Magamutogatás vagy közös felelősségvállalás? Örömünnep vagy vonaglókamion? Nincsenek megfejtéseim, csak tapasztalataim.
A Kossuth teret egy mellékutcából közelítettem meg. Nem tudtam, mi vár rám, de már a buszból láttam, hol melegszik a hangulat. A színes lufik, a tömeg szeletkéi messziről jelezték az irányt, aztán sárga mellényes önkéntesekbe botlottam, akik kedvesen tovább irányítottak.
Szembetaláltam magam egy tucat sorban állóval, egy kordonnal és több tucat rendőrrel. Sorba álltam. Diszkréten bepillantottak a táskámba, majd továbbengedtek és jó szórakozást kívántak. A hátam mögött egy szánalmasan kis létszámú csapat(ka) jelent meg, buziztak egy kellemeset, aztán odébbálltak. Felkacagtam magamban.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
A téren már hatalmas tömeg fogadott, a kamionokból bömbölt a tipikus tucctucc, furcsán feltűnő ruhás fiatalokat és időseket láttam mindenfelé magam körül, de farmeres pólós hozzámhasonlókat, gyerekeket is szép számmal, szivárvány színű zászlókkal, lufikkal a kezükben. Hamar feltűnt, hogy mindenki jól érzi magát, mindenki mosolyog, beszélget, nevet, táncol. A boldogság ragályos. Éreztem, hogy nem úszom meg én sem.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Az indulásra még sokat kellett várni, addig gondolkozni is volt időm picit. Mit fejez ki ez a hatalmas tömeg? Kik alkotják ezt a tömeget? Láthatóan nem csak melegek, biszexuálisak, leszbikusok, transzneműek, hanem szolidáris heterók is. Nem csak partizni vágyó meleg fiúkák vannak itt, hanem idős nénik, bácsik, családok is. De ha ez a felvonulás létezik, és szivárvány színbe borul ez a tér, és üvölt a zene, akkor nem pontosan azt fejezi ki a rendezvény, ami ellen harcol? Nem arra hívja fel a figyelmet a meleg felvonulás, hogy a melegek mások, hogy fel kell vonulniuk, mert annyira mások? Nem szít-e gyűlöletet azokban is, akik nem feltétlenül homofóbok, csak egyszerűen nem tetszik nekik a vonaglókamion?
Nem tudom, hogy a megkülönböztetés ellen való tüntetés nem eredményez-e szükségszerűen folytonos megkülönböztetést.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
A tömeg lassan elindult. A kamionokról hallottam a sok-sok buzdító mondatot a szabadságjogokról, az egyenlő bánásmódról, előbújásról, szolidaritásról. Nem tudok nem egyetérteni vele. A Budapest Pride-ról sokaknak tényleg vonagló kirúzsozott ajkú, smároló pasik, vagy magassarkúban lötyögő, seggrázó transzik jutnak eszébe, az egész felvonulást izléstelennek, magamutogatónak gondolják, de én mást láttam.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Én azt láttam, hogy táncolva, énekelve vonul együtt mindenki. Nem tudom, ki meleg, ki biszexuális, ki leszbikus, ki családanya. Azt láttam, hogy mind azért vonulunk, hogy megmutassuk, most már tényleg mindenki egyforma. Hogy értelmetlen, ostoba, szánalmas dolog a gyűlölködés és az ujjalmutogatás.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Ellentüntetőket az Oktogonig egyáltalán nem láttam. A felvonulás útvonala és a kordon között hatalmas volt az üres tér, rengeteg rendőrt láttam, akármerre néztem. Sokszor azt éreztem, majdnem annyi rendőr van itt, mint amennyi felvonuló. Az Oktogonnál valamiért megállt a menet. Ez többször is előfordult az addig megtett úton is, senkit sem zavart, pihenhettünk egy kicsit. Egy kamion mögött álltam éppen. A kamion tetején hirtelen kiabálni kezdett valaki.
Tönkreteszitek a társadalmat!
– üvöltötte. Egy transzparenst és egy fekete táskát lóbált egy feketébe öltözött fiatal férfi. Megfagyott a levegő. Egy perc sem telt el, és sejtésem szerint, civil ruhás rendőrök, terrorelhárítók jelentek meg a férfi mellett, egy pillanat alatt leterítették a földre, megrugdosták, majd elvezették. A felháborodott tömegből többen azt kiabálták:
Látens buzi!
