Picasso halhatatlanná tett, nem lehetek elég hálás neki.
Sylvette Davis a művész egyik legmegosztóbb múzsája volt. Egyes művészettörténészek nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a Sylvette-sorozatnak, mások az életmű fontos darabjainak tekintik a fiatal nő ihlette képeket, szobrokat.
Françoise Gilot festő, aki szintén Picasso múzsája volt és, tíz évig együtt is élt a művésszel Picassot Kékszakállként jellemzte, aki a talán mindannyiunk által ismert mesében meggyilkolta a feleségeit. A Life with Picasso (Az élet Picassoval) című könyvében Gilot részletesen beszámol a festővel együtt töltött évekről.
Attól féltem, ha benézek a szekrénybe, fél tucat halott feleséget fogok találni.
Gilot-nak talán igaza is volt, hiszen tudható: Picasso egyik kapcsolata sem végződött happy enddel. Marie-Thérése Walter, Picasso egyik szeretője, majd felesége Jacqueline Roque is öngyilkos lett. Egyetlen hölgy maradt, aki sértetlenül túlélte a Picassoval folytatott románcot; ő volt Sylvette Davis, a festő Mona Lisája.
Picasso és Sylvette 1954 tavaszán találkoztak. A festő akkor már nemzetközileg elismert festő és sztár volt túl a hetvenen, Sylvette pedig tizenkilenc éves volt. Sylvette vőlegényével, Toby Jellinekkel költözött Vallaurisba, ahol Picasso is élt. Toby avantgarde bútorokat tervezett, és éppen Picasso stúdiója mellett bérelt műhelyt magának. Sylvette így gyakran találkozott a festővel, akit már első látásra elbűvölte a szőke, copfos fiatal lány.
Odaköltözésük után pár héttel Sylvette a barátaival kávézott a teraszon, és kiszúrta Picassot, aki éppen egy portrét tartott a kezében.
A képen meglepő módon egy copfos nőt ismertem fel: önmagamat. Olyan volt ez mint egy meghívó.
Sylvette bekopogott a festőhőz, aki azzal fogadta, hogy többször is meg akarja majd festeni őt. Picasso rábeszélte Sylvette-et, hogy üljön modellt neki, amennyiszer csak tud. Sylvette modellkedése több, mint 60 portrét eredményezett, köztük rajzokat, szobrokat és 28 festményt is. A munkákat Picasso még azon a nyáron kiállította Párizsban.
A kiállítás látogatói imádták a portrék sokféleségét és azt, hogy egyes képek naturalisták, realisztikusak, míg mások jóval kísérletezőbben, kubista stílusúak voltak. A Life magazin már akkor bejelentette, hogy ez a sorozat Picasso új, Ponytail Period (Copf korszak) című korszakának kezdete.
Azóta a művészettörténészek nem igazán foglalkoznak a Sylvette-sorozattal. Amikor Picasso megismerte a lányt, élete egyik legkaotikusabb szakasza ért véget. Akkor hagyta el Gilot, akitől két gyereke is született. A művészettörténészek szerint Picasso ekkor volt a legsebezhetőbb, közel állt ahhoz, hogy véget vessen az életének. A művész a traumák elől vélhetően Sylvette üde fiatalságába menekült.
1961-ben Picasso feleségül vette Jacqueline Roque-ot. Ezután a Sylvette-korszak feledésbe merült. Feleségéhez fűződő viszonya messze túlszárnyalta a Sylvette-el való kapcsolatát; a Roque ihlette képekhez képest a Ponytail korszak csak egyfajta közjátéknak hatott. A szakértők tudni vélik, hogy Picasso és Sylvette soha nem feküdtek le egymással, és nem alakult ki köztük valódi érzelmi kapcsolat sem.
Christoph Grunenberg, a Bremen Műcsarnok igazgatója, aki jelenleg is a Sylvette-sorozatot gondozza, nem ért egyet a Sylvette-képek ellen felhozott érvekkel.
Nem gondolom, hogy Picasso életművének értékelését, azon szempont alapján kellene értékelni, hogy ki-milyen érzelmi kapcsolatban állt vele, vagy, hogy a magánéletében mennyire viselkedett úgy, mint Kékszakáll. Ez az egész kérdés ennél jóval komplexebb. Szerintem az a legérdekesebb ebben a történetben, hogy Picasso a való életben nem, a vásznon, a papíron és a szobrokon azonban meghódította ezt a nőt. Picasso minden próbálkozása arra, hogy megragadja Sylvette-et valójában egy elképesztő festői teljesítmény.
Grunenberg szerint a Ponytail korszak az egyik legelemibb bizonyítéka Picasso sokszínűségének, és annak, mennyire könnyedén ugrált különböző stílusok között. A szakértő szerint a korszak hajlított fém szobrai egyenesen úttörőek voltak Picasso művészetében.
Sylvette a Picassoval való kapcsolatáról mindig csak annyit mondott: soha nem lehetek elég hálás neki. Halhatatlanná tett, olyanná lettem, mint Mona Lisa.
