Szuperközelről fotózta a drogokat Sarah Schoenfeld

Sarah Schoenfeld, berlini képzőművész a drogok kémiai szerkezetét és valamilyen módon az emberre gyakorolt hatását is megmutatja a képein.

All You Can Feel című sorozatában Schoenfeld a drogokat vízzel keverve egy speciális expozíciós eljárással fotózza. A drogcseppeket később reakcióba hozza fényérzékeny ezüst-nitrát részecskékkel. Egyszerre alkot meg egy sajátos kémiai reakciót és egy érdekes vizuális élményt.

Zenésznek készültem, aztán a vizuális művészetek kezdtek érdekelni. Most az érdekel, hogyan tudnám a belső dolgokat vizualizálni.

De nem csak a szemnek érdekesek ezek az alkotások. A képek a szerek használatának élményét is színre viszik. A fotók a kiállítás után egy albumban is megjelentek. A fotóst többen szembesítették a felfedezésükkel, miszerint a kép megidézi az egyes szerek kiváltotta élményt. Az album egy rehabilitációs otthon személyzetéhez is elkerült, akik érdekes kísérletbe fogtak. Anélkül, hogy bármit is mondtak volna a képekről, megmutatták őket épp kezelés alatt álló drog-függőknek, és arra kérték őket, válasszák ki a nekik a legjobban tetsző ábrát. Kivétel nélkül mindenki azt a képet választotta, amely azt a szert ábrázolta, melyet korábban használtak. Még az intézet titkárnőjét is bevonták a kísérletbe, aki a koffeint választotta, hiszen az egyetlen addiktív anyag, amit fogyasztott, a kávé volt.

Talán azt, ahogy a dolgokról gondolkodunk már a technika formálja. Vannak ezek az érzéseink, de talán nem jövünk rá, hogy az érzéseket a körülöttünk lévő dolgok formálják. De nem tudom, szeretem azt is hinni, hogy ez az egész megmagyarázhatatlan.

Schoenfeld tehát valami olyasmit állít, hogy az érzéseink, a benyomásaink, már nem feltétlenül léteznek hamarabb, mint az érzéseink leképezése. Hamarabb van a leképezés, mint az érzés. A drogok esetében manapság előbb látjuk a tévében, hogy milyen érzés mondjuk heroint használni, minthogy magunk megtapasztalnánk. Ez az első műtapasztalat, aztán befolyásolja, befolyásolhatja a valódit. Olyasmi lehet ez, mint Oscar Wild elhíresült mondata: Nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet a művészetet.

Szinte minden újságíró megkérdezi, hogy honnan szereztem be az anyagokat. Erre azt válaszolom, hogy hagyjuk már, Berlinben élek, egyszerűen megveszem a szereket az utcán. Tényleg erről kell beszélni? Egyébként, ha valamit megtanultam az egész dologgal kapcsolatban az az, hogy tulajdonképpen a betépéshez szükséges anyagok bennünk is megvannak, a fogyasztói társadalom érte el azt, hogy ezt ma már pénzért vesszük. Amikor dolgozom, hasonlóan érzek, attól is lehet repülni.

Schoenfeld a stúdióját laboratóriummá alakítva valami egészen különös dolgot hozott létre. Egyrészt az analóg fotózás kémiai eljárásait vegyítette a drogok kémiájával, másrészt egy nagyon furcsa vizuális-pszichológiai vegyületet is létrehozott, mindezt illegális szerekkel.