Ijesztő volt. Nem értettem. Az út felénél járhattunk, és ez volt az első ilyen jelenet. Féltem, hogy megismétlődik, féltem, hogy többen jönnek. Magunkat féltettem.
A buli persze folytatódott, elindultunk. Hamar újra elkapott a lelkesedés. A Hősök terénél még láttunk pár árpádsávos zászlót, de az ellentüntetők – ezt az előbbi kivételt leszámítva – olyan messze voltak a felvonulástól, hogy csak keresve találhattuk meg őket. Teljes mértékben kiiktathatóak voltak.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
A Városligetbe érve már nagyon elfáradtam, de jó érzés volt a végéig elkísérni a menetet. Páran azt emlegették, hogy itt már kordont bontottak a tüntetők, és hogy egy ideig még nem lehet elhagyni a rendezvény területét, mert veszélyes. A szervezők sem tudták megmondani, pontosan melyik kijáratot nyitják majd meg a rendőrök. A pride-ozók kicsit felháborodva vették tudomásul, hogy be vannak zárva. A rendezvény még nem ért véget, a piknik még csak akkor kezdődött a Városligetben, a főattrakció, a felvonulás azonban véget ért, sokan már haza akartak menni.
Fotó: Benedek Leila
Fotó: Benedek Leila
Aki szerencsés volt, pont a jó kapunál állt, és hamar kijutott. Egy rendőr megafonba kiabálta, hogy a Bajza utcánál le lehet menni a földalattihoz, és az Oktogon vagy a Deák tér felé lehet elhagyni a helyszínt. Éppen azon gondolkodtam, talán ésszerűbb lenne hazasétálni, a metróhoz érve, a hatalmas tömeget megpillantva méginkább a séta mellett döntöttem VOLNA. Kiderült, hogy csak metróval lehet elhagyni a helyszínt, a gyalogos forgalmat egyelőre nem nyitják meg. A biztonságunk érdekében. Furcsa volt belegondolni, hogy bánthatnak, csak mert innen sétálok ki. De türelmesen kivártam, hogy sorra kerüljek, és leengedjenek a metróhoz.
Csak remélni mertem, hogy este a híradóban nem hallok majd semmiféle borzasztó fejleményről. Ha valaki megkérdezte, milyen volt, csak annyit mondtam, hogy nagyon jó, hogy jól éreztem magam, hogy az, hogy részt vettem benne, formálta a gondolkodásomat, hogy most már van jogom véleményt formálni. Büszke voltam magamra, nyitottnak, elfogadónak éreztem magam, modernnek, európainak. Nincsenek megfejtéseim, csak érzéseim. Nem tudok érvelni, csak mesélni.
Pontosan ezt éreztem én is. Nagyon jó cikk.
Nem értem ezt az egészet. Nincs bajom sem a homoszexuálisokkal, transzneműséggel, leszbikusokkal sem senki mással sem, sőt azzal sem, hogy büszkén felvállalják ezt. Ami nem hagy nyugodni az az, hogy miért kell ezért egy felvonulást szervezni? Ha én büszke vagyok arra, hogy heteroszexuális vagyok és rendezek egy felvonulást, hogy ezt kifejezhessem akkor minimum helyben meglincselnek.
Ugyan ez a helyzet ha azt mondom, hogy büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok vagy épp, hogy én a régimódi családképben hiszek (ilyenkor már el is könyveltek szélsőséges gondolkodásmódúnak vagy autistának).
Miért szabad nekik felvonulniuk és miért nem szabad a hozzám hasonló embereknek? Milyen egyenlőség az, amit egyenlőtlen jogokkal érdemelnek ki?
Láttad ezt a videót? https://www.youtube.com/watch?v=u3PgH86OyEM Ennél jobban nem lehet rávilágítani arra amit mondani akarok. Most tekintsünk el attól, hogy ez egy nő és egy férfi között zajlott, az emberek ugyan így viselkednének ha egy hetero és egy meleg között, megvert egy meleg? Háh de balfasz vagy! Megvertél egy meleget? Tudod mi vagy Te? Egy homofób vadállat vagy akinek rács mögött a helye.
