Archív

Viccek a Horthy-korszakból

horthy

Úgy alakult, hogy manapság divatba jött a Horthy-korszak, mert divatba hozták. Ideje, hogy a múltra készülve megnézzük, min nevettek nagyszüleink.

Túl a negyvenen talán bevallhatom, hogy gyerekként nagyon kedveltem a Bors című filmsorozatot. Sztankay István minapi halála kapcsán jutott eszembe, hogy olyan korban élünk, amikor egyesekben igény támadhat arra, hogy újraforgassák ezt a sorozatot úgy, hogy Oszi és Dezső legyenek a hősök, és Bors Máté legyen a gonosz…

Furcsa ez a vehemens, szinte mindenre kiterjedő átértékelősdi. Érthető, ha vannak, akiknek ez fájdalmat – jogos fájdalmat – okoz. Megértem azt, akiben félelmet kelt a múlt átszínezése.
Az a szerencse, hogy korunk ideológusai – kirívó példáktól eltekintve – nem nagyon tudnak mihez kezdeni a Horthy-korszak vicceivel. Olyanok, mint a maiak, némelyik kicsit bunkó, a másik kicsit fás, de van köztük, néhány, amin lehet kacagni, mosolyogni, röhögni. Az alábbiakban véletlenszerűen válogatunk Az Est, és a Pesti Hírlap két háború közötti évkönyveiből, és Kincses Kalendáriumból.

002.horthy-korszak

– Szereti ön a kisgyermekeket?
– No, nem mindegyiket.
– Hát melyiket?
– Csak amelyik ordít.
– Miért azt?
– Mert azt kiviszik.

– Lehet a főnök úrral beszélni?
– Hogyne, ilyen szép fiatal hölgyeknek mindig.
– Jó, akkor jelentsen be engem, én vagyok a felesége.

– Tegnap olvastam az újságban, hogy az amerikai asszonyok éppen kétszerannyi szépítőszert használnak el, mint amennyibe a hadsereg kerül.
– Igen, de kétszer annyit is hódítanak.

– Mondd Kálmán, te sohase gondolsz rá, hogy a sok ital megrövidíti az életedet?
– Hogyne, kétségtelen, hogy egy pohár bor mellett jobban múlik az idő.

 

A vendég ül és vár, de hiába. A bécsi szelet, amit rendelt, nem jön. Éhségében megfogja a vendéglő köszönő emberét:
– Mondja uram, az a megboldogult pincér, akinél ebédet rendeltem, gyereket is hagyott hátra, vagy csak felesége volt?

003.horthy-korszak

– Hány órát alszik ön naponta?
– Hát, úgy három-négy órát, doktor úr.
– Bizony az nem sok, és elég önnek?
– Hogyne, hiszen éjszakánkint végigalszom mozdulatlanul a nyolc órámat.

– Ki az a kellemetlen pofájú, szemtelen alak itt a háta mögött?
– Az uram.
– Hogyan tudja, hiszen ön hátra sem nézett?
– A leírása után nem is volt rá szükség.

A beteg megvizsgáltatja magát az orvossal. nagyon nyugtalankodik.
– Mondja, doktor úr, élhetek-e én is száz évig, mint az édesapám?
–. Hány éves ön?
– Ötvenöt.
– Szeret inni?
– Nem.
– Szeret dohányozni?
– Nem.
– Szeret kártyázni?
– Nem.
– Szereti a nőket?
– Nem.
– Hát akkor mi a fenéért akar száz esztendeig élni?

Jól öltözött úriember jelenik meg a rendőrtisztviselőnél. Előző éjszaka betörtek nála s a betörőt csak később csípték el egy kocsmában, ahol eldicsekedett a tettével.
– Itt van a gazember? – kérdezi az úr.
– Itt – feleli a rendőrtiszt.
– Szeretném látni.
– Miért?
– Mert éjjel két órakor úgy osont be hozzánk, hogy nem ébresztette föl a feleségemet. Meg akarnám tudni tőle, hogy csinálta ezt.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top