Szavíra – ahogy elképzelted
Leparkoltuk a kocsinkat a medina falában, és rögtön mellénk szegődött egy kordés öregúr, felajánlva teherhordói szolgálatait. Alig bírtuk követni a tempóját az óváros falai között, de még így is azonnal megértettem, hogy tulajdonképp most érkeztem meg abba a Marokkóba, amit az útikönyvek és a barátaim beszámolója alapján elképzeltem magamnak: színes, koszos, őrült.
Szavírát a XVI. századig berber és arab törzsek lakták,
majd portugál uralom alá került, akik kereskedelmi ellenőrzőponttá építették át. Ennek köszönhető a gyönyörű erőd is az óceán partján, illetve a belvárosban látható portugál falvakra emlékeztető kék-fehér házak. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nyolcvanezer ember lakta kikötővárosban nincs nagyon fontosabb és kötelezőbb látnivaló ennél az erődnél, az utcák forgatagánál és a sirályok röptének tanulmányozásánál. A szemlélődés legkényelmesebb módja, ha beülünk egy kikötői kávézóba, mondjuk egy menta teára vagy egy datolyás avokádóturmixra. A kávézók ugyanis védett helyek. Megvédik az embert a napfénytől és a kéregetőktől, akik bár nagyon jó szándékúan, de mégiscsak pénzt akarnak valamilyen szolgálatukért cserébe. Az alamizsnaadás tehát elvárt, szinte megkövetelt tevékenység, mivel az iszlám öt pillérének egyike a szegények adományokkal való segítése. Jól tudta ezt az a cipőpucoló fiú is, aki odafutott hozzánk, amíg mindkét pincér a pultban várt a rendelésre. Pár dirhamért azt mondta, kipucolja a cipőmet, de mire válaszolhattam volna, a pincér már futott is, hogy elkergesse. A fiú pedig csak állt a könnyű térválasztó kerítés mögött, az egyik kezéből a másikba számolgatva át az aprót.
Sirályok a kikötőben 
Always
Szavírát sok művész választja otthonául,
árulta el nekem az egyik helyi papucsárus. A művészek és a turisták jönnek, a helyiek meg mennek el, mivel nincs túl sok lehetőségük a fiataloknak. Vagy szörföt oktatnak, vagy valamilyen bódéban árusítanak. Nincs munka, nincs jövő, húzta meg a vállát. Őtőle tudom, hogy hol készítik a legjobb tajint, ezt gúla alakú cseréptányérban készült egytálételt, amit többnyire húsból és asztalt gyümölcsökből készítenek, de van kuszkuszos, édesburgonyás vegetáriánus változat is. Isteni még a marokkói csicseriborsós leves is. A süteményeik többsége pedig pirított mogyoróból vagy mandulából készült, mézes, ragadós csoda, de kihagyhatatlan kiegészítője minden étkezésnek a menta tea, amely a helyiek szerint egyenesen a hetedik paradicsomból került a földre.
Néhány tipp Marokkóhoz:
– egy órával állítsd vissza az órádat Marokkóban
– magyar állampolgárként nem kell fizetned a vízumért, de szükséged lesz egy minimum hat hónapig érvényes útlevélre
– dirhamot csak Marokkóban tudsz váltani, ára olyan 27-30 forint körül ingadozik, de eurót is szívesen elfogadnak a nagyobb szállodákban
– vonattal és különféle busztársaságokkal kitűnően megközelíthetők a nagyobb városok http://www.marrakechtraintickets.com/morocco-rail-timetables/
http://www.oncf.ma/Pages/Accueil.aspx
– ha autót bérelsz, mindig kérd, hogy mutassák meg a kocsi biztosítását
– amilyen kevés az autó, olyan sok a rendőr és a trafipax az autópályán, ezért mindig ügyelj a sebességkorlátozásra
– a taxisofőrökkel már az út kezdete előtt meg kell egyezni az árban, de még így is előfordul, hogy 10-20 dirhammal többet kérnek
– ne hagyd, hogy a hennafestők akár csak egyetlen csepp hennát is a kezedre cseppentsenek a jó szerencse jegyében, mert utána addig követnek, amíg ki nem fizeted nekik egy egész mintát…
