+ Próza

Örömlányok

Két örömlány, akik nem szerették, ha lekurvázzák őket, az elsuhanó kocsikat bámulva álltak az út szélén.

Két örömlány, akik nem szerették, ha lekurvázzák őket, az elsuhanó kocsikat bámulva álltak az út szélén.

– Nekünk senki sem áll meg, nem is vagyunk igazi kurvák.

– Ezért nem hagyom, hogy lekurvázzanak.

– Az örömlány se jobb.

– Nekem jobb.

– Miért?

– Csak.

– Ha te mondod.

Csak álltak és vártak, és egy kocsi sem állt meg nekik.

– Talán rossz helyen állunk.

– Jó hely ez, nekem elhiheted.

– Neked elhiszem, csak a szememnek nem.

– Használod még azt a szemcseppet, amit a múltkor adtam?

– Nem.

– Miért nem?

– Lejárt a szavatossága.

– Mert addig vártál vele.

– Mert már akkor lejárt, amikor adtad.

Egyre hidegebb lett, szemerkélni kezdett az eső, az autók még csak nem is lassítottak.

Csak álltak, vártak és vitatkoztak.

– Menjünk már el innen!

– Nem, maradunk.

– Nem te parancsolsz.

– Akkor menj!

– De egyedül nem akarok.

– Akkor maradj!

– De nem akarok maradni.

– Mi lenne, ha inkább nem beszélgetnénk?

– De akkor mit csináljunk? Dolgozni nem tudunk. Itt nem.

– Miért, szerinted hol menne jobban a meló?

– Valami forgalmasabb helyen.

– Például?

– Az út valamelyik másik szakaszán.

– Melyiken?

– Hát, mondjuk ott, ahol az az elágazás van. Ott kénytelenek lassítani.

– Az igaz.

– Akkor megyünk?

– Még nem.

– Miért nem?

– Mert itt még nem végeztünk.

– De hát itt még el sem kezdtük.

Egész nap egy autó sem állt meg. Az örömlányok, akik nem kurvák, már túl fáradtak voltak ahhoz, hogy bármit is várjanak.

– Ez a nap is lejárt.

– Le.

– Holnap menjünk valami forgalmasabb helyre!

– Menjünk.

– Tényleg? Nem fogsz akadékoskodni?

– Nem.

– Biztos?

– Biztos.

– Tényleg biztos?

– Az hát.

– Ha te mondod.

Másnap reggel forgalmasabb helyen álltak. Néhány autó lassabban húzott el mellettük, de még így sem álltak meg.

– Itt sem jobb.

– Csak várjuk ki a végét.

– Én már tudom a végét.

– Tegnap még annyira ide akartál jönni.

– Az tegnap volt.

– És ma?

– Ma nem vagyok jó kedvemben.

– Miért nem?

– Mert nincs munka.

– Majd lesz.

– Nem lesz.

– Miért mondod ezt?

– Mert tudom.

– Honnan?

– Nézz már ránk! Nem vagyunk elég szépek.

– Dehogynem!

– Egy fenét, vak vagy? A harisnyám elszakadt, nem is egy helyen, a csizmám sarkát lejártam, a csipkés melltartóm tisztára elkopott, a hajam zsíros, meg a derekam is.

– Ne nyavalyogj, gyönyörű vagy.

– Tudom, hogy kigúnyolsz, mindig csak szemétkedni tudsz velem.

Délben a szemükbe tűzött nap, izzadtak, elfáradtak az ácsorgástól, és már a gyomruk is korgott.

– Menjünk be a városba, éhen halok.

– Én is.

– Van nálad pénz?

– Egy kicsi.

– Mennyi?

– Nagyon kevés.

– Ehetünk belőle?

– Egy kicsit.

– A semminél az is jobb.

Bementek a városba, ettek egy kicsit, nem volt elég, éhesek maradtak.

– Én még ennék valamit.

– Én is, de nincs több pénzünk.

– Ma már nem akarok dolgozni.

– Én sem.

– Mondjuk eddig sem dolgoztunk.

– Hát nem.

– Akkor már ne is dolgozzunk!

– Mit csináljunk helyette?

– Nem tudom.

Sétáltak az utcán, egy zebránál megálltak, mellettük két fiatal nő várakozott: szép arc, szép haj, szép ruha, szép cipő, szép táska, nagy mell, vékony derék, hosszú láb. Végigmérték a két örömlányt, halkan lekurvázták őket.

– Mit mondtak?

– Azt, hogy kurvák.

– Pedig mi nem is vagyunk kurvák. Mi örömlányok vagyunk.

– Még azok sem.

– Miért nem?

– Mert nincs minek örülnünk. Se szex, se pénz, se öröm.

– Akkor mik vagyunk?

– Csak lányok.

– De azzal nem megyünk semmire.

Átkullogtak a zebrán a másik két nő után.

3 hozzászólás

3 Comments

  1. dosztoj

    2014-05-14 - 18:17

    De most komolyan, mi az isten volt ez a nyavaja?

    • Döbrögi

      2014-05-15 - 19:48

      ez, barátom, ez az élet vót. nem ismerős?

  2. TOLSZTOJEVSZKIJ

    2014-05-16 - 06:39

    kurvára (bocs) fasza, mit mondjak

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top