Az Alzheimer kór a gondolkodás és a megismerési funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással, majd gyors biológiai leépüléssel jár. A beteg kezdetben csak visszahúzódik, érdektelenné válik, kisebb emlékezetkieséseket tapasztal, a betegség végső stádiumában szenvedők azonban már a legközelebbi hozzátartozóikat sem ismerik meg.
William Untermohlen, brit képzőművésznél 1995-ben, életének 61. életévében diagnosztizálták a kórt. Ápolói bíztatására nem hagyta abba a festést, folyamatosan dolgozott egészen addig, míg az emlékezete teljesen cserben nem hagyta őt. Untermohlen önarcképei fájón illusztrálják a betegség lefolyásának fázisait, életének utolsó öt aktív évében.
A betegsége kezdetén folyamatosan festett, a nap minden percében. Azt szoktam mondani, hogy 2000-ben halt meg, amikor már képtelen volt festeni. Igazából 2007-ben halt meg, de akkor már nem volt önmaga.
– emlékszik vissza felesége, Patricia Utermohlen.
2009-ben jelent meg egy egész estés dokumentumfilm arról, hogyan hat a művészet és a művészetterápia az Alzheimer kórban szenvedőkre. Az I Remember Better When I Paint (Jobban emlékszem, ha festek) című filmet Hilda Goldblatt Gorenstein (Hilgos) története ihlette.
A festőnő, hasonlóan Untermohlenhez nem hagyta abba a festést betegsége idején sem. Kései képeit az Art Institute of Chicago diákjaival együtt készítette. Berna Huebner, Hilgos lánya könyvet írt édesanyja betegségéről, és a film készítésében is aktívan részt vett.
A dokumentumfilm Hilgos személyes történetét túl interjúkat is tartalmaz, melyben híres neurológusok beszélnek az Alzheimer kór és a művészet kölcsönhatásairól. Több szakértő is egyetértett abban, hogy a kreativitás és a művészi látásmód sok esetben az agy olyan részeiből tör elő ilyenkor, melyet még nem támadott meg a betegség.
A festés tehát nem csak abban segített Hilgosnak és Untermohlennek, hogy feldolgozzák betegségüket, hanem egy teljesen új, addig ismeretlen perspektívát is teremtett. Untermohlen képein tisztán látható, hogy a valósághű önábrázolásból hogyan lesz torz, alaktalan önmegjelenítés. Azt is érdemes megfigyelni, hogyan változnak a technikák, a színek az idő előrehaladtával. Míg Untermohlen fokozatos leépülését jeleníti meg, addig Hilgos inkább egy naiv, gyermeki világot teremt akvarell képein.
