+ Irodalom

Ez a Krasznahorkai-laudáció hangzik el ma este Szlovéniában

krasznahorkai

A Vilenyica Nagydíjat 2014-ben Krasznahorkai László kapta, a laudációt Rudaš Jutka írta.

Rudaš Jutka

Laudáció

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Irodalomkedvelők!

Krasznahorkai László nemzetközileg ismert és elismert magyar író. Az 1982 óta kizárólag írásainak élő szerző minden jelentős magyarországi művészeti és állami díjat magáénak tudhat, 2004-ben a Kossuth-díjat is elnyerte. Könyveit számos nyelvre lefordították, nemzetközi elismerésekben is részesült; az Amerikai Egyesült Államoktól Németországon keresztül egészen Japánig. 1985 óta forgatókönyvíróként működik együtt Tarr Béla filmrendezővel. A Sátántangó és Az ellenállás melankóliája nagyszabású regényei alapján – az utóbbi Werckmeister harmóniák címmel – rangos helyet foglal el a filmművészet világában is.

A melankóliával és szaturnuszi színekkel ecsetelt Krasznahorkai-poézis az olvasót hihetetlen könnyedséggel ejti rabul, ugyanakkor az emberi lét kérdéseinek legbensőbb útvesztőibe ragadja. Ő a peremlétre szorult és magányos emberek sorsát bemutató nagy művész. Poétikája is a társadalomban és az időben elveszett emberek állapotrajzán alapul. Pengeéles és precíz kompozícióval szorítja figuráit a lét olyan végtelenül fárasztó és komor, vegetatív szintjére, mely leginkább már közös metszetet alkot a nem-léttel.

Művészi artikulációjában a sötét hangulat felel a lélek állapotának megjelenítéséért, retorikai eszközei: a kihagyás és az elhallgatás. Aprólékosan komponált történetei végtelenül kimerítő, sivár világba repítik az olvasót, sajátos figurái száműzve élnek a társadalom és a létezés peremén. Ezzel egy értelmetlen, csapdahelyzetet idéz elő; olyan létezésformát jelenít meg, mely egyre több embernek válik lételemévé. Legismertebb műve a Sátántangó a magyar kortárs próza egyik paradigmaváltó és kanonikus műve. Krasznahorkai első regényével mintegy új irodalmi műfajt hozott létre, módosította az addig hagyományos regényszerkezetet, az epikus funkciókat, az elbeszélői nyelvezetet és az elbeszélés módját különösképp megújította. Műveiben mesterien ábrázolja a csapdák koreográfiáját, a pusztítás anatómiáját, az apokaliptikus világvíziót. Szereplőinek sötét és tragikus reménytelensége ellenére sajátos retorikai fogásokkal és intellektuálisan erősen feltöltött diskurzusaival olyan szövegteret teremt, mely mégis igazi olvasásörömöt hoz létre a befogadóban.

Élesen reflektál a társadalom dinamikájára, s benne a közelgő összeomlás kezdeteire. A társadalom nála velejéig romlott, korrupt és ostoba, az etikai és morális értékek lenullázódnak; a diszharmonikus érzelmi rezonanciákon alapuló személyes kapcsolatok azok az elemek, melyek Krasznahorkai László regényeiben az esztétikai tökéletességig artikuláltak.

A perspektívanélküliség fojtogató légköre egy sajátságos mikrokozmoszként ábrázolva, a provincializmuson és deklasszálódáson keresztül jelenik meg, folyik át a makrokozmoszba, mely aztán általános érvényűvé válik a világban. Krasznahorkai regényei ugyan a kelet-európai társadalmi modellre és a társadalmi változásokra utalnak, de ezek ma már globális szinten is értelmezhetőek. A politikai csaták, hazugságok, demagógia, álságos ígéretek, melyek által emberek millióit manipulálják, összekuszálva életüket, olyan mélységekbe hatolnak, hogy valós életkatasztrófákat idéznek elő. Krasznahorkai művészi világa az aljasság apoteózisának, az emberi és társadalmi psziché, valamint erkölcs romlásának, eróziójának mesteri megírása.

Regényeinek figurái az ember valódi képmásai, időtlenek, és mindenekelőtt „valósak”.

A díjazottnak szívből gratulálok!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top