Szerintem minden ember ember, a meleg is a hetero is, a roma és a magyar is sőt a nő és a férfi is. Nem kell ezt az emberek képébe nyomni erőszakosan mindenhol, hogy AKKOR IS MELEG VAGYOK!
„civil ruhás rendőrök, terrorelhárítók jelentek meg a férfi mellett, egy pillanat alatt leterítették a földre, megrugdosták, majd elvezették.”…megrugdosták, mert kinyilvánította a véleményét…én miért nem rugdoshatok meg akkor egy meleget sem, amikor ugyan ezt teszi, csak mellette még 2000 ugyanolyan meleggel…? Nem vagyok homofób, legalább is én így gondolom, de ez a cikk még inkább csak az indulatokat kelti a „normális” emberekben…
egy fekete táska volt nála, amit össze-vissza lóbált. tulajdonképpen bármit tehetett volna, gondolom ezért. de én is elszörnyedtem, a leesett államat takartam a kezemmel, nyilván nem tetszett, hogy rugdossák. csak arra tudtam gondolni, hogy azért teszik, mert valahogy le kell teríteni. tényleg nem lehetett tudni, hogy mit akar, mi van a táskában, miért lóbálja. voltak ott gyerekek is.
az indulatkeltés egyáltalán nem célom, sőt. leírtam, amit láttam (ami nyilvánvalóan egy kis szelet), jót is, rosszat is egyaránt. kételyeket is, érzéseket is, ennyit tudok.
Kedves Leila! Tetszik a kérdésfelvetésed: „Nem tudom, hogy a megkülönböztetés ellen való tüntetés nem eredményez-e szükségszerűen folytonos megkülönböztetést.” Hasonlóan gondolom én is. Próbálok viszont több helyről tájékozódni, riportfotókat nézni, például ilyet is találtam: http://alfahir.hu/sites/barikad.hu/files/2014/ghj/21.jpg Erről mi a véleményed? Láttál-e még hasonlót? Mert hát szerintem is „értelmetlen, ostoba, szánalmas dolog a gyűlölködés és az ujjalmutogatás.”
Igen, ezt láttam. Ez sem tetszett, pedig Andrea Giuliano-val készítettem egy interjút is a napokban (https://librarius.hu/2014/07/05/nem-szoktam-feltenni-magamnak-kerdest-hogy-meleg-vagyok-e-andrea-giuliano-interju/) és nagyon szimpatikus volt nekem, akkor. Itt nem. Ugyanígy nem volt szimpatikus, amikor valaki látensbuzizott. Ez nyilván provokáció. Hallottam erről a feliratról beszélni a Giuliano-t egy felvételen, azt hiszem az Index csinálta. Ott azzal érvelt, hogy a hülyeségre hülyeség a válasz, sértésekre sértés, szóval, hogy úgy támad vissza, ahogy a támadásokat kapja.
Viszont összességében nem tapasztaltam ilyen fajta „visszatámadásokat”. És örültem is neki. Talán Giuliano picit maga alatt vágta a fát ezzel, de ezt tényleg nem láttam tipikusnak a Pride-on. A mások is mások, biztosan volt köztük több, aki hasonlóan visszaprovokált, de a többségnek biztosan nem ez volt a célja.
Ja, azt szeretném még hozzátenni újra, amit a cikkben is megírtam, hogy ezek teljesen szubjektív gondolatok. Hazaértem, leültem, megírtam. Utána nézegettem hírportálokat. Szándékosan. Azt akartam leírni, milyen a Pride belülről, ezer ponton meg lehet cáfolni, amit írtam. Nem egy helikopterről figyeltem az eseményeket, hanem egy szűk térből a tömegben.
Nyilván nem cáfolni akartam, amit írtál, csupán kérdezni Tőled, mert bár a tapasztalataid valóban szubjektívek, a riportod mégsem tűnt elfogultnak. Jó írás.
