Kleist Kohlhaas Mihály című kisregénye sokakat megihletett már. Számtalan irodalmi átdolgozás, jó pár film és színházi előadás is készült már a lócsiszár történetéből, de grandiózus, kosztümös akció-kaland film még biztosan nem.
Szájtátva álltam egy mozi bejárata előtt a minap A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája feliratú óriásplakát előtt.
Kohlhaas Mihály történetével furcsa módon először Hajnóczy Péter novelláján keresztül ismerkedtem meg. A fűtő című elbeszélést olvastam először, csak aztán olvastam hozzá az előzményt, Kleist kisregényét.
A fűtőben Kolhász Mihály, kazánfűtőtől egy nap megvonják az addig védőitalként kiosztott fél liter tejet. Kolhász harcba kezd, hogy visszaszerezze a védőitalt, bebizonyítsa, hogy igazságtalanság történt. Képtelen elfogadni az egyébként takarékossági megvonást, kiáltványokat ír a szakszervezetnek, az ENSZ-nek. Kolhász felesleges és abszurd harca megérintett, bele is húzott a többi Hajnóczy novellába, ugyanakkor Kleist felé is megnyitotta az utat.
Kleist szövegében Kohlhaas Mihály egy brandenburgi lócsiszár, aki lovakkal indul Szászország felé. Útja során a tronkai Vencel várnagya megállítja, és csak egy bizonyos passzus ellenében engedi tovább. Kohlhaasnak nincs meg az akkor még szükségesnek tetsző passzusa, így megígéri a várnagynak, hogy Drezdában kiváltja, és visszafelé bemutatja azt. Zálogba otthagyja két lovát és egy szolgáját. Drezdában megtudja, hogy a passzusra semmi szükség, a papír követelése csak önkényeskedés volt. Visszatér a várba, a lovait lesoványodva, a szolgáját összeverve találja. Kohlhaas az érthetetlen történések után bosszút esküszik és becsületes lócsiszárból, kegyetlen bosszúállóvá válik. Bosszúhadjárata során gyújtogat, nőket, gyerekeket is gyilkol.
Amikor végigolvastam a Kleist kisregényt, furcsa érzés fogott el. Ezt is ismerem valahonnan. Eszembe jutott egy korábbi színházi élmény. Gyerekként nézhettem. Rémlett, hogy voltak lovak, meg egy vásár, meg bosszú, és aránytalanul nagynak találtam a széket magam alatt. Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabját láthattam, fogalmam sincs, miért.
Szóval a mozi előtt állva azon gondolkodtam, hogyan lehetséges az, hogy ez a történet ennyi formában eljut hozzám újra és újra. És, hogy miért van az, hogy mindig teljesen új formában jön, hogy mindig teljesen más dolgokat értek meg belőle.
Hajnóczy fűtője abszurd és felesleges harcot vívott napi fél liter tejért, ami valójában semmit nem könnyíthetett a munkakörülményein. Kleist Kohlhaasa különböző jogi problémákat vetett fel bennem annó, nem annyira a kis ember tragédiáját éreztem át, inkább filóztam az egészen. A Sütő-féle dráma átirat félig-meddig délibáb maradt, de emlékszem rá, talán nem véletlenül.
A másik dolog, ami pár percig még a plakát bambulására kényszerített az a gondolat volt, hogy vajon miért ilyen furcsa számomra ez a plakát. Olyan, mint valami akciófilm plakátja. Hazaértem, és becsapódtam a gugli elé. Az imdb műfaji megjelölésében a történelmi dráma szerepelt. Egy pillanatra megnyugodtam. A Puskin mozi weboldalán már történelmi kalandfilm megjelölést láttam. Oké, lássuk a trailert!
Kicsit X-menes, nem? Rossz érzés fogott el. Tényleg egy menő, kosztümös, kaszkadőrös, gyilkolós kalandfilmet fogok látni Kohlhaas Mihály történetéből? Nem szeretek átdolgozásokon sopánkodni, bezzeg a régi jó dolgokból nem maradt semmi- felkiáltással, mégis kicsit azt érzem, ez a film meg fogja erőszakolni a kapcsolatomat ezzel a történettel. Trailer és plakát alapján talán még senki nem írt le filmet, én sem teszem, valójában inkább várom, mert számomra annyira megdöbbentő volt a tény, hogy ez a film elkészült.
Július 30. és augusztus 6. között a Vertigo Média és a Budapest Film Zrt. közös szervezésében Vertigo Filmhét lesz a fővárosi Puskin moziban. A filmhét programjában összesen 23 film szerepel, melyek közül kettő az országos premier előtt látható majd. Az egyik ilyen hamarabb megkapott finomság A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája lesz. A filmet augusztus 6-án vetítik először a Puskinban.
