A házigazda személyi edző, lányokat futtat. Sorban mindhármat elvette feleségül, teherbe is ejtette őket. Ez azért volt vonzó lehetőség a nőknek, mert a gyerek születéséig, és még azután is egy ideig nem kellett dolgozniuk. Járt a szülési szabadság. Aki épp dolgozott, az sem álldogált az út mellett, nem sétált a határátkelőhelyen várakozó kamionok között. A főnök vitte háztól házig, kocsival, és bármennyire is elhúzódott a munka, mindig megvárta. A rendkívül humánus munkakörülmények dacára a legelső feleség besokallt, elszökött otthonról, meg sem állt a kapitányságig. Beszélt. A legtöbbet arról, hogy a hoszteszközvetítő iroda csak fedővállalkozás, volt férje igazából növényvédőszert forgalmaz, amelyet aranyáron adnak-vesznek, mintha kábítószer lenne. És bár hivatalosan nem számít annak, tulajdonképpen az. Apát őrizetbe vették, a bíróság elrendelte előzetes letartóztatását. Tanúkat kerestek, sértetteket, ment minden a maga útján. Hat hónappal később szabadon engedték. Első felesége akkor gyerekestül elköltözött a városból, de előbb mindent elmondott az újságnak, amit fontosnak gondolt. Apa ezt valahogy megtudta, és még aznap este fölhívta az esti szerkesztőt. Lehet, hogy neki van vaj a fején – így mondta, és nem úgy, hogy a füle mögött, tehát nem keverte össze a két szólást, mint sokan mások – ámde azt nem vonhatja kétségbe senki, hogy nagyon szereti a családját, és bármit hajlandó megtenni értük. A szerkesztő bizonygatta, nem is feltételeztük róla, hogy nem. Ettől megnyugodott, fölajánlotta, ő is nyilatkozik, feltéve, hogy tényleg kíváncsiak vagyunk a szempontjaira. Ha viszont eleve prekoncepcióval közelítünk a tényekhez, úgy nincs semmi értelme a valóságbizonyításnak.
Ahogy ajtót nyit, rögtön megismerem, csak azt nem tudom, hol láttam. Neki is ez az első benyomása. A gimnáziumban vagy a laktanyában találkozhattunk, majd tisztázzuk. Bevezet a nappaliba, üljek le, főz teát, ha már tényleg nem iszom kávét.
Fehér dióhéjcsónak áll a szobában, üveglappal a tetején, ez a dohányzóasztal. Mintha vízzel lenne tele, lebeg a tetején kalocsai hímzéses terítő, öngyújtókarabély, kék mázas elefánt. A biztos ízlés nyoma mindenütt. A parkettán, a fotelek előtt nem kopott le csíkban a lakk. Bárki takarít, nem csak úgy odébb húzza, hanem felemeli, úgy teszi odébb a mozdítható bútorokat.
Amint a forró vizes kancsót, a mézet, a pulykatojás-színű csészéket és a teafüves zacskókat leteszi az üveglapra, azt magyarázza, hogy a csónak és a sablonok tervrajzát egy amerikai honlapról lehet letölteni. Olyan meló ez, akár egy bonyolultabb betonozás, például egy teraszlépcsőé. A sablon összeállítása tart a legtovább. A többi már egyszerű, jöhet az üvegszálas paplan, rá a gyanta, beleöntve megfelelő arányban az edzővegyület. Ecset helyett Teddy-henger, mindez ideális melegben, sátortető alatt, mégis szellős helyen. A hajót eleve asztalnak tervezték, ezért ilyen kicsi. Ennél nagyobb testekkel is szépen elboldogul. Hattal végzett eddig, mert miután az elsővel kész lett, a cimboráknak is kellett. Meglehetősen nagy a baráti kör. Bocsássak meg, ez talán zavaró lesz, de időnként ki kell mennie, majd később arról is beszél, hogy miért. Magamra hagy.
Nehéz elhinni, hogy jó helyen járok, hogy ez tényleg az az ember. Pedig az. Akit egy ilyen találkozás előtt elképzelünk, nem hasonlíthat ahhoz, aki a legelőnyösebb oldalát szeretné mutatni.
Nem is csak szeretné. Mindene abszolút hiteles.
Visszajön: nem akarja rabolni a drága időmet, ezért hadd menjen az a diktafon, vágjunk a közepébe. Azt már nem is kérdezi, miket mesélt róla az első felesége, sajnos anélkül is tudja. Ezek természetesen súlyos és képtelen vádak. Ez az egész, mondja, egy végtelenül buta dolog. Ha van valami, ami miatt szégyenkezhet, az az étvágya. Nevet. De hát ő tényleg szereti az összes asszonyát és az összes gyerekét, utána lehet járni, mindegyik családjának házat vett, a gyerekek rendesen tanulnak, a gyámhivatal nem is hallott róluk. Miért beszélt így róla az első felesége? Nos, ez azért nagyon kényes kérdés, mert anélkül, hogy megsértené az asszony személyiségi jogait, nem beszélhet az egészségi állapotáról, pedig arról lehetne. Arról viszont szívesen mesél, mert nyilván érdekel, hogy miből él. A tanult szakmájából. Vadászturistáknak szervez utakat, az összes vadásztársasággal kapcsolatban áll Magyarországon. Ezért volt rettentően kellemetlen az eljárás. Ez, nem is kell magyaráznia, mennyire bizalmi alapon működő üzlet. Ha nem áll ki mellette a jelenlegi felesége, és nem veszi kézbe a boltot, tönkremennek.
– Én meg végig azt hittem, hogy a vadászati szakközépiskolában találkoztunk, hogy alattam jártál – váratlanul vált át tegezésre. Kikerekedett szemmel, elgondolkodva beszél a falnak. – Most már tudom, hogy nem, majd szépen rájössz te is.
Föláll, kimegy. Kihűlt a forró víz.
Végighúzom ujjamat az üveglap szélén, hülyeség, mert egy helyen nincs rendesen lecsiszolva a sorja, belevág a bőrbe. Zsebkendő elő. Az üveglap alatt, a csónakban vadászújságok, hamutartó, és egy apró befőttes üveg, az előbb nem láttam, mi van benne. Ahogy hátradőlök, látom. Gyűrűsujj, valamilyen folyadékban. Nehéz lenne eldönteni, hogy igazi, vagy ajándékboltban kapható horrorszuvenír, bár nyilván az.
A vér élethűen szivárog, és ragyog.
