Az első, s vélhetően nem az utolsó. Egy próba, melyen a szervezők tesztelték a város közönségét, vezetését, kipróbálva saját szervezőkészségüket, technikájukat. Vegyes eredménnyel.
Tavaly beszámoltam Európa vélhetően legkisebb rakfesztiváljáról, a Treppo Carnicoban rendezettről. Avval kapcsolatosan megkérdeztem, hogy vajon hány magyar 600 fős városka lenne képes megrendezni egy ilyen fesztivált? Honnan menne rá 100 fős közönsége?
Nos, az olasz városkának – ellentétben Tiszakécskével – jobbak az adottságai, mert azért az csak a hegyvidéki túrizmus központjai mellett, közel az olasz-osztrák hágóhoz fekszik.
Kécske viszont a pusztában találtatik. Na jó, itt van Tisza, van gyógyfürdő is, viszont még igencsak nincs szezonja a tiszai életnek. Viszont – Treppo Carnicohoz képest – sokkal nagyobb a város, és várhatóan a közönségnek is többen kéne lennie… Sajnos, e tétel nem nyert igazolást március 29.-én! Mert az ingyenesség ellenére jó, ha 70 fő közönség – bár lelkes, értő befogadók! – volt kíváncsi az eseményre.
A szervezők ezúttal biztosra próbáltak menni a szervezéssel, hisz a fesztiválra csak a városban már ismert, rendszeresen fellépő zenészeket hívtak – talán az egyetlen Babos Gyula kivételével, aki nem rendszeres kécskei szereplő!
A műsort kezdő, törökszentmiklósi illetőségű Bakondi Anrás muzsikáját 25 éve ismerem, szeretem! Bár családi élete miatt hosszú ideig nyilvánosan nem szerepelt, viszont mintegy 10 éve újra aktív és a városban ez már a 7ik fellépése volt! Ő szinte hazajár ide. Programjában akusztikus-gitáron játszott dzsez -alapműveket, illetve különböző, virtuozitást is igénylő bít/pop-átiratokat. Kantris bevezetés után Richard Rodgers, Beatles, A felkelő nap háza, Pat Matheny, Steve Batman , Tony Emmanuel átiratok következtek. Fellépésének csúcspontjai voltak mesterének, Szabó Sándornak az Ősz Kaliforniában című darabja, vagy a nemrég elhúnyt Paco de Lucia tiszteletére játszott rögtönzése. Aztán Szabó Gábor felvétele által – még a Képújság zenéjeként egykor megismert – Close to You {Közel hozzád} darabot a Carpenters eredetijéből dolgozta fel, kantrisan. Végül szintén kantri stílusú darabot hallhattunk.
Bakondi András. A cikkben található fotók szerző felvételei.
Bár a muzsikusnak hallottam már összefogottabb, virtuózabb fellépését is, nagyon jó hangulatú zenéjével jól megalapozta a fesztivál alaphangulatát.
A Jumbo Brass Band tulajdonképpen a tiszakécskei zeneiskola dzsez-zenekara. Változó tagsággal már 2 éve szerepelnek különféle helyi rendezvényeken. A dszeztörténet stílusainak és a fiatal muzsikusok bemutatása mellett nem is igen akartak mást, mint együtt muzsikálni. Ezt változó színvonalon tették.
A Rambler együttes viszonylag állandó zenekar, amely Dr. Kispál Gyula (gitár) vezetésével Szabó Gábor gitáros életművének műsoron-tartására szerveződött mintegy 3 éve. A zenekar a nevét is a Szabó-életműből kölcsönözte: a Bolyongó {Rambler} egy Szabó-album címe volt 1973-ból…A gitáros mellett Börcsök Tibor (dobok) és Bakó Árpád (basszusgitár) alaphármasára szerveződő koncerteken olykor alkalmi zenészek – a mindenkori program függvényében! – is szerepelnek. A fesztiválon éppen fúvóskórus, vibrafonos, kongás, csörgődobos és énekes egészítette ki őket.
