Reggel hét óra magasságában nem igazán tudok nagyobb büntetést elképzelni a lakótárs iszonyú hangerejű és intenzitású horkolásánál. Büntetés minden korábban elkövetett bűnömért, és olyanokért is, amiket el sem követtem. De még a horkolás okozta szenvedés is fokozható: a kolléga fél órán keresztül zenélő ébresztőórája mindenki más felébred a szobába, kivéve annak horkoló tulajdonosát.
Aztán jön a szokásos műsor: lemaradás a reggeliről, csendes hely keresése a félrevonuláshoz, újabb és újabb asztaltársaságok kialakulása. Ebéd a menzán. Hiába bízunk benne, hogy a rántott szeletet az az étel, amit még kedvenc konyhásaink sem tudnak elrontani. Pedig el tudják. És én akkor mondok le arról, hogy valaha jót fogok enni az Esély üdülőben. Nem adok nekik több esélyt.
Ha az ebédre kapott rántott szelet ennyire reménytelenül ehetetlen, akkor a vacsorára beharangozott grízes tészta valóban nem érdemli meg, hogy tegyünk vele egy próbát. És ekkor említem meg Szegő Jánosnak, hogy az előző délután Balatonboglárról átbicikliző főszerkesztőm bizalommal ajánlotta a Hal-Álom nevű étkezdét, Jani meg szorgalmasan gyűjt össze majdnem tucatnyi embert a táborból, hogy a halászléevés igazi társasági esemény legyen.
A halászlé pedig annyira finom és laktató, hogy ha az elmúlt napokban nem hagytam volna egy kisebb vagyont a Csíkosban és a Zöldben, vinnék egy adagot a konyhásoknak is. De egyrészt nem vagyok én ennyire gonosz, másrészt meg inkább innék még néhány korsó sört a maradék pénzemből. Persze csak miután kiveszem a részem a délutáni és esti programokból – rekordmennyiségű könyvbemutatót sikerült belesűrítniük a JAK-tábor szervezőinek a negyedik napba.
Először Bartók Imre és L. Varga Péter beszélget Nemes Z. Márióval új könyvéről, aztán a JAK-füzetek szerkesztői, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós mellett váltják egymást az első- és második kötetes szerzők. Megszólal Mán-Várhegyi Réka, aztán Nagy Márta Júlia, Kerber Balázs és Pallag Zoltán, végül pedig Izsó Zita és Lesi Zoltán. Próbálok mindegyik beszélgetésbe belehallgatni, és nagyjából sikerül is.
A szerzők és a kötetek nagy részét ismerve ki merem jelenteni, hogy erős a felhozatal, ami viszont magát a műsort illeti, a kevesebb talán több lett volna. Vagy máshogy kellett volna adagolni, mert senkitől nem várható el, hogy végig koncentrálni tudjon egy maratoni, négyórás könyvbemutató-sorozatra.
Nekem például meg kell írnom közben az előző napi beszámolómat is, és Tóth Kinga személyében végre olyan valaki ül mellém, akivel lehet csendkirályt játszani. Sőt szerinte egy ideális világban az emberek nem beszélnek, és ennyi tábori zsongás után hajlandó vagyok egyetérteni vele. Persze beszélgetünk mi is, miután napi penzumainkat teljesítettük, és Kinga lelkesen mesél a szemináriumokkal párhuzamosan zajló V4 workshopról, amelyen a visegrádi országokból érkező külföldi vendégek vesznek részt.
A nap talán legnépszerűbb programja Czinki Ferenc könyvbemutatója, sőt talán az egész hét egyik leghangulatosabb, legmeghittebb estjére sikerül beülni. Az Egy kocsma város című kötetet sokan vártuk: a könyv alapjául szolgáló tárcák Székesfehérvár különböző városrészeinek a szocializmust és rendszerváltást is átvészelő kiskocsmáiról szólnak, apró közösségi helyekről, amelyek bemutatásával helytörténeti, szociológiai ismereteket is szerezhet az olvasó.
Az est hangulatához a fények, Oláh Gergely Máté fotói, Cserna-Szabó András moderálása és sztorizgatása, illetve a Blahalouisiana zenekar dalai is hozzájárulnak. És bár első ránézésére könnyednek tűnik a műfaj, mert kocsmai történetetek megírni biztos olyan jópofa dolog, de tényleg itt élhetjük át a legtöbb megható pillanatot. Az én boldogságomhoz pedig az is hozzájárul, hogy a szokásos éjszakai kocsmázás után az egyik lányszoba vendégszeretetét élvezhetem.
Azzal a tudattal hajtva álomra a fejemet, hogy végre nem kell horkolásra ébrednem, és most ez is elég a boldogságomhoz. Ráadásul estére sokunk örömére Tolvaj Zoli is megérkezik (őt is lányok fogadják be). Tavaly óta tudom, hogy Tolvaj nélkül nincs JAK-tábor, és most végre helyreáll a rend. Vagy inkább a káosz, ami legalább hajnali négyig tart.
