Ma 55 éve hunyt el Boris Vian, akit az utókor elsősorban íróként ismer, de egyben a francia jazz egyik megkerülhetetlen alakja is. Zenekritikákat is írt, illetve jazzlemezek ajánlószövegei is fűződnek a nevéhez, emellett zenészként és zeneszerzőként is egyaránt sikeres volt.
Boris Vian zeneimádatát nem rejtette véka alá: a Vernon Sullivan írói álnevet is két jazz-zenész nevének összeragasztásával hozta össze, vagy elég a Tajtékos napokban központi szerepet betöltő Duke Ellington-szerzeményre gondolni (Chloé). Boris 17 évesen látta Duke Ellington párizsi koncertjét: a fiatal fiút teljesen megbabonázta a zene, ennek hatására kezdett el trombitálni is.
Vian később személyesen is megismerte Duke Ellingtont, majd Miles Davist, Louis Armstrongot, Errol Garnert és Charlie Parkert is, párizsi látogatásaik alkalmával ugyanis gyakran ő volt a kísérőjük, némelyikükkel pedig még muzsikált is. Vian valóban tehetséges trombitás volt: egy amatőr jazz-fesztiválon fődíjat is nyert, huszonkét évesen pedig már Claude Abadie zenekarában játszott. Az alábbi videón Boris Vian a The Sheik Of Araby c. 1921-es jazz-sztenderdet trombitálja.
Szívbetegsége miatt azonban a folyamatosan éjszakázó Vian kénytelen volt hanyagolni a fúvós hangszereket, ekkor inkább a dalszerzés felé fordult. Rendkívül termékeny szerző volt: az élet minden területén rohamtempóban dolgozó Vian közel 500 dalt szerzett. Énekesként is bemutatkozik a közönségnek, ironikus dalaival nagy sikere van.
Boris Vian legnagyobb zenei sikere a Le Déserteur (1954) című háborúellenes dal volt, amely annyira jól sikerült, hogy majdnem 10 évig be is volt tiltva Franciaországban. Az algír háború ellen írott dalt eredetileg Marcel Mouloudji adta elő, a vietnámi háború idején Amerikában is nagy siker volt Joan Baez előadásában. A dalnak még honlapja is van, amelynek tanúsága szerint 45 különböző nyelvre fordították le, köztük magyarra is.
A dalszöveg egyébként egy dezertőr levele a francia elnökhöz, amelyben megtagadja a szolgálatot és a kitaszítottságot is vállalja a becstelen háborúzás helyett. Viant a Le Déserteur születése előtt gyakran vádolták apolitikussága miatt, azután pedig éppen az állásfoglalása volt a baj. Persze Viant nem zavarta különösebben a fanyalgó kritika: nem volt különösebben szívbajos, csak szívbeteg.
