Tejbegríz. Eddig a gyerekkori finomságot jelentette számomra, mostantól már valami mást is. Egy kivitelében és tartalmában is gyönyörű könyvet, Lovász Andrea szerkesztésében, Mautner Zsófia receptjeivel, Kismarty-Lechner Zita illusztrációival.
És a tartalom sem zsíros kenyér! Finom irodalom gyermekeknek és felnőtteknek, jelzi az alcíme.
Nem csalódom, a nagy kedvencek írásaival találkozom. A címekben fura ételnevekkel.
Aki szakácskönyvre gondol, az keveset gondol. Ízes kalandozás irodalomban és gasztronómiában. Szájízes. Finom. Varró Dániel Lecsöppenő Kecsöp Benője a szendvicsen a bökkenő. Fehér Béla Magyar Pizzája abszurdan chipses, szalonnás, parizeres, vagy paraszt lightos.
A kötetet lapozgatva Markó Bélától megtudom, ha a sárkány ebédel, az mindig sokadalom, mert minden feje egyszerre szövegel és méltányos elbánást követel.
De találkozhatunk Scheer Katalin Bonbonkirálykisasszonnyával, aki várja a nagy találkozást azzal, akitől/amitől eddig tiltották, majd megismerkedhetünk Böszörményi Gyula Lopotnyikával.
Mr. Lopotnyik legalább annyira híres, mint Sherlock, de az ő szakterülete a kajabűncselekmények felderítése. Tovább olvasva egy Elvont Kolbász dobol a Darvasi László menedzselte popzenekarban. Ha netán pedig egy Reggeli jut eszünkbe az esti buli után, Tóth Krisztina versbe szedi, mi az, ami le tud menni. És ha egy kellemes délelőtti séta hívogat, Lackfi János ikrei megmutatják, a fagyi hogyan oltogat. Majd megment minket a Citromtündér, akiről Finy Petra segítségével kiderül, miért nem annyira édes már. Aztán sétánk során elmegyünk a léha, víg anyák zacskós, instant levese mellett és leülünk Nyulász Péter Mi a túró az a túrós csusza? feliratú tiszta vizű pohara mellé. Kis szusszanás után délután pedig vár a kirándulás. Megnézzük Podmaniczky Szilárd Bivalymozzarelláit, amint hevernek a salátaágy fölött és böjtölnek. De mit látok? Egy Vakond urat, aki Jász Attilával pálinkázik, miközben megbeszélik, hogy gyermekkori disznótoros volt a legjobb Zalán Tibornál. A délutáni lógás közben Grecsó Krisztián első szerelmes étele mellett nosztalgiázunk, de aztán csengetnek és jön Cserna Szabó András Vaczak Szottya, aki lélekszakadva meséli, éppen a lecsóról ír. Hosszas kutatás és megfontolás után megoldja a főt(t)ételt, és arra jut: “Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, és mégis annyiféle, ahányan hisszük. Sok időnk nem marad gondolkodni, mert jön a Dínom-Dánom Partiszervíz May Szilvia módra, és szépen lassan befutnak a többiek, akik a Tejbegríz kötetben még szerepelnek.
Az esti party előtt még az ajtóból visszaszól anyukám: Ne nyammogj! Ne hintázz!
