A kínai művészek nagy része úgy határozott, hogy alkotásaikkal igyekeznek felhívni az ország vezetőinek figyelmét arra, hogy a környezetszennyezés mértéke már vállalhatatlan. Az alkotók nyíltan támadják a Kommunista Pártot és őket teszik meg bűnbaknak azért, amiért az ország levegő és vízszennyezettsége a katasztrofálissal egyenlő.
SZMOGTÁRSADALOM
Pekingben a 2013-as évben mindössze 25 olyan nap volt, mikor a levegő minőségét elfogadhatónak találták. A gyerekeket nem engedi ki a szabadba játszani és az összes ablak zárva van. A légszennyezés rengeteg betegséget okoz, sokan szenvednek krónikus köhögő rohamoktól vagy torokfájástól.
A várost ellepi a szmog és a mérgező gázok elleni maszkok ma már mindennapos viseletnek számítanak a kínai lakosság körében. Nem meglepő módon, Peking elnyerte a világ legszennyezettebb városa címet is.
Az ország művészei a sajnálatos körülményeket használják fel arra, hogy magával a jelenség felhasználásával demonstrálják a szmog káros hatásait és megoldást követelnek.
EGY ÜVEG LEVEGŐ
Liang Kegang kínai művész üzleti útra ment Dél-Franciaországba. Sokkolta az ottani és a kínai levegő közti kontraszt és egy üveg gondosan lezárt provance-i levegővel tért vissza hazájába. Az értékes zsákmányt árverésre bocsátotta és végül 500 fontnak megfelelő jüanért kelt el. A művész egyfajta tiltakozásnak szánta az akciót, vállalhatatlannak tartja a jelenlegi állapotokat, azt, hogy az emberi élethez nélkülözhetetlen oxigén, egyszerűen nem áll rendelkezésükre.
Mindenkinek joga van levegőhöz jutni és szabadon lélegezni, legyen az csavargó vagy koldus.
A levegő árusításával éppen arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy ha már pénzt is hajlandóak vagyunk kiadni egy alapvető dologért, akkor ott nagy baj van.
Kegang terve az, hogy a a fővárosi gyerekeket is meghívja egy levegő gyűjtő akcióra, így mindenkinek meglesz a maga üveg láthatatlan csodája, a maga saját sztorijával.
TISZTA LEVEGŐ A SZMOG FŐVÁROSÁBAN?
Daan Roosegaarde holland designer, rengeteget ingázik Sanghaj és a Hollandia között. Ő nem pusztán egy üveg levegőben gondolkodott, mikor belevágott a projektjébe, hanem valami grandiózus eredményt akart létrehozni: megszületett a légszennyezéstől mentes park ötlete.
A történet előzménye egy 2013-as kupola, melyet egy pekingi iskola udvara fölött helyeztek el. A szerkezetbe beépített filterek kivonták a levegő káros részeit és helyette tiszta oxigént pumpáltak abba. A park működésének elve is erre épül: egy vákuumtoronyba épített ionos szűrő eltávolítja a szmogot és tiszta levegővel helyettesíti azt. Az ötletgazda szerint egy ilyen parkban 70%-kal kevesebb a szmogtartalom, mint a város többi részén. Roosegaarde elkeserítőnek tartja, hogy mesterségesen kell létrehozni egy olyan helyet, ahol az ember levegőt tud venni. Ha minden jól megy, a park jövő évben már meg is nyit.
Egy olyan helyet teremtünk, ahol az emberek nyugodtan levegőzhetnek, beszélgetnek, szórakozhatnak” Elég elkeserítő, hogy már a levegővétel lehetősége is előnyként van feltüntetve.
Roosegaarde a parkból kinyert mocskot újra akarja hasznosítani: olyan kövekké alakítja őket, melyek hasonlítanak a gyémántokra. Ezeket gyűrűkbe foglalja és a bevételből egy újabb környezetvédelmi projektet akar megcsinálni.
FÜST ÉS KÖDÖSÍTÉS
A kínai kormány évek óta próbálja elsumákolni a szennyezés mértékét. A képviselők elbújnak a high-tech filtereik mögé és nem hajlandók szembenézni a problémával.
A tiltakozásban nem pusztán művészek vesznek részt, de a civilek is protezsálnak a tisztább levegő mellett. 2014 elején a Pekingi Egyetem diákjai titokban maszkokkal ruházták fel a campus körüli történelmi alakok szobrait, míg a friss házaspárok maszkban pózolnak az esküvői fotókon. Az elismert kínai fotós, Kong Ning lefényképezte magát Smog Baby nevű olajfestményével, az ikonikusnak számító, hatalmas Mao portér előtt.
Természetesen nem csak légszennyezésről beszélhetünk, mikor a környezetszennyezés szóba kerül. Yin Xiuzhen Washing River projektjével a vizek szemetelésére hívja fel a figyelmet. A művész a szennyezett folyókból kimert vizet hatalmas jégtömbökké fagyasztja. Ezután megkéri nézőit, hogy tiszta vízzel mossák le a tömböket, megtisztítva azokat a környezeti ártalmaktól.
2010-ben a Greenpeace egy nagyszabású kiállítást rendezett Pekingben Hope and Pain: Exhibition of Water Pollution Along the Yangtze. A tárlaton elismert művészek munkáival világítottak rá a környezetszennyezés súlyosságára. Láthatóak volt a remek amerikai fotográfus, W. Eugene Smith munkái, aki még a 70-es években költözött Japánba, hogy folyamatosan dokumentálja a higanymérgezés pusztító hatását. Az alkotók között ott volt Lu Guang, aki egész Kínában fotózta az ipari szennyezés jelenségé. Különös alkotásnak bizonyult, a korábban Pekingben élő, amerikai művész, Joey Foster Ellis interaktív, összecsukható és gurítható szobra is. A mű összehasonlította a múltat és a jelent, valamint a mozdíthatóságával a változás és a reményt képviselte.
A kormány nem halogathatja tovább a megoldást, ugyanis a szmog már nem pusztán egészségkárosító, hanem gyilkos is. Egy 2012-es vizsgálat alapján, 2050-re 3, 5 millió ember fog korai halált halni a légszennyezés miatt.
