Közelről és távolról – Szőcs Éva Andrea és Várbíró Kinga Evelin kiállítása; Museion No. 1 Galéria
A családias hangulatú megnyitó elévülhetetlen érdeme, hogy rövid, mégis kellően informatív volt: a Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetője, Szegedi Zsolt iparművész a kiállított alkotásokra jellemző játékosságot és kísérletező kedvet emelte ki, Szabó Zsófia művészettörténész pedig elárulta, miként lehet a kiállított tárgyakat szóra bírni.
A kalligramról
a legtöbbeknek talán Apollinaire A megsebzett galamb és a szökőkút című képverse ugrik be, de az alakzat ezúttal a kiállítás körbejárásához is mankóul szolgál. A kalligram tulajdonképpen egy az ábrázolás hasonlóságát és a nyelvi jel önkényét ütköztető, tautologikus alakzat, s mint ilyen, a szemléltetés és a leírás révén mindent kétszer mond, kétszer mond. A kalligram egyszerre képi és egyszerre szöveges – egyszerre, de nem egyidejűleg, ami igaz Apollinaire versére is, de még inkább Szőcs Éva Andrea tájképeire: a Braille-írás kitapogatásához közel kell merészkednünk, a kép egészének befogadásához viszont el kell távolodnunk. Éppen a közel és a távol, a megnevezés és a megmutatás ellentmondása teszi dinamikussá ezeket az alkotásokat, ám ez a feszültség aztán önmagában oldódik fel, hiszen a Braille-írás kibogarászása után kiderül, a képeken ugyanaz olvasható, ami látható is. Hogy pontosan mi? A Wikipédia gyorstalpaló szócikke nyomán könnyedén kisilabizálható.
Azok, akik nem ismerik a Braille-írást, hiába nézik a tájat, hiszen számukra a különféle kombinációban felsorakozó pöttyök csupán egy értelmezhetetlen, absztrakt mintát rajzolnak ki, míg azok, akik rátapintanak a lényegre, a megértés illúziójával szembesülnek, hiszen arra kell rájönniük, amit már eddig is tudtak: a víz az vizet, a föld az földet, a néhány fa pedig fákat ábrázol. Szőcs Éva munkái tehát nem azt a kérdést teszik fel, hogy mit érzékelünk a körülöttünk lévő világból, hanem azt, hogy miként közelítünk hozzá. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik a kiállított tárgyak másik csoportja, a mikrovilág is, Szőcs Éva alkotásai ugyanis a láthatatlant a művészet teremtő erejével teszik láthatóvá:
Absztrakt plasztikának tűnnek, holott nem azok, hanem nagyon is realisztikus tárgyak. Csak azért, mert nem olyan megszokott látvány egy baktériumtelep vagy egy élőlény belső szerkezete, mint például egy kutya, attól még létezik. Ez az élővilág is velünk vagy bennünk él, mindössze egy elektromikroszkóp választ el a látványuktól.
Várbíró Kinga Evelin munkái is a láthatatlan láthatóvá tételéről beszélnek, a legfontosabb találkozási pont kettejük között mégis az, hogy alkotásaik az érzékeinkkel folytatnak párbeszédet: elgondolkoztatnak az érzékelhetőről, és megmutatják az érzékekkel fel nem foghatót.
Szinte mindig a mozdulat ábrázolása érdekelt. […] Szárnyplasztikáim többségében légiesek, de a nehézkesnek tűnő formákban is tisztán kiolvasható a könnyed, éteri eltűnés lehetősége. Egyszerre megtalálható bennük a megérkezés pillanata és az elmozdulás lehetősége is.
Várbíró Kinga munkái egyszerre tűnnek törékenynek és súlyosnak, de az önmagában véve is erős asszociációs mezővel bíró – a szabadságvágyra, transzcendenciára vagy éppen az álmainkra utaló – szárny motívuma a mozgékonyság felé billenti a mérleg nyelvét. A test nélküli szárnyak ráadásul a befogadót is aktív együttműködésre késztetik: ha ugyanis az angyalszárnyak testet öltenek a látogató képzeletében, akkor folytathatja, kiegészítheti és be is fejezheti azt, amit Várbíró Kinga elkezdett.
Alaposabban szemügyre véve a papírporcelánból készült plasztikák textúráját azonban egyre inkább az alkotás szabadságával járó vázlatos, illékony forma és a spontán, kalligrafikus elemek organikus játéka tűnik fel. A kalligráfia a művészi szintre emelt díszes kézírás mestersége, ahol a szavak jelentése nemcsak, hogy teljesen háttérbe szorul, de – például a világ legfurcsább könyve esetében – az is előfordul, hogy eleve hiányzik.
A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek budapesti kiállítóhelyén, a Museion No. 1 Galériában május 29-től szűk egy hónapon keresztül látható Szőcs Éva Andrea és Várbíró Kinga Evelin tárlata.
