Párizsban, 222 éve, ezen a napon közel félezer marseille-i önkéntes énekelte el a Strasbourgban állomásozó hadmérnök kapitány által írt, azóta francia himnusszá cseperedő La Marseillaise-t.
A dal egy este alatt született meg, a francia forradalom egyik éjszakáján, egész pontosan 1792. április 24-én. Az a Claude-Joseph Rouget de Lisle komponálta, aki a mérnökök és az amatőr zenészek vezetője is volt, de furcsa mód a forradalom híres ellenzőjeként is ismertté vált. A dalt azoknak a francia katonák bátorításaként írta, akik külföldön harcoltak az ellenséggel. A szerző még börtönbe is került a forradalom ellenzése miatt, és a guillotine-t is épp hogy elkerülte, de ironikus módon mégis ez a dal lett a forradalom, majd a nemzet himnusza.
A mű eredetileg a A rajnai hadsereg harci dala címet viselte, melyet azonban túl hosszúnak találtak, és a főleg marseillaise-i katonákból álló „kórus” tiszteletére nevezték át. A Marseillaise-t 1795. július 14-én, majd 1879. február 14-én nyilvánították nemzeti himnusszá.
Az első éneklés évfordulójának örömére, álljon itt egy szubjektív lista, melyben néhány sorban bemutatjuk a legfurcsább, himnuszokkal kapcsolatos történeteket.
A legerőszakosabb himnusz, mely vérből született
A francia gyarmatosítók által börtönbe zárt algériai forradalmár, Moufdi Zakaria a cellájában töltött idő alatt írta meg országa nemzeti himnuszát 1955-ben. A legenda szerint papír és toll híján, a saját vérével írta fel a szavakat a börtön falaira. Ha a monda nem is, az biztosan igaz, hogy a költemény inkább egy személyes bosszú szövege, mint egy nemzeti büszkeséget éltető költeményé. Sokak szerint az egyik legvéresebb nemzeti himnusz, melyben szó van gépfegyverekről, puskaporról és a franciák véres leszámolásának tervéről is.
Esküszünk, hogy romboló tüzünkkel,
Kiömlő vérünk bő áradatával,
Lobogó fényes zászlóinkkal,
Melyek büszkén szállnak a magasban,
Felkelünk elszántan életre halálra,
És Algéria élni fog,
Légy tanúnk! Légy tanúnk! Légy tanúnk!
Az uruguay-i és a paraguay himnusz zeneszerzője magyar volt
A világ leghosszabb himnusza egy bizonyos Francisco José Debali nevéhez köthető, akinek eredeti neve Debály Ferenc József volt.
1791-ben született katonazenész sarjaként és ő maga is korán, már tizennégy évesen elkezdte katonazenész pályafutását. Harcolt a napeóleoni háborúkban, zenéi képzést kapott Lipcsében és Bécsben, majd letelepedett Olaszországban, mint a piemontei lovasezred karmestere. 1838-ban egy jobb élet reményében feleségével és hat gyermekével Brazíliában akart szerencsét próbálni, azonban az ott pusztító sárgaláz miatt végül Uruguayban köthettek csak ki. A fiatal ország épp egy véres háború küszöbén állt, mely több, mint tizenkét évig tartott.
A háború kitörésekor, Debály önként jelentkezett új hazája védelmére és hamarosan a tábori zenekar karmestere lett. Zenekarának harcias indulói igyekeztek lelket önteni a bátor önkéntesekbe, így a Cagancha mellett vívott csatában is, ahol a vesztésre álló uruguayiak végül győzedelmeskedtek Rosas tábornok csapatai felett. Ez a dicsőség ihlette meg a Himno a Cagancha megírására, mely általános sikert aratott az ország fővárosában, Montevideoban.
Uruguay nemzeti himnuszának zenéjét 1841-ben Francesco Acuna de Figueroa uruguayi költő szövegére írta. A zene lendületes, indulószerű, a francia, olasz illetve a brazil himnuszhoz hasonlítható.