Persze, hogy provokáció, ráadásul neki „ingyen” van, hiszen olasz (ez nem leminősítés, hanem tény). Innen nézve viszont még ostobább és szánalmasabb. És rettenetesen sokat tud egy ilyennel ártani annak a közösségnek, amelyiknek – elvileg – az érdekét szolgálná. Én például (ha már muszáj kategorizálni, akkor inkább) nemzeti érzelmű vagyok, noha nem akarom visszafoglalni Erdélyt, nem járok szélsőjobbos megmozdulásokra, a kormánykoalícióról is megvan a véleményem, nem vagyok xenofób és nem szoktam mocskosbuzizni sem. És nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel így. Szóval engem ő csak ne nevezzen faszszopónak, mert még a végén el fog menni a humorérzékem.
Megkeresem a videót, mert ott én azt veszem ki a szavaiból, hogy nem konkrétan minden nemzeti érzelmű fasszopó. Minden magyar az, valahol (mármint nemzeti érzelmű :D)..azért..mégis. Szóval egy konkrét csoportnak szólhatott ez az üzenet, akik feltehetően őt sértegethették, de lehet, hogy csak helyette magyarázkodok. Abban biztos vagyok, hogy nem egy egész nemzetet akart ő lefasszopózni, hiszen ő maga mondta, hogy imádja ezt az országot.
http://index.hu/video/2014/07/06/pride_2014/
2:14-től beszél.
Bár szinte biztos, hogy láttad ezt, talán érdemes megnézni, inkább meghallgatni újra, persze nem azért, hogy újra szítsam az indulatokat. Örülök a párbeszédeknek amúgy, főleg, hogy minden hozzászólás ilyen kulturált és elgondolkodtató. Öröm, tényleg.
Kedves Leila!
Nagyon tetszett az írásod. A hozzászólókkal egyetértek abban, hogy a belinkelt kép, amelyen a fiatalember papnak van öltözve, felháborító. Sajnos az ilyen megnyilvánulások csak gerjesztik a feszültséget, nagyobb támadási felületet adva a meleg közösség ellen. Ezeket abszolút hanyagolni kellene, hiszen a pride nem az ehhez hasonló, gusztustalan provokációkról kellene, hogy szóljon. Annak viszont nagyon örülök, hogy a beszámolód és a közzétett fényképek alapján mára már lemorzsolódtak az „extravagáns” öltözködésű emberek, nem billeg egy férfi sem kisminkelve, magassarkúban. Számos meleg ismerősöm, barátom van, akik tisztességes, becsületes emberek, így a közvetlen tapasztalataim alapján semmivel sem tartom rosszabbnak vagy kevesebbnek őket. Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Életemben eddig három melegfelvonuláson vettem részt, noha nem Magyarországon. Az egyik Londonban volt, a másik kettő pedig Berlinben. Mindhárom esetben megdöbbenve tapasztaltam az ottani emberek hozzáállását. Tulajdonképpen ebben a két városban már össznépi, karneváli hangulatban zajlik a felvonulás, többszázezres tömeg részvételével. Számomra egészen hihetetlen volt. Természetesen megértem azokat az embereket is idehaza, akik nem értenek egyet a felvonulással vagy ellenzik a homoszexuális kapcsolatokat. Ehhez joguk van. Viszont egy fejlett társadalomban az ellentüntetők is normálisan, emberi hangon fejezik ki a véleményüket, nem megsértve a másik felet. Persze ugyanez vonatkozik a felvonuló tömegre is.
Amit viszont szeretnék kiemelni, az a vallási oldal. A mostani felvonuláson is számos olyan transzparens volt, amelyen III. Móz. 20,13. tanítása volt olvasható. Sajnos, akik a Biblia tanításaival dobálóznak, ők maguk is álszentek. Nem hiszem el, hogy ezek az emberek betűre pontosan a Biblia utasításai szerint élnek. A homoszexualitás nem arról szól, hogy az most Isten ellen való, hanem érzelmekről. Egy homoszexuális embernek is joga van ahhoz, hogy azonos nemű párja legyen, joga van a boldogsághoz. Senki nem várhatja el tőlük, hogy egész életüket boldogtalanságban, bújkálva kelljen leélniük. Őszintén, milyen élet ez így? Semmilyen. 2014-ben azért már túl kellene látni a Biblia sorain.
Nekem van két kislányom, próbálom őket az elfogadásra és a megértésre nevelni, hogy jobbá tehessék a társadalmat.
Minden jót kívánok!
Orsi
Kedves Orsi,
nagyon köszönöm. Mindenre bólogatok, amit leírtál.