Pókember a Nyugatinál bámészkodik, Disneyland épült a Deáknál, Batman szobor áll a Petőfi téren, zombik lepik el a négyeshatost.
Kovács Péter KoPé olyan ál-fotókat, Photoshop-montázsokat készít, melyen fővárosunk emblematikus tereire fantasztikus lényeket, szörnyeket, szuperhősöket montíroz. A fotókból készült kiállítás május 20-án nyílt meg a Courtyard by Marriott Budapest City Center-ben, a képek és KoPé népszerűsége azóta töretlen. A godzillás, vasemberes Budapest KoPé Facebook-oldalán már több, mint ötezer kedvelőt eredményezett, az Instagram-oldalt is több ezren követik. KoPéval a képek készítéséről, ötletekről, sikerekről a képek értelmezéséről beszélgettünk.
1. Mikor kezdtél el ilyen montázsokat készíteni, mi adta az ötletet? Mikor és hogyan váltak ilyen sikeressé a képek? A kiállítás óta nagyon népszerű például a FB.-oldalad.
Már 1998 körül is (17 évesen) csináltam hasonló képeket, amiket itt-ott számítógépes programokkal foglalkozó cd-mellékleteken közöltek. De az Alternative Budapest sorozatot 2012-ben kezdtem el. Akkor nyáron regisztráltam az Instagram-ra illetve a Foursquare-re, és ott kezdtem megosztani először ezeket a képeket, majd 2012 év végén elindult a Facebook oldalam is. A facebook oldal indulása után nem sokkal már több százan megosztották a képeimet, egyre több követőm lett, egyre több helyen írtak rólam. 2013. novemberében nyílt meg az első önálló ‘Alternative Budapest’ kiállításom, majd januárban a WestEnd Office Centerben, az Universum Poker Clubban, és most a Courtyard by Marriott Budapest City Center Hotelban. A Kazi30 galérián keresztül pedig több csoportos kiállításon is résztvettem. A Facebook oldalam 2013 eleje óta pörög, egyre jobban. Nagy örömöm, hogy minden kiállításomat sok sajtómegjelenés követ, természetes, hogy így a facebook oldal, a tumblr, az instagram és az indafotó oldal is jobban pörög. Nemrég elindult a www.budapestalternative.com is, ahol egyben megnézhető az összes kép, gif és mindenféle infó.
2. Hogyan készülnek ezek a képek? Először vannak a pesti képek a fejedben és utána látsz bele valami új, odamontírozható elemet, vagy előre tudod, hogy a Beatles-höz jó lesz majd a Keleti pályaudvar zebrája például?
Sétálok az utcán, nézelődök, és egyszer csak beugrik egy kép. Fotózom és ha számítógép közelébe kerülök, rárakom, ami hiányzik, effekteket teszek rá és megosztom.
3. Ha értelmezni próbáljuk ezeket a képeket, mire érdemes gondolnunk? Látjuk persze, hogy itt a pop-kultúra emblematikus elemei a pesti, mindannyiunk által jól ismert valóságdarabokba vannak importálva. Érezzük az iróniát is. Mit akartál még megjeleníteni/kifejezni?
Sokan sokféleképpen próbálták értelmezni e képeimet, a sajtóanyagból idéznék: „Nem tiltakozik, nem hordoz politikai nézetet, nem akarja megmenteni a fókákat” Igazából a képek készítése számomra ujjgyakorlat, próbálom elkészíteni az ötleteimet úgy, ahogy elképzeltem. Néha sikerül elég megtévesztő ál-fotót készíteni, néha nem. Mondhatjuk társadalomkritikának némelyik képet, és kereshetjük az üzenetet. De nehéz lesz megtalálni a közös jellemzőt, mert nincsen két egyforma kép. Csak szórakozom, és, hogy tetszik másoknak amit csinálok, az csak az extra. Szerintem akkor is csinálnám ezeket a képeket, ha nem lenne internet, hogy megoszthassam. 10 évesen is rajzoltam és 60 évesen is fogok.
4. A tumblr-oldaladon gif-eket is találhatunk. A gif mindenképpen másfajta médium, mint a fotó. Miért készítesz gif-eket is? Mire jók, miért jók?
Igyekszem elég aktív lenni mindenféle közösségi felületen. Amikor regisztráltam az oldalt (budapestalternative.tumblr.com) hamar rájöttem, hogy a videót és az állóképeket nem terjesztik annyira, mint a vicces gif-eket, a rövid, ismétlődő animációkat. Az amúgy is sikeres képeimről már van Facebook statisztikám, ezeknek a képeknek a rétegeit csak meg kell mozgatnom, és lám, több százan már meg is osztják. Annyira kiszámíthatóak az emberek. Gyermekkoromban még jegyzettömbökre rajzoltam kisebb animációkat és azokat pörgettem a kis ujjaimmal. 8-10 évesen megismerhettem személyesen az egyik első magyar rajzfilmest, a Vuk alkotóját, Dargay Attilát egy tévéműsorban, ahova behívott, de Macskássy Gyula lánya – Macskássy Kata – is nagyon szerette a rövid rajzfilmjeimet, ő is többször hívott gyermekek által rajzolt filmek készítéséhez. 13 éves lehettem, amikor a Pannónia Rajzfilmstúdióban tanulhattam egy szakkörön a rajzfilmkészítést. Otthon Commodore 64 számítógéppel és egy videómagnóval is összehoztam akkoriban kisebb animációt. 17 éves koromra meguntam az animációk készítését. Túl körülményesnek és lassúnak tűnt az akkori programokkal. 2003 körül kezdtem videóvágással foglalkozni, majd visszatértem valahogy az animációhoz is. Pár évvel később igazán nagy élmény volt egy ideig csak ebből élni. És most itt vannak a GIF-ek, újra animációt készítek. De szép történet, beleírom a CV-mbe!
5. Képeslapok is készültek a fotóidból, amik a város különböző dizájner boltjaiban kaphatók. Milyen felhasználási módjai vannak még ezeknek a képeknek? Képeslapként szerintem borzasztóan jól működik.
A turisták imádják a képeimet, van amiről egyből vágják, hogy miről van szó, van amire rákérdeznek, hogy ez valóban megtörtént-e? Nem mindig tudják eldönteni, hogy igazi fotóról van e szó, és ez szórakoztat engem. Lehet kapni weboldalamon keresztül nagyobb vászon és papír printeket is az újabb képekből, szigorúan limitált példányban! Van még sok ötletem, de az egyelőre titkos.
6. Elég sok munkád látható a neten. Ilyen gyorsan dolgozol? Ennyire ihletett vagy mostanában? Az alapanyag végül is sosem fogy el…
Gyorsan dolgozom, sok az ötletem. Szeretném a legtöbbet elkészítetni, még mielőtt elfelejtek valamit, vagy valami fontosabb dolgom lesz. Lehet, hogy 30 éve ihletett vagyok, de azért készül mostanában több kép, mert olyan helyen dolgozom, ahol nem kell sokat túlóráznom. Korán végzem, nem szívják le az agyamat, marad energiám egyéb dolgokon gondolkodni.
7. Lehet, hogy szemtelen kérdés, de te magad műalkotásként gondolsz ezekre a képekre? Én is gondolhatom, hogy azok, mások is gondolhatják, hogy azok, de talán csak az megragadható, hogy te magad hogyan kezeled őket.
Amiben tudom, hogy sok munkám van, vagy nagyon népszerű, vagy amelyikről hosszas vita folyik, vagy sok dícsérő hozzászólás születik, azokra én is úgy tekintek, mint műalkotás. De valamelyik kinyomtatva van rám olyan hatással, hogy ez most a jó lett, és ha lenne egy nagy üres falam, akkor kitenném. (egy képem sincs kirakva) A lényeg, hogy valamilyen hatással legyen rám egy kép, ne csak elmenjek mellette, hanem lelassítsak, vagy meg is álljak előtte megnézni minden részletét, gondolkodjak róla. Más alkotók munkáival is így vagyok, nem csak a sajátommal. A legtöbb ‘Alternative Budapest’ kép számomra inkább kihívás, – ami vagy tetszik nekem a befejezés után, vagy nem -, mint művészeti alkotás.