A paraguayi nemzeti himnusz zenéjét, szintén Figueroa szövegére szerezte Debály Ferenc 1846-ban, Montevideó ostroma alatt. Bár nagyon szerény körülmények között élt családjával, mégsem fogadott el semmilyen honoráriumot művéért, azt személyes hódolatul nyújtotta át a paraguayi népnek.
https://www.youtube.com/watch?v=6ojJE8WUTlo
A spontán keletkezett himnusz
Malajzia nemzeti himnuszának alapja egy hirtelen megoldás következményeként született, mikor is Perak Szultánja hivatalos meghívást kapott Viktória királynőtől. A maláj uralkodó segédjét megkérték, hogy a hivatalos fogadáson intézkedjen országuk himnuszáról, de mivel ekkor még nem volt nemzeti daluk, a leleményes segéd egy népszerű, Seychelles-szigeteki dallamot kezdett el dúdolni. A rafinált ember előtte figyelmeztette a szultánt, hogy ennél a dalnál kellene úgy csinálni, mintha az a hivatalos himnusz volna. Végül valóban ez maradt Perak Állam nemzeti dala, és mikor Malajzia 1957-ben független ország lett, új szöveget írtak hozzá.
Amikor az asszony cseszeget, hogy írjál már egy himnuszt
1853-ban Mexikó hivatalos versenyt írt ki a nemzeti himnusz szövegére. Francisco González költőt nem igazán érdekelte a dolog, de a barátnője csak nem hagyta békén. Bezárta a férfit egy szobába, melyet telepakolt Mexikó történelmi képeivel, hátha azok inspirálják a férfi fantáziáját. Az asszony végül kiengedte, miután a költő egy tíz versszakos költeményt csúsztatott ki az ajtó alatt. A vers végül a nemzeti himnusz lett, a barátnő pedig a költő felesége.
Az egyik legöregebb himnusz
Hollandia himnusza egészen 1932-ig nem számított hivatalosnak, pedig már akkor 300 éves volt. Az alkotás 15 versszakból áll, és minden strófa első betűjét összeolvasva megkapjuk a holland hős, Willem van Nassov nevét.
Himnusz, mint családi biznisz
A Cook-szigetek nemzeti himnusza – melyet egy házaspár együtt írt meg – az 1980-as évek elején lett elfogadva. A zenét az akkori miniszterelnök, Sir Thomas Davis szerezte, míg a szöveget – mely maori nyelven írtak – a felesége Pa Tepaeru Terito Ariki törzsfőnök asszonyság komponálta.
Egy picit ebből, egy picit abból
Amikor 1918-ban Csehszlovákia létrejött, a himnusz egy cseh opera (Fidlovačka) és egy szlovák népdal („Kopala studienku”) egy-egy versszakából összegyúrva jött létre. 1993-ban nem pusztán az ország hanem, a himnusz is kettészakadt: az első versszak a Cseh Köztársaságé, míg a második strófa Szlovákiáé lett.
Himnusz country stílusban
Az aprócska dél-atlanti sziget, a Szent Ilona sziget – ahova egyébként Napóleont is száműzték – még mindig brit fennhatóság alá tartozik, de van egy sajátos himnuszuk, amit akkor játszanak el, mikor a híres teher és személyszállító hajó, az RMS St. Helena elhagyja a sziget partjait. A dalt az amerikai David Mitchell írta, aki soha nem volt Szent Ilona szigetén. A férfi a szomszéd szigeten dolgozott, amikor egy barátja megkérte, hogy írjon egy himnuszt a számára oly kedves St. Helena szigethez. Mitchell képeslapokat nézegetett, hogy inspirációt nyerjen és megalkotta az egyetlen country stílusú himnuszt.
A búskomorsággal vádolt himnusz
A magyar Himnusz világszerte emlegetik a legdepresszívebb himnuszok között, azzal indokolva, hogy ahelyett, hogy nemzeti büszkeségünket vagy harci bátorságunkról elmélkednénk, inkább a múlt sebeit nyalogatjuk, és a jövő miatt is csak kesergünk. Mentségként szolgáljon, hogy Kölcsey eredetileg nem is klasszikus himnusznak szánta a verset. Keletkezésénél a szabadságnak nyoma sem volt, nem hiába adta a költő a „Magyar nép zivataros századaiból” alcímet a szerzeményének.
Egy anekdota szerint a kommunizmus idején Rákosi Mátyás úgy gondolta, hogy nemcsak a címert, de a himnuszt is kezelésbe kellene venni. Állítólag megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz megalkotásával, mire Kodály válasza ez volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.”
2013-ban elkészítették a Himnusz lendületesebb és rövidebb verzióját is, melyet főleg a világversenyek eredményhirdetési ceremóniájához szánnak.
