Mostanában, a vételár nagysága miatt a figyelem középpontjába került a jelenleg Eiffel Palace-nak nevezett luxus irodaház, amit a XIX. század utolsó évtizedében építettek a Légrády testvérek. A három utcafronttal rendelkező épületet Korb Flóris Nándor és Giergl Kálmán tervezte, ahogy később a Zeneakadémia épületét is. A ház eredetileg a Pesti Hírlap szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdájának adott otthont (A Pesti Hírlap vicceiből itt olvashatsz.). A „palota” komoly sérüléseket szenvedett a második világháború alatt, de a nyomda tovább működött Vörös Csillag, majd Zrínyi Nyomda név alatt.
A Pesti Hírlap vicceiből a múltkor már idéztünk néhányat, most a Légrády testvérek saját neve alatt futó 1940-es naptára került a karmaim közé. Persze, ebben sem csak viccek vannak, de – az akkori vészterhes idők ellenére – nézzük, mint nevettek őseink. (Előre szólok, hogy van, ami mára már nem vicces, és vannak olyan viccek, amiken áthallik a frissen kezdődött nagy háború. Meg persze akadnak szakállas és megunhatatlan viccek is.)
A taxi megérkezik a pályaudvarra. Az utas megkérdezi:
– Mennyi az összes tartozásom?
– Azt bizony én nem tudom – válaszol mosolyogva a soffőr. – Nekem mindenesetre egyhatvanat tessék fizetni, a többi nem rám tartozik.
A motoros egy nagy benzinszállító kocsit lát vesztegelni az országúton.
– Mi baj? – kérdezi a söffőrt.
– Rettentő helyzetben vagyok – panaszkodik az ember. – Három napig ülhetek itt az országúton a kocsimmal. Elfogyott az erre a hétre kiutalt benzinem. 3000 liter benzin van a kocsimon és mégis itt kell várnom.
– Mit fog szólni az apád a bizonyítványodhoz?
– Megpróbálok egy megnemtámadási egyezményt kötni vele, mielőtt megmutatom.
A papa a szalonban egy új képet akaszt fel. Egyszer csak Gyurika sírva szalad ki a mamájához:
– Miért bömbölsz megint?
– A papa… kalapáccsal az ujjára ütött…
– Hát ez nagyon szép, hogy így sajnálod a papát, de azért nem kell sírnod, fiacskám.
– Először én is nevettem, de akkor megvert!
Egy hotel recepcióján:
– Mikor van étkezési idő?
– Reggeli 6-tól 11-ig, ebéd 11-től 3-ig, uzsonna 3-tól 6-ig és vacsora 6-tól este 9-ig.
– És mikor nézem meg a várost?
Az óralopással vádolt embert felszólítja a bíró:
– Vádlott, jól nézze meg azt az aranyórát ott az asztalon és mondja meg, ráismer-e?
– Nem, kérem bíró úr, sohasem láttam – feleli a vádlott, miután alaposan megnézte az órát kívül-belül.
– Fegyőr, vezesse el a vádlottat – rendelkezett a bíró türelmetlenül –, majd meglátjuk, észre tér-e.
Másnap újra elővezetteti a bíró a vádlottat és megkérdi, ráismer-e az órára.
– Igenis, bíró úr kérem, jól ismerem!
– No végre mégis jobb belátásra tért – mondja elégedetten a bíró –, most pedig mondja meg, honnan ismeri az órát?
– Ez az az óra, amit tegnap a tárgyalás alatt mutatott nekem a bíró úr!
A panaszirodában jegyzőkönyvet vesz fel a tisztviselő a panaszossal, akit ismeretlen tettesek megvertek.
– Mekkora a zúzódás, amit szenvedett? Van akkora, mint egy ötpengős?
– Hát kérem 3.60 lehet.
Az énekesnő befejezte számát és tomboló taps zúdult fel a teremben, úgyhogy a művésznő megismételte a dalt.
Pistike, aki életében először van koncerten csodálkozva kérdezi:
– Miért kell neki ismételnie? Hiszen egész jól énekelt az előbb!
