- A Kisfa a Belvárosi Templom előtt állt
- Régi emlékek és kuncogások: megbüntette a rendőr a srácot, mert csak úgy, cél nélkül motorozott
- A Kisfa galeri nem a politizálásról szólt
Gyukics Gábor A Kisfa galeri című könyvét a szerző; a kötet szerkesztője, Rákai Orsolya és Kálmán C. György irodalomtörténész mutatta be a Kossuth Klubban.
Felvezetésként a Rákfogó, a Kis Rákfogó és a Syrius zenéiből hallgattunk válogatást, majd Váradi Péter, a kiadó főszerkesztőjének bevezetője után kezdődött a beszélgetés. Gyukics Gábort elsősorban költőként ismertük eddig, ezúttal azonban prózát írt ifjúkorának (és részben barátainak) emlékeiből. A könyv alcíme: szociohorror, de rögtön kiderült, hogy szociográfiára asszociálni tévedés – a könyv inkább történetek laza láncolata.
A Belvárosi Templom előtt lévő kisfa körül gyülekező galeri 1973 és 1979 közötti történeteiből áll össze a kötet – a csoportnak Gyukics is tagja volt. A galerik szubkultúráját már sokan sokféleképpen feldolgozták, de elhangzott a bemutatón, hogy a kisfások az egyik legkevésbé dokumentált csoport a korszakból, így mindenképpen hiánypótoló kötetről van szó. A beszélgetésben szó volt a galerik közötti átfedésekről és viszonyokról is, illetve arról is, hogy a Kisfa meglehetősen színes csoport volt családi háttér szempontjából – a szülők között munkás ugyanúgy akadt, mint katona, vagy funkcionárius.
A Kisfa nem a politizálásról szólt – egyeztek meg a beszélgetők. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna elég balhéjuk, de ezek mögött nem politikai állásfoglalás, hanem az ifjúkor általános lázadása állt. A kötet erényeként emelte ki Rákai Orsolya, hogy Gyukics nem akar hősöket faragni a szereplőkből és nem akarja mitizálni a Kisfát.
A közönség soraiban láthatóan elég sok érintett ült, legalábbis erre következtettem a gyakori összekuncogásokból és egy-egy ismerős névre adott reakciókból, illetve néhány Nagyfás is tiszteletét tette. Nem volt meglepő, hogy az egyik jellemző felolvasott részlet – egy motorozó srác rendőri megbüntetése, mert „csak úgy” motorozott, cél nélkül – ismerős volt a jelenlevők nagy részének, Kálmán C. György szerint pedig ez az eset kitűnően szimbolizálja a tárgyalt korszakot.
A kisfások közötti legfőbb közös pont a zene szeretete volt. A tömegzenét megvető kisfások csakis jazzt és progresszív rockot hallgattak – így szó volt a Syrius, Mini, Interbrass koncertjeiről. A beszélgetés után a könyvbemutatót a töretlen energiájú Török Ádám zárta egy negyedórás koncerttel.
