Egy generáció nőtt fel rajta, az eggyel korábbi pedig ezért tanulta meg használni az internetet. Aki nem volt fent, annak nem köszöntek a folyosón általánosban, meghívót kapni akkoriban felért valóságunk VIP-szektorával. Június végén azonban örökre elköszöntünk tőle, üzemeltetői szerint fenntartása értelmetlen. Még úgy is, hogy tavaly nyereséges volt, az iWiW oldala indulása után 12 évvel lehúzta a rolót és minden adatot törölt, ha csak nem rendelkeztünk másképpen amikor még megtehettük.
Korábban létezett, mint a Facebook,
a külföldi oldal azonban nagyobb tőkét tudott mozgósítani és végül úttörővé lett olyan nagy sikerű opcióival, mint a megosztások és a like gomb. 2005 és 2010 között a leglátogatottabb magyar oldalnak számított, a magyar internetezők mindannyian tagok voltak, azaz a felhasználók száma és az internetfelhasználóké nagyjából megegyezett az országban.
Az elmúlt időszakban a tagok
adatforgalma a fénykorban látott több gigabitesről száz megabit körülire csökkent. Amikor május közepén elterjedt a hír, hogy az oldalnak vége lesz, a látogatottság megint az egekbe szökött – átmenetileg. Bár rengetegen sajnálták az iWiWet, a lelkesedés most már kevés volt a fennmaradáshoz, és amúgy sem tartott sokáig. Egy héttel a hír bejelentése után újból visszaesett a forgalom, és az iWiW még halála napján sem tudta hozni a hőskor látogatószámát. Szervereit nem lehetett leszerelni amikor anno csökkenni kezdett a látogatottsága, a gépek áramfogyasztása ellátott volna egy kisebb települést is. Százan jelentkeztek, hogy megvennék és üzemeltetnék, de valójában egyiküknél sem látták biztosítottnak az adatvédelmet Kovács Gergely, az Origo Zrt. iWiW-működtetéséért felelős igazgatója szerint.
Élhettünk (volna) a lehetőséggel,
hogy időkapszulákban elmentsük a képeinket (valljuk be, sokan már csak ezeket nézegetni jártunk vissza) és pillanatfelvételben megőrizzük ismerősi szálainkat. A végnapot megelőző vasárnap négy és fél millió tagot számlált, még háromszáz katasztrófaturista regisztrált, és négyezer üzenetet küldtek el. Két napja az iwiw.net már csak ránk köszön, szűkszavúan is sokatmondó három pontjával a szó végén melankolikus nosztalgia lengi körül. Az ember szinte várná, hogy mindjárt jön az átirányítás, vicc volt, itt vagyunk, lépj be, ne hagyj fel minden reménnyel, ennek a korszaknak nincsen vége még…
