kerámia tárgyaival. Inkább gondolatok előmozdítói, önmagukon túl mutatva, rejtelmek érzékeltetői. Gidley számára maga a mű a kép és tárgy közti űr, amely szabad értelmezésre invitál.
Az esemény ideje alatt a BAF állandó művészeinek – Csurka Eszter, Kucsora Márta, Juhász Dóra, Herman Levente és Szász Sándor – műtermei is látogathatók lesznek
– írta az esemény ismertetője.
Caroline Walker és Tom Gidley munkái tulajdonképpen csak másfél termet foglaltak el ebből a hatalmas térből. Innen további műtermek nyíltak, melyekben az Art Factory állandó művészei alkotnak. Félve léptem tovább a véget nem érő, egymásból nyíló műtermekbe, mintha betörnék, beszöknék a festők műhelyeibe.
Félkész munkák, ottfelejtett állványok, félig égett cigaretták, személyes tárgyak fogadtak. Kevesekben fogalmazódhat meg az a vágy, hogy bepillanthasson egy festő műhelyébe, pedig itt van az, itt történik az, ami titkon mindannyiunkat érdekel. Látjuk a kész munkákat a galériákban, az alkotókat, akik a képek mellett mosolyognak. A műtermekben tényleg a munkát látjuk: a rengeteg festéket, az ötleteket, a még üres vásznakat, a munkát, amire később egy puccos galériában talán elismerően, talán értetlenül nézünk.
Pál Evelin a galéria egyik koordinátora lelkesen mesélt nekem magukról, miközben borral kínált. Mesélt Caroline-ról és Tomról, akik a galéria rezidensprogramja kereteiben egy hónapot alkothattak itt. Mesélt arról, hogy a májustól októberig tartó szezonban havonta hívnak meg külföldi képzőművészeket, és arról, hogy a hónap végén kiállítják a meghívottak munkáit. A hónap végén nyílnak meg az állandó művészek alkotóterei is, melyeket legalább annyira érdekesnek találnak a látogatók, mint a külföldi művészek tárlatát.
Az Art Factory mindkét törekvése üdvözlendő. Teret biztosít külföldi alkotóknak Magyarországon, teret az alkotásra, és a kiállításra is, megteremt egy élő, igazi együttműködést a kortárs művészek között. Aztán megnyitja azokat a kapukat, amik rendszerint zárva maradnak előttünk, kiállításokra járók előtt.
