A SZÜRET kortárs irodalmi-képzőművészeti-zenei inspirációs alkotójáték, mely a társművészetek párbeszédét, a művészet(ek) árnyaltabb, komplexebb megismerését támogatja.
A tavalyi esemény annyira sikeres volt, hogy a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet felkérésére 2014. május 09-én ismét megrendezik a SZÜRET 2.0 estet, mely koncepcióját tekintve nagyon hasonló az elsőhöz.
A rendezvényre felkérést kaptak: Suplicz Mihály táncművész, Kukorelly Endre író, Csadi Zoltán színész, Baksa-Soós Attila író, Bódis Kriszta író, filmrendező, Tóth Viktor jazz szaxofonos, Szirtes Edina Mókus zenész, Simon Márton költő, slammer, Czutor Zoltán zenész, előadó, Pálinkás István író, Baráth Bálint zeneszerző.
Addig is nézzetek meg két videót a tavalyi Szüretről, és olvassatok el egy erre az alkalomra született írást.
SOLTI GYÖNGYI- Részletekben lakozó
Első
A lány a fa alatt áll, meztelen talpát csiklandozza a fű. Jobb kezét emeli, nyújtózkodik. Egy gyümölcs felé nyúl, először csak lazán, majd, amikor látja, hogy a gyümölcs túl messze van, egyre nagyobb igyekezettel. A karját teljesen kinyújtja, oldalán feszülnek az izmok, kicsit fáj is, de nem törődik vele. Lábujjhegyre áll. Így már eléri, meg is tudja fogni gyengéden. Csavar rajta egyet, a kis szár leválik az ágról. Levelek hullnak, ahogy az ág visszacsapódik. A lány kezébe már biztosan simul a gyümölcs, lassan közelít a nyíló ajkakhoz. A fogai élesen mélyednek az alma húsába, jókora darab reccsen le a gyümölcsből. Édes nedve csillog a lány szája sarkában, vékony patakban folyik le az arcán.
Második
A férfi és a nő az erdő felől érkezik. Úgy tűnik, vitatkoznak valamin. Néha abbahagyják, ekkor a férfi előreengedi a nőt, és hosszasan szemléli csupasz testét. Odaérnek egy nagy fa alá, egy a sok közül, mégis látszik, hogy egyenesen ide jöttek. A nő hevesen gesztikulálva magyaráz, a férfi olykor közbevág, egy-egy szót mond. Néha elhallgatnak mind a ketten, bizonytalanul néznek körbe, mintha segítséget várnának. A nő láthatóan izgatottabb, a férfi próbálja csillapítani. Leülteti a fűbe, simogatja, halkan beszél hozzá. Ekkor megzörren a bokor, a férfi odanéz, felugrik és szemét az égre emeli. Most ő járkál izgatottan, mutat a fára, mutat körbe, karját széttárva sóhajt. A nő feláll, kérdően a férfira néz. Meztelen talpát csiklandozza a fű.
A férfi bólint, a nő felnyújtja a kezét, leszakít egy almát. Beleharap, átnyújtja a férfinak.
Harmadik
Az ember és az asszony egy tökéletes világ közepén élnek. Színpompás állatok, termékeny növények veszik őket körül. Ajándékba kapták őket, mint ahogy egymást is. Napjaikat egy dolog tölti ki, élvezni, és hálát adni a sok szépségért, ami birtokukban van. Elindulnak a kert legtitokzatosabb fája felé. Próbálják egymást lebeszélni, de nem veszik észre, hogy magukat már visszavonhatatlanul meggyőzték. A fa alatt állva már érzik, hogy ezután egy másik világ következik. Nem tudnak mást tenni mégsem. Az asszony kinyújtja a kezét, meztelen talpát csiklandozza a fű. A bokor zörren, a kígyózó árny dolga végeztével eltűnik a mélyén. A kételkedés akkor érkezik, amikor a tökéletesség fájni kezd.
(elhangzott a Rohoista SZÜRET rendezvényén , 2013. szeptember 28-án)
