Kővágó Nagy Imre ha akarjuk, festő, ha akarjuk, fotós, saját meghatározása szerint: képalkotó, aki a test, a mozgás, a tánc bűvöletében él és alkot. Negyedik Testképek című kiállítására készül táncfestményeiből. Fotózásról, festészetről, táncról, technikáról, de elsősorban sajátos útjáról beszélgettünk, mely a rajzokból, festményekből indulva a fotókhoz vitt, majd most egy éles kanyarral újra visszaterelné őt a festészethez.
Korábban absztrakt képeket festettél. Milyen út vezetett el ahhoz, hogy táncfotókat készíts?
Figurákat rajzoltam gyerekkoromban, képregény-figurákat. Aztán később gimnazistaként aktokat. Ezek a rajzok, festmények mindig fotókról készültek. Nem saját műveket alkottam, csak másoltam. Aztán jöttek a non-figuratív rajzok, meg az absztrakt festmények. Ezek már a sajátjaim voltak. Elmentem egy mesterhez rajzot és festészetet tanulni, kiállítást is szerveztünk a non-figuratív rajzokból. Mindig az emberi test érdekelt. Próbáltam ismerősöket megkérni, hogy pózoljanak, mozogjanak nekem, néztem ritmikus sportgimnasztikát a tv-ben, jégtáncot, mindent, ami az esztétikus mozgással összekapcsolható. Aztán teljesen véletlenül – egy kiállításom helyszínén – volt egy balett előadás, ahol megismerkedtem néhány táncossal, majd 2007-től kezdtem el táncot fotózni. Fotózni amúgy nem tanultam. Elolvastam a leírását a fényképezőgépnek. A komponálás maga pedig a festészetből ered. Nyolc évig fotóztam kortárs táncot. Előadásokat, próbákat, kurzusokat, és a saját projektem. A weboldalamon ezeket folyamatosan közzétettem. 2007-től több, mint 700.000 fotó, illetve kb.. 1100 blogbejegyzés született ebben a témában.
Pontosan hogyan készülnek ezek a fotók? Hagyod a táncosokat dolgozni, vagy bele is avatkozol a mozgásukba? Milyen egyéb eszközöket használsz még? (fények, festék stb.)
Irányított improvizációval alkotunk közösen, olyan, mintha egyszemélyes közönségnek, nekem táncolnának. Elsősorban a Bakelitben fotóztam. Ott a helyszín is egészen különleges. Kifejezetten a projektemhez, a Testképekhez fotózunk. Nem is a bravúrossága érdekel a mozdulatoknak, nem a spárga vagy ugrások, hanem maga a test és a táncos személyisége. A formák mozgás közben, a fény-árnyékok a testrészeken, a test helye, szerepe a térben.
Formákban gondolkodom. Az a forma érdekel, amit kialakít a test. Van mindig egy pozitív meg egy negatív tér. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amikor a táncosokkal elkezdjük a munkát elmondom, hogy a tagolt mozdulatok érdekesek számomra, megkérem őket, hogy síkban mozogjanak, ne felém közelítsenek. Ne rövidüljön előre a kezük például. Elsősorban a fényt használom, meg a teret meg a táncost. A festéket csak azért használtuk, mert van, akit zavar a meztelenség. Ha festék van rajtuk, már nem meztelenek. Ezért használtunk még fóliát, különböző szövetdarabokat, vászoncsíkokat. De jobb szeretem, ha a fény, a test, és a tér van a fotón.
Mit gondolsz mi az a legfőbb jelleg, ami elválasztja ezeket a fotókat egy riport-fotótól? Mi az, amitől ezek a képek művészeti alkotások?
Én nem nevezem ezt művészetnek. Nem is tudom, minek nevezzem. Nem művészkedés céljából csináltam. Ezek test-tanulmányképek. Tanulmányok voltak a festészethez. Sokak szerint fontosabb ez a tevékenységem, mint maga a festés. Nehéz ezt meghatározni. Minden művészet, mindenki művész. Elértéktelenedett maga a szó. Nem is akarok ebben gondolkodni. Vagy jó, vagy nem jó. Én jó képeket akarok készíteni.
Festessz még? Vagy a fotó kiszorította a helyéről a festészetet?
Ezeket a fotókat szívem szerint nem állítanám ki. Jók a képek, de én alapvetően a fotó-kiállításokat sem szeretem. Egyszerűen ott van kinyomtatva a kép. Ez furán hangzik a számból, mert rengeteg fotót készítettem. Két fotó-kiállításom volt eddig, az egyik megnyitójára el se mentem. Fontosabbnak tartottam, hogy egy táncelőadást fotózzak. A festménynek teljesen más a természete, textúrája van és máshogy verődik vissza a festék pigmentekről a fény. Bármilyen jó fotó nem tud olyan érdekes kiállítási tárgy lenni, mint egy középszerű festmény. Egyre inkább megyek, mennék ki a fotóból, vissza a festészetbe. De ezek a fotók alapanyagai lesznek festményeknek. Ha úgy tetszik, nyersanyagokká lesznek. Ezek már emlékek is, nem csak fotók, jelen voltam, és mindez majd hozzáadódik a festmények hangulatához.
A tánc lényege a mozgás, a táncosok csak a mozgással tudnak kifejezni bármit is. Te meg lefotózod, mozdulatlanná teszed őket.
A legtöbb táncfotós, úgy készíti a képeit, hogy kimerevíti a pillanatot. Van, aki úgy fotóz, hogy a táncosok kifejezetten bemozdulnak és elmosódnak a figurák vagy akár az egész kép. Kérdéses, hogy melyik a jobb, szebb. Van egy olyan pillanat, amikor kiteljesedik egy mozdulat. A végponthoz érkezik, számomra az a pillanat az érdekes.
Mi foglalkoztat jelenleg a leginkább? Mi lesz a Testképek projekt-tel?
Most jön a negyedik Testképek. Ősszel lesz a Bakelitben. Vissza akarok térni a festészethez. Most kezdek el majd olyan képeket festeni, amiket már négy-öt éve szeretnék, csak egyszerűen nem volt rá időm a fotózás miatt. De minden fotózásban szerzett tapasztalatom fontos adaléka lesz a festészetemnek. Ahogy mondtam, ezek tanulmányok, amik majd a festészetben fognak igazán kiteljesedni.
