Kiss István festőművész, rajztanár éveken keresztül vezette Kalocsán és környékén a városi és iskolai képzőművész szakköröket, alkotótáborokat. Alkotói és pedagógusi munkásságáért 2005-ben Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért díjjal tüntették ki. Legújabb kiállítása Budapesten az Unió Galériában (Dob u. 73.) Július 6. – án nyílik meg.
Kik vesznek részt egy képzőművész alkotótáborban?
Egy ilyen táborban hivatásos és amatőr festők, képzőművészek jönnek össze. Bajáról, Kalocsáról, a környékről. Ezeket a műhelyeket rajztanárok és más érdeklődők látogatják rendszeresen. Olyanok, akiket foglalkoztat a rajzolás és a festészet, mint kifejezési eszköz. Ilyen szellemi műhely a térségben Ordason, Hartán, Szeliden, Hajóson, Kalocsán van. De az országban is, egyre több helyen találkozhatunk alkotó közösségekkel.
Sok alkotó elindulását figyelhetted az évek során. A sajátodról mesélnél?
1963 –ban gimnazistaként Tóth Menyhért szakkörébe járhattam. Az egyetemes hírű festőművész, akinek még Mexikóvárosba is eljutottak az alkotásai, itt élt Kalocsától nem messze, Miskén. Ő egyfajta szellemi vezetőnk volt. Sokat tanultam tőle.
Az én Tóth Menyhértem
Aztán később ösztönzést kaptam idősebb barátaimtól, pártfogóimtól, hogy érdemes a rajzolással és a festészettel továbbra is foglalkoznom. 1974-ben a tokaji alkotótáborban próbálgattam szárnyaimat, ahol kiváló és nemzetközileg elismert festőkkel, szobrászokkal ismerkedhettem meg. Biztattak, hogy jó, amit csinálok. Egyre többet festettem és rajzoltam. Míg a következő évben már kiállításon szerepelhettem képeimmel.
Ekkor már intézményi keretek között is tanítottad a rajzot.
Igen, én világ életemben rajztanár akartam lenni. A bajai Tanítóképző Intézet elvégzése után diplomát szereztem Szegeden is, a Tanárképző Főiskolán. Tehát a vágy teljesült, mert azzal foglalkozhattam, amivel mindig is akartam. Egyfajta szakmai és erkölcsi tartást, a művészi munka iránti alázatot akartam mindig is átadni. Azt, amit én is megtanultam azoktól a tanáraimtól, akik annak idején a kézügyességemre felfigyeltek. Összesen negyvenhárom évig voltam általános iskolai rajztanár Kalocsán. Ma már nyugdíjas vagyok. Egyébként csak szabad lélekkel és örömtelin lehet tanítani. A rajzolás és a művészet is magamutogatás. Az exhibicionizmus és a tehetség mellett azonban fontos az is, hogy az embernek olyan tanárai legyenek, akik szívükkel és lelkükkel is oktatnak és nevelnek. Remélem, hogy az én tanítványaim is többel távoztak tőlem, mint az alakrajz és tárgyábrázolás tantárgy nyújtotta ismeretek.
Akik nem ismerik az alkotásaid, nekik mit mondanál, hogy milyen képeket festesz?
Annak javaslom, látogasson el a következő kiállításomra. Budapesten lesz, az Unio Galériában, júilus 6.-án. Egyébként szívesen alkalmazom az akvarellt, linómetszetet és a tusrajzot, mint technikát. Csakúgy, mint a pasztelt, az akrillt, vagy az olajat. Gyakori témáim a szűkebb hazám, Kalocsa város meghatározó terei, épületei, és a Duna- menti táj időtlen nyugalma, Hollandia, a Horvát tengerpart és Székelyföld tájai és terei.
