+ Irodalom

Bemutatjuk Nagypál István Harold Pinter fordításait

Pinter: Mellek, fenék, combok, az egész üres beszéd, / kalapom emelem cenzúrázatlan nővérem előtt.

Harold Pinter

Napvilág

(Daylight)

 

Maroknyi szirmot ejtettem melleidre.

Rémülten fekszel a napvilágtól a sziromhalmon.

Ahogy bőröd pirulást színlel, fejed minden

irányba fordul, halott virágokat tartasz el.

 

Most kihozlak a sötétből a napvilágba,

ahol szirmon szirom hever.

 

Egyszer, egy hasbeszélő estjén

(Once, in a Ventriloquist Evening)

 

Egyszer egy hasbeszélő estjén,

mikor a tél felfalta a báb fejét,

azt mondta Isten, hírnököd meghalt,

a vonalak elvágva, és minden út

megtekeredett, én,

a bikaszemű a mohalámpa alatt,

megigéztem egy fabulát e himnikus hangra:

 

Ó bukásaim, elsápadva halálos szorításotokban,

ilyen fájó bohóckodás hamis trükkökért,

ez a lerázhatatlan pióca a felkoncolt utánzón,

amely körbe vesz téged e halotti pompában,

bubópestis a teknősök között.

 

Ami különleges volt, az a gúl és a vörösbegy

elpusztult. A világ fogaskereke közel

jár a naphoz. Lázasan, a növekvő fehérségben.

 

Tükrök könyve

(Book of Mirrors)

 

A könyvem zsúfolásig telt az eltűnt

éveiddel.

 

A mesés képmásban Májusföldeken sétálok,

egyenlőségben az ágyas tovaszáll széllel,

a félretett háromszögem metszőn hangzik,

míg sikoltó ajkakat csókolok,

csipkedő madárkák felhörpintett vérével,

romlásban, álomra hívja a nadragulyát.

 

Kicsípve fogadom éhező mosolyukat,

míg korlátok közt nőttem fel, óva intve a bajtól,

száz grállal szórja be a dekorációt.

És a nyújtóállványok, kínpadok szörnyű dühével,

a világ megérett az ő hátán,

az megözvegyült kölykeim hátáról

Ádám nagybátyjának tréfáját játszom el.

 

A szívem házában szaporodnak

a meghívott galambok.

Lehet a tavaszgyökér sanyargatja ágaikat,

azt csiripelik a fiatal hölgyek

és a dúc a menyek világa megtébolyodott.

Lehet, örömükben sóhajtoznak; az alakok,

melyek unciányiak örömteli súlyomnak

 

az megérett évszázad ujjaival,

melyek évekig elzárták a csontvázat,

a porladó bánattal együtt.

 

Vers

(Poem)

 

Mellek, fenék, combok, az egész üres beszéd,

kalapom emelem cenzúrázatlan nővérem előtt.

Aki ragyogott a szeretet fényében azokra, érte,

aki hosszan epekedett fekete harisnyatartóján.

 

1973

 

fordította Nagypál István

Forrás: Harold Pinter: Various Voices, Farber & Farber, 2005,

112 p., 122 p., 140 p., 149 p.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top