Ahogy azt a legfrissebb Godzilla-filmről írt kritikánkban is megjegyeztük, a szörny üvöltése tele van aggodalommal, bánattal és dühvel. De vajon hogy készült ez az összetett hangeffekt?
Az 1954-es eredeti, Ishiro Honda rendezte Godzilla üvöltését Akira Ifukube készítette, aki eleve úgy tekintett a hangokra, mint a legősibb és legegyszerűbb művészetre; egy olyan erőre, ami az ember legmélyebb szintjeivel kommunikál.
Ifukube az ikonikus üvöltést úgy hozta létre, hogy egy fenyőgyantával bekent bőrkesztyűt végighúzott egy nagybőgő meglazított húrjain.
Ethan Van der Ryn és Erik Aadahl, akik többek között a Gyűrűk ura- és a Transformers-filmek sound designján is dolgoztak, a legújabb Godzilla-üvöltés megtervezését 3 évvel ezelőtt kezdték el, és elkérték hozzá az 50-es években rögzített eredeti stúdiófelvételt is. Az alábbi videón Godzilla üvöltésének evolúciója követhető végig:
Aadhal így beszélt a kihívásról: „Ma az olyan szörnyek népszerűek, amelyek lélektelen gyilkológépek, mint a Cápa, az Alien és a zombik. Godzillában az az igazán lelkesítő, hogy ő ennél sokkal több.” Van der Ryn szerint a különböző szörnyeknek a hangjuk ad saját személyiséget. „Lehet, hogy gonoszak, de akár szimpatikussá is válhatnak” a hang következtében.
Az üvöltés létrehozói
persze nem árulhatják el, hogy pontosan miből áll a hangeffektus, ezt a szerződésük is tiltja. De azt elmondták, hogy az 54-es film módszerét követve teremtették meg a mély frekvenciákat, aztán fél évig kísérleteztek mindenfélével, többek között állathangokkal, hogy megtalálják a megfelelő közép és magas frekvenciákat. Egy céljuk volt: a hang idézzen elő libabőrt.
Zenei szempontból az új üvöltés teteje, vagyis a hang sípoló része, és az alja, vagyis a bőgés egy lassú hajlítás C-ről D hangra. „A mély bőgés az eredeti üvöltés melankolikus jellegéhez kapcsolódik”, mondta Van der Ryn.
Külön érdekesség,
hogy Godzilla hangjaihoz, amik természetesen minden jelenetben a szörny érzelmi állapotát is közvetítik, felhasználtak az emberi fül számára nem hallható hangtartományokat is, amiket egy különleges mikrofonnal rögzítettek, majd lelassították őket, hogy hallhatóvá váljanak. Ezek tulajdonképpen olyan hangok, amiket emberi fül még sosem hallott.
A hangvázlatokat aztán a hangmesterek ellátták atmoszférával. Ez azt jelentette, hogy a hangokat lejátszották egy hatalmas, nagy teljesítményű hangrendszeren a szabadban, majd háztetőkön, keresztutcákban, autók belsejében újra rögzítették a hangot, hogy valósághű városi visszhangokat kapjanak. Az üvöltések kilométerekre elhallatszottak.
