Pályi András prózaírót, esszéistát, műfordítót választották a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) új tagjává, Örkény Istvánt pedig a testület új posztumusz tagjává a szervezet évi rendes gyűlésén.
A választással nyolcvanra nőtt a tagok száma. A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) működő DIA-program az akadémiai tagok teljes irodalmi életművét digitalizálja és ingyenesen közzéteszi az interneten itt. Adatbázisában a 20. század második felének és napjaink legjelentősebb magyar prózaíróinak és költőinek életművei online hozzáférhetők.
Az 1942-es születésű Pályi András
1966-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán lengyel-magyar szakon. Tigris című drámáját 1963-ban mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban, amelyet azonban betiltottak és a harmadik előadás után levettek a műsorról. Első kötete 1978-ban jelent meg. Pályi András 1966 és 1968 között az Új Ember, 1970 és 1974 között a Magyar Hírlap, 1974 és 1989 között a Színház című lap, 1989 és 1991 között pedig a Magyar Napló munkatársa, 1991-ben fél évig főszerkesztője volt.
A varsói Magyar Kulturális Intézet
igazgatójaként tevékenykedett 1991-től 1995-ig, majd 1996-tól 2005-ig az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja volt. A Szépírók Társasága alapítója, 1997 és 1998 között első elnöke volt. A Kalligram című folyóirat teljes terjedelmében neki szentelte 2002. decemberi számát, a kiadó Tegnap és Ma sorozatába Cs. Fehér Katalin írt róla könyvet. Évtizedek óta foglalkozik a lengyel kultúra népszerűsítésével, többek között Witold Gombrowicz magyar fordítója.
Művei közé tartozik egyebek mellett az 1989-es a Kövek és nosztalgia című elbeszélés-kötet, a 2001-es Provence-i nyár elbeszélés-gyűjtemény, a 2003-ban megjelent Megérkezés című regény és a 2010-ben napvilágot látott Az én határain című interjúkötet.
Pályi András 2001-ben Füst Milán-díjban, 2004-ben József Attila-díjban, 2011-ben Márai Sándor-díjban és Déry Tibor-díjban részesült.
