A SPACEMETAL 3.0 című kiállítás Horváth Gábor, a miskolci születésű, tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal festőművész emlékkiállítása. Horváth Gábor idén augusztusban lenne 40 éves, ezen évforduló alkalmából rendezett újra kiállítást a MissionArt Galéria a festőművész munkáiból a volt B55 Galériában Gallery Weekend Budapest rendezvény keretén belül.
Furcsa keserédes öröm volt még a megnyitóbeszéd előtt megnézni a SPACEMETAL képeit. Öröm, hogy a képek itt vannak Budapesten, öröm, hogy ennyi ember tölti meg a galériát, de mély fájdalom tudni, hogy Horváth Gábor tíz termékeny évének munkái után nincs folytatást. Ezek a képek vannak, és nincs tovább. Rengeteg kép ez, de mégsem elég.
A kiállításon Gábor 2008-ig tartó intenzív és kísérletező alkotásának a legmeghatározóbb munkái, olaj- és lakkfestményei, valamint alumíniumlemezre szilikonnal festett képei láthatóak.
Fekete Viktória a SPACEMETAL 3.0 kurátora megnyitóbeszédében arról az önzetlen munkáról beszélt, mely évről-évre életre hívja a kiállítást. Horváth Gábor barátai azon dolgoznak, hogy a festő művészete ne merüljön a feledés homályába, ne múljon el az érdeklődés, ne szűnjön meg az emlékezés. Fekete Viktória elmondta, hogy a képekből néha eladnak párat, hogy az emlékkiállításoat finanszírozni tudják.
A kurátor és a többi barát remélik, törekvésük nem hiábavaló, erőfeszítéseik nem vésznek kárba, és Gábor munkái egyre több emberhez eljutnak majd Magyarországon és külföldön is.
2011-ben szintén a barátok munkája nyomán, a MissionArt Galéria kiadásában a teljes életművet áttekintő album is megjelent, Spacemetal – Horváth Gábor címen. Az albumban Gábor munkáinak gyönyörű reprói mellett, személyes visszaemlékezések, baráti, családi fotók is gazdagítják a könyvet.
…Horváth Gábor műveiben nem mondott le „a külső realitásról”, a belsővé tett látvány a kép független világában sejtetve, mint kiindulási képzet jelen van. Alkotói folyamatában mindig kiinduló-pont volt a világ érzéki lenyomata, mint érzet és metafora beépült és feloldódva őrződött meg festészetében. Érzelmi effektusként a belső tér- és tájképzet befolyásolta a festmény konkrét, anyagi realitását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a képeknek „légköre van”, ezért művei a valóság metaforái, egyfajta eltárgyiasított költészet. Hitt a festészet általi új-realitás teremtésében, amely a valóság szubsztrátuma, de nem a felfoghatatlan abszolútum dogmatikus reprezentálásában, ha-nem a folytonos keresés általi ráébredésben. A teóriáktól mentesen az anyagi, érzéki világra koncentrálva kereste a kifejezési formákat. A tradicionális impasztó, a nemes és varázslatos festékréteg metamorfózisa vonul végig – sorsa által rövidre szabott – munkásságán…
– részlet Gaál József A sötétlő anyagtól az áttetsző derengésig c. írásából (Spacemetal, 2011)
A kiállítás és az album címe egy összetett fogalom, nemcsak több festményének címe, nemcsak egyik kedvenc, általa kitalált és használt jelző. Több ennél: aki ellátogat a kiállításra és végiglapozza ezt a könyvet, annak a rendezők reményei szerint a végére kiderül, mi is igazából a spacemetal. A képekhez, az albumhoz további mankót nyújtott a háttérben pörgetett (és az idősebbeket végtelenül idegesítő) űrbéli experimental zene a Mike Nylons /
Horváth Gábor képei furcsán hatnak a szemlélőre. Megfoghatatlan nyugtalanság, földöntúli zavarosság jellemzi mindegyiket. Belső képeknek, félig álmoknak, űrbélinek tűnnek. Talán itt a fogalom magyarázata? El lehet veszni bennük, ugyanakkor riasztanak is, de talán csak mert magukon hordozzák ezt a tragikus történetet is.
A kiállítás még szeptember 28-ig megtekinthető.
