+ Színház

Az In memoriam Borbély Szilárd-színház izomlázat okoz

szemünk előtt vonulnak el

A Bakelitbe eljutni nem egyszerű, de hogy még a darab közben is sétáljak, szinte fussak, az már-már felháborítóan eredeti.

  • szemünk előtt vonulnak el
  • szemünk előtt vonulnak el

A cím: Soroksári út 164. Nem, nem elírás. A Szemünk előtt vonulnak el, In memoriam Borbély Szilárd előadás helyszíne a Bakelit Multi Art Center, amely egy gyárkomplexum kellős közepére rendezkedett be. HÉV jár erre meg a 23-as busz. Megrökönyödésem első pillanata talán az volt, amikor leszálltam a buszról, a soksávos autóút mellett egyensúlyoztam a szűk járdán és próbáltam megfejteni, melyik gyárkémény lesz majd az, ahol én színházi előadást fogok nézni.

Vizslatom a „házszámokat“, sikeresen találok egy zebrát is két kilóméter után, szinte tudom, hogy az autósok sajnálnak, és azt gondolják: szegény lány nagyon eltévedt. Az első megnyugvást egy fa lombjai közt felsejlő iránymutató táblácska jelenti. Igen, ez a hely létezik!

1017509_879326752094107_1654699164613143012_n

10175004_879326788760770_8109413589712291692_n
10173746_879326722094110_6523974340821590061_n
A gyárépület kapujának fülkéjében egy portás int, talán megkérhetném, hogy csípjen meg vagy mondjon valami bíztatót. Fél órája ő az egyetlen ember, akivel találkozom. Magabiztosan lépkedek befelé. Újabb tábla.

10301294_879326592094123_6263935497770580949_n

Kezdem azt érezni, hogy egy túrán vagyok valahol a Mátrában vagy a Bükkben és turista jelzéseket tanulmányozok. Újabb jel.

10363822_879326605427455_2860044440853210025_n

Élő emberi lény sehol, de a távolban már gépek hangjait hallom. Hopp egy ember, hopp egy macska, talán már nem vagyok messze. Ó dehogynem!

10348373_879326432094139_6472564859700661183_n

10352777_879326418760807_2081827172022242957_n

10356365_879326445427471_6130739800677607393_n
10363535_879326438760805_8065781896881915574_n
10368479_879326472094135_8025752169296171584_n

Végül megérkezem. A Bakelit előtt már táboroznak páran, megpillantom a plakátot is, de érzem, hogy a megpróbáltatásoknak még nincs vége. A jegy amit kapok az előadásra nem jegy, hanem egy térkép. Nem a székem (a megnyugtatóan puha, befogadó, pihentető székem) száma áll rajta, hanem a Bakelit felülnézeti rajza és számozott jelenetek.

10415593_879330982093684_6254250621504481155_n
Leülök végül. Harsányi Attila (a rendező) fel s alá járkál majd egyszercsak elindít egy filmet egy miniatűr házimozi rendszeren. A film egy National Geographic-os adás a fogamzásról. Jönnek-mennek a hímivarsejtek, megtudjuk, hogy húsz-huszonötezer génre van szükség egy emberi lény kialakulásához.

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Borbély Szilárd Szemünk előtt vonulnak el című drámája, három másik drámával együtt, 2011-ben jelent meg kötetben. Ezen előadás próbái még tavaly elkezdődtek. 2014. február 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd, de az alkotók személyes megrendülésük és megtorpanásuk után mégis folytatták a próbákat s végül színpadra álltották a darabot. Az előadás Harsányi Attila, Déryné-díjas színész vezényletével, egy dramaturggal (Dancsecs Ildikó), egy videós asszisztenssel (Szandtner Dániel), egy koreográfussal (Gulyás Anna) és három színész (Lovas Rozi, Zayzon Zsolt és Fandl Ferenc) munkájával jött létre.

Zayzon Zsolt és Fandl Ferenc egy próbán

Zayzon Zsolt és Fandl Ferenc egy próbán

A darab témáját nehéz lenne meghatározni. A szereplők, a darabban testileg soha meg nem jelenő Hercegnek engedelmeskednek. Egyszerre kémek és hívők, a Herceg egyszerre valamiféle felsőbb hatalom és isteni lény. A szereplők számára a Herceg egy ismeretlen de mindig jelenlévő, felettük álló, de teljes egészében soha meg nem érthető jelenség.

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Picit megidéződik bennem a Godot-ra várva Vladimir-ja és Estragon-ja, de időm sincs ezen gondolkodni, mert a színészek az első jelenet után egyszercsak elmennek. Átvándorolnak a kávézó-szerű tér másik szegletébe. A közönség szalad utánuk a jegyet helyettestő térképet elemezve. Újabb váltás, újabb helyszín. Hamarosan egy színházi térben találjuk magunkat, színpaddal és nézőtérrel, de innen újra kivezetnek minket, vissza a kávékhoz, majd végül egy hangárba zárnak, ahol megisszuk a kellékeket (tizenkét pohár bort). A káoszt leírni csak kaotikusan lehet. A darab folyamatosan mozog, a jeleneteket nem függöny, hanem a színészek utáni loholás választja el egymástól. Kicsit olyanokká válunk mi is, mint a darab szereplői: zsinóron rángatnak minket, mint a Herceg őket. Izgalmas és hátborzongató egyszerre, hogy ennyire beemelnek minket a darabba, hogy nem egy széken ülve kell értelmeznünk Borbély szövegét, hanem a részeivé kell válnunk: mozognunk, cselekednünk kell.

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Csak remélni merem, hogy az ősbemutató után várható még folytatás és hozzám hasonlóan mások is felkerekednek, térképet ragadnak és végigvonulnak ezen a darabon. Harsányiék nem csak emléket állítottak Borbély Szilárdnak vagy a drámának, drámáinak, hanem valami egészen új, merész színházi világot hoztak létre, amiben érdemes turistáskodni.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. bölöni gergő

    2014-05-29 - 15:18

    “szinte tudom, hogy az autósok sajnálnak, és azt gondolják: szegény lány nagyon eltévedt.”
    – Hát, ez bizony a ruházattól is függ! A szegény autósok egészen másfajta lányokat szoktak ezen a vidéken látni. Olyanokat, akik nem szellemi, de kemény (al)testi munkával keresik a kenyérre valót! Szóval tessék óvatosnak lenni!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top