Tehát a Rambler műsorában elhangzott 10 számból 9 Szabó Gábor repertoárjából került a műsorba. A kezdőblokkban (Just a little communication, Baby rattle snake, Breezin’, Hum a song – azaz Csak egy kis kapcsolat, Csörgőkígyóbébi, Átejtés, Dudorássz egy dalt) az előző zenekar fúvóskórusa adta a riffeket, fúvósfutamokat, új színt vive az eddig ezek nélkül már ismert repertoárba. Dr.Petrik Gábor (vibrafon) belépőjeként felhangzó, húzós blúsz volt az egyetlen Szabótól „idegen” darab. Majd a Stormy {Viharos}, a Thirteen {Tizenhárom} – az A csitári hegyek alatt című népdalfeldolgozásra épülően – és a Magical connection {Bűvös kapcsolat} is az ő játéka által vált teljesebbé! A programzáró két Beatles-dal (Roccy Raccoon, Dear Prudence – Kedves Prudence) pedig már vibrafon nélkül, viszont Maros Miklós énekével szólalt meg.
A Rambler ezen az estén új arcát mutatta nekünk. Fesztiválhoz méltót. Köszönjük!
Szünet után került sor a fesztivál záróműsorára, a méltán népszerű Kurina-együttes és Babos Gyula (gitár) közös fellépésére. A vajdasági, magyarkanizsai muzsikus, Kurina Kornél is hazajár Tiszakécskére, márcsak a közte és Dr. Kispál Gyula közötti mester-tanítvány viszony miatt is.
Az itthon is népszerű, egyedi stílusú gitáros zenészcsaládból származik: a Kurinák már évtizedek óta a Vajdaság egyik jelentős zenészdinasztiája. Az 1969-es születésű muzsikus 15-éves kora óta gitározik, de néha más pengetős hangszeren (pl. bendzsó) is szerepel. Nemzetközi négyesében most a szegedi Látó Attila (dobok), a horvát származású Susanna Hajdin (zongora, ének) és a belgrádi Marko Brankovič szerepelt.
Négy saját szerzemény (In acid – Savban, Sweet home – Édes otthon, Dreams – Álmok és Bajusz –ez egy személy vezetéknéve), utáni bossza nóvában (latindzsez ) Susanna már a mikrofont is megragadja, egészen a 7.nek elhangzó Kék égig {Blue sky} el sem endgedte azt. Majd egy zenekari szám után Látó Attila magánszáma következett. Attila hallhatóan élvezte a dobszerkó új bőrözését…
Babos Gyula
Babos Gyula színrelépésével (10. szám,) új horizont tárult ki az Arany János Művelődési Központ szocreál színháztermében. Azt eddig is tudtam, hogy mind a két gitáros (Babos és Kurina) átlagfelettiek. De hogy együtt, különböző játékstílusuk melletti rokon lelkiséggel, egymást erősítve játékukban mire képesek, ezt eddig még nem ismertem. Ezért el kellet zarándokolnom Tiszakécskére.
Kezdetnek Kurina Kornél szerzeménye, a Blues for Sue {Blúsz Sue-nak}, majd a Hulló levelek {Les fuilles mortes}, egy bőgőszólóval tarkított szamba (Test és lélek – Body and soul) után Babos-Látó együttjátéka, rögtönzése következett. Mindketten élvezték a spontaneitás örömét, s ez a közönséget, minket is még jobban feldobott ! Egy csodálatos 12ütemes blússzal zártak (Night train – Éjszakai vonat ), majd a ráadásban Susanna újból énekelt is.
Ez a – ráadással együtt! – 15 szám (ebből 6 Kurina Kornél eddigi egyetlen megjelent sugárlemezéről, a Sweet home-ról) vitathatatlanul az este csúcsa volt. Igazi dzsez {jazz, dzsessz}, amely a közönséget is meg tudta szólítani, magával tudta ragadni. Mint a műfaj eszenciája, kivonata. Nagy kár, hogy az erősítést végzők – akiknek ez volt az első dzsez-hangosítása az elavult házi rendszeren! – munkája eredménye hagyott némi kívánnivalót maga után!
Talán a művelődési intézmény vezetője sem nőtt fel igazán feladatához. Én mindenképp furcsállom azt, hogy ha egy év közben alig kihasznált intézményben végre történik valami, akkor az intézmény vezetőjének halaszthatatlan dolga akad. Így hogy fogja jövőre a várhatóan már II. Tiszakécskei Dzsessz Találkozó-t levezényelni! Azt is megszoktam már, hogy egy fesztivál eseményét megtiszteli 1-2 fontos személyiség jelenlétével (polgármester, stb.). Esetleg profi műsorvezető fogja össze a rendezvényt, aki szól pár szót az előadókról is! Itt ezek elmaradtak.
Vagy ez csak egyszeri, felejtős rendezvény volt? Talán meg lehetne kérdezni erről a jelenlévő közönség véleményét is!
