Vannak, akik szerint Putyin a Krím annektálásához az ötletet akkor szerezte, amikor megtudta, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert bekebelezi a Vidámparkot. Mielőtt elvetnénk a rosszindulatú analógiát, érdemes elgondolkodni a párhuzamokon: a „kerítésen kívül” sok ellenzője volt a tervnek; az újonnan érkező „állatok” miatt sokan távozásra kényszerültek; akik maradtak – mert maradhattak – azok az új viszonyok között is jól meglesznek; a hely „üzenetét” az újonnan érkezettek határozzák meg a jövőben…
„A pusztítás öröme egyben alkotó öröm” állította Mihail Alekszandrovics Bakunyin (1814-1876), s ha – Krímtől végre eltekintünk és – a 2013 szeptemberében bezárt Vidámparkot vesszük górcső alá, akkor meg is érthetjük, hogy mire gondolt. A Vidámpark 1950. május 22-én nyitotta meg kapuit, s az akkori átalakulás sem volt minden veszteség nélkül: eltüntették a liliputi színházat, a Kék Hordó vendéglőt, és ekkoriban bontották le a Feszty-körkép épületét is. Ezzel együtt be kell látnunk, hogy az akkori rombolás nem jelentett valódi szemléletváltást, a cél – a népszórakoztatás – nem változott.
A jelenlegi átalakulás
sokkal radikálisabb, és a jövőre vonatkozó ígéretes tervek ellenére az április elején látogathatóvá tett Holnemvolt Park jelenleg inkább csalódást kelt és élceket fakaszt, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az állatkertieknek szűk időkeretben, és majdnem üres bukszával kellett volna „országot építeni”.
De, félre a parttalan fanyalgással, lássuk, mire futotta!… és mire nem.
A felderítést – szórakozni vágyó családnak álcázva – május 9-én, pénteken délután hajtottuk végre. Az Állatkert által annektált területre a Szavannaház mögött nyitott korridoron keresztül hatoltunk be, ahol egy civilnek látszó határőr azonnal megbélyegzett minket (zöld stemplivel, csuklótájon). A pecsételést nyilván azt teszi szükségessé, hogy létezik olyan, olcsó belépési lehetőség, ami csak a vidámság elfoglalt birodalmára érvényes.
Az első impressziók
nem túl kedvezők: a korábbról ismert idegesítő és vidám gyerekzsivaj helyett légkalapácsok zaja, és talicskák nyikorgása jellemző, bár már itt is hallatszik az áttelepített Állatsimogatóból a kecskék és birkák zajongása. Állati nagy feladatot ruháztak az betelepített fajokra azzal, hogy nekik kellene feledtetni a kitelepített eszközök hiányát… úgy, hogy közben az épületek és egyéb objektumok – mi mást tehetnének – emlékeztetik az érkezőket arra, hogy mi-hol-volt a Holnemvolt-ban. Persze, nagyon okosan, a múltat nem akarják végképp eltörölni, s az ágensek elégedetten vehetik tudomásul, hogy a Hullámvasút működik, és a minden elképzelhetőnél borzasztóbb kivitelezésű figurákat felvonultató Mesecsónak is üzemel. A giccs örök! Sőt, az Elvarázsolt kastélyból sem lett majomház. Bár, ez nem a majmokon múlott.
Az üresen maradt területek elég pontosan mutatják, hogy majd egyszer, a mindennél dicsőségesebb jövőben… Csak sajnos az időutazás körüli nehézségek miatt azzal kell szembesülni, hogy munkások és munkagépek határozzák meg a hangulatot. Kordon mögött lapít a bezárt Tükörlabirintus is.
Azt azért el kell ismerni,
hogy a játékok zsetonhoz kötött használata szimpatikus. A 200 forint értékű zsetonokhoz a papírpénzt is elfogadó automatákból lehet hozzájutni (az automaták a kiírás szerint nem tudnak visszaadni!). A Hullámvasút menetenként csak két zsetont kóstál, a Mesecsónak csak egyet. Lovaglás – 2 zseton, tevegelés – 3 zseton. Remélem, arra nem kerül sor, hogy az élő állatokon bedobó-nyílást alakítsanak ki.
A Holnemvolt Park egyik legmeghökkentőbb helye a Holvolt Tár, ahová – a felsőbb akarat szerint – a régmúlt relikviáit gyűjtik: van kibelezett dodzsem-kocsi, szerelvény a Szellemvasútról, régi figurák rácsok mögé zárva. Sőt, van egy meztelen altestű női báb is, amit kék függönyanyaggal próbáltak szalonképesebbé tenni a kissé prűd rendezők.(A kiírás szerint a sejtelmesen randa, de történelmi értékkel bíró nőalak az 1975-ben elbontott Velence című látványosság figurája lehetett.)
Az állatok itt is pont olyan szimpatikusak,
mint régebbi, szűkebb helyeiken voltak. A lovak és szamarak méretüktől függetlenül kedvesek és kézhez szokottak, a kecskék, birkák, alpakkák kíváncsiak és szemérmetlenül követelődzők, a vadmalacok bájosak.
Összességében – ha nem a Vidámpark lenne az összehasonlítási alap, azt mondhatnánk – ez egy „tök jó hely”, érdemes arra, hogy időt töltsünk benne.
A Holnemvolt Parkban szerzett tapasztalatok nem adnak választ arra, hogy mivé alakul a Krím-félsziget a jövőben.
