+ Vers

Hartay Csaba: Hűvös szobák mélyén

És azok a fények. Még a szemedben, ott. / Kihunytak mind, akár a megválaszolatlan.

Apámnak

 

Apu, ha hív, vajon mit akarhat.

Apu, ha hívnál, még bekapcsolva hagyom.

Nem a kórház neonjait.

A vetés megvan közben, ne aggódj.

 

Tudtál aludni? Most alszol.

Hagyunk. Olyan puha volt a kézfogásod.

Sokat kell aludnod.

Most már csak aludnod kell.

 

Ennyire vagyunk képesek.

Állni melletted éberen.

Nézz rám. Még hátha mondanál.

De már alszol hűvös szobák mélyén.

 

Nem lesz meleged. De meg ne fázz.

A vetés kész. Itt-ott már sorol.

Soroljuk, milyen voltál.

Torkomat kaparja könny és alkohol.

 

„Ne bőgj, arra figyelj, amit csinálsz.

Édes kisfiam. Sosem fogod megtanulni.”

Igazad van, apu, téged már sosem.

Égnek a kórház neonjai. Jobban vagy, elhiszem.

 

És azok a fények. Még a szemedben, ott.

Kihunytak mind, akár a megválaszolatlan.

Bánom, de nem is kérdeztem már.

Csend csillapítja minden fájdalmadat